Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-13 / 10. szám - BELFÖLD - Révész Sándor: A hajlékony Fidesz és a véres orr (I.)
J-3 --1*. 23D ■ % 3 Belföld 23 1993. március 13. ugyan, de jóvátehetetlen hibát nem követett el. Antall József hangsúlyosan szembe is állította egymással a szabad demokraták és a fiatal demokraták helyzetértékelését. Emlékezetünk szerint ekkor történt meg utoljára, hogy a kormányfő egy ellenzéki kritikát jó szándékúnak minősített. Szeptember 11-én Jeszenszky Géza botrányos parlamenti beszéde közben a liberálisok s a szocialista képviselők egy része kivonul, és Orbán Viktor a három párt közös sajtóértekezletén a külügyminiszter lemondását követeli. A sajtótájékoztató után Orbán Viktor a folyosón nem csekély indulattal leszögezi, hogy még egyszer ilyen közös sajtótájékoztató nem lesz. A koalíció frontemberei kaján örömmel konstatálják, hogy végre összeállt a baloldalon a szocialistákat is befogadó ellenzéki egységfront. „Beosztottak nem leszünk...” Ekkor már javában zajlik az önkormányzati választásokat megelőző kampány. Az SZDSZ és a Fidesz számos településen és mindenekelőtt a fővárosban választási szövetséget kötött, nem állítottak egymással szemben jelölteket az egyéni választókerületekben. A fővárosban a liberálisok nagyarányú győzelmet arattak, de a közösen levívott győzelem újabb viszályok forrása lett. A Fidesz a fővárosban is nagykoalíciót javasolt, s Orbán Viktor közvetlenül a választások után kijelentette, hogy listavezetőjüket, Ungár Klárát továbbra is esélyes polgármesterjelöltnek tekintik (holott a Demszky vezette szabad demokrata lista kétszer annyi szavazatot kapott, mint a Fidesz). A Fidesz végül is kemény tárgyalások után nem túl olcsón (többek között Demszky két országgyűlési bizottságban elfoglalt helyéért), de megadta a szükséges támogatást a szabad demokrata polgármester megválasztásához. Nem vállalta azonban a kiskoalíciót a szabad demokratákkal, nem vállalt alpolgármesteri tisztséget („nem kívánunk beosztottak lenni" - mondta Ungár Klára), megosztottan szavazott a szabad demokraták első számú alpolgármester jelöltje, Kóródi Mária ügyében, akit így nem is választottak meg, és egy MDF-es kerületi küldött beszavazásával azt is megakadályozta, hogy a két liberális pártnak meglegyen a kétharmados többsége a fővárosi önkormányzatban. Az önkormányzati választásokat követő tárgyalások idején zajlott le a taxisblokád. A Fidesz és az SZDSZ reagálásában két lényeges különbség volt. Az egyik az, hogy a szabad demokrata vezetők (mindenekelőtt Kis János) magának a kormánynak a csődjéről és a kormányváltozás szükségességéről beszéltek, míg a Fidesz által kiadott nyilatkozatok megelégedtek a „politikai és személyi konzekvenciák levonásának" szorgalmazásával. A másik különbség az volt, hogy a szabad demokraták egyértelműen támogatásukról biztosították „a békés tiltakozó mozgalmat", a fiatal demokraták pedig csupán első nyilatkozatukban tették ezt, az országos választmány és a parlamenti frakció október 29-én kiadott közös nyilatkozatában erről már nem volt szó. Orbán Viktor a taxisblokád tanulságait öszszegző parlamenti beszédében lényegében veszélyes felelőtlenségnek minősíti az akciót, és félreérthetetlenül utal arra is, hogy nem tartja megfelelőnek a többi ellenzéki párt reagálását az eseményekre. „Reméljük, hogy a kormány levonja a megfelelő következtetéseket, ez azonban nem az ellenzék dolga. Azt is reméljük azonban, hogy a jövőben minden politikai erő, így a parlamenti ellenzéki pártok mindegyike hasonló esetben arra törekszik majd, hogy a konfliktusokat minden erejével az alkotmányosság keretein belül tartsa, a kompromisszum elérésének igényével és a kompromisszum útjára terelés szándékával." (Tiszta lappal, 484. o.) Ez a fogalmazásmód azt a vádat implikálja igen finoman, amelyet ezekben a napokban (és azóta is) a kormánypártok explikálnak igen durván, hogy tudniillik a nem fideszes ellenzék az alkotmányos hatalom megkérdőjelezésére használta fel a blokádot. Nincs olyan, hogy liberális ellenzék December 8-án és 9-én a Fidesz Szegeden tartotta kongresszusát. A kongreszszus előtt az SZDSZ kiadott egy állásfoglalást, amelynek az volt a lényege, hogy az országnak szüksége van arra a tudatra, hogy van liberális ellenzék a parlamentben. Orbán Viktor viszont a HVG-ben (is) egyértelműen kijelenti, hogy nincs olyan hogy liberális ellenzék, ez csupán egy „közönséges zsurnalisztikai fogás". Németh Zsolt a következőképpen fogalmaz: „A mi konszenzusos alapállásunk az, hogy az MDF, az SZDSZ, a Fidesz bizonyos köreiben egyaránt megtalálható egyfajta nyugatos, européer mentalitás, ugyanakkor a mi köreinkből sem rekeszthető ki a balkáni, a mucsai és hasonló minősítés. Tehát én nagyon vigyáznék az ilyenfajta kiszorítósdival. Mert Nyugat- Európában valóban van egy liberális konszenzus, de ez Magyarországon ne jelentse azt, hogy van egy vagy két liberális párt, és a többi az nem liberális párt." Kövér László: „Én kívülről úgy látom, hogy az SZDSZ-ből kiváló szociáldemokrata párt lenne, kiváló szocdem vezetőkkel és ideológusokkal, még a társadalmi bázisa is alkalmas lenne erre. Ugyanakkor azt látom, hogy valamiért görcsösen ragaszkodik ehhez a liberalizmushoz. Félreértés ne essék, nem akarlak benneteket erről lebeszélni, valóban olyan irányzat is létezik az SZDSZ-ben, amely kifejezetten liberálisnak tekinthető..." (Szegedi gondolatok - beszélgetés Kövér Lászlóval és Németh Zsolttal, Beszélő, 1990. december 15.) A Beszélőnek ugyanebben a számában Bauer Tamás még a korábbiaknál is élesebb támadást intéz a Fidesz ellen, amely az ő véleménye szerint március óta következetesen az SZDSZ lejáratásán dolgozik, s melynek cselekedeteiben „elvek helyett mindig a pillanatnyi pártérdek... dominál". (Bauer Tamás: Fidesz - Antifidesz, Beszélő, 1990. december 15.) A támadásra Orbán Viktor nem kevésbé éles hangnemben válaszol (Orbán Viktor: Tomi horror picture show, Beszélő, 1991. január 5.). Itt van a mélypont a két párt kapcsolatának történetében. 1991-ben már javult a helyzet, pedig az az év is úgy kezdődött, hogy a két párt következetesen keresztezte egymás akcióit. De erről majd a jövő héten. (Folytatjuk) RÉVÉSZ SÁNDOR Az írás illusztrációjául szolgáló felvételeket a Fekete Doboz készítette az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások idején. Haraszti Miklós Kövér László