Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)
1995-06-08 / 23. szám - BELFÖLD - Zádori Zsolt: A zápult aranytojás
10 BELFÖLD mánysértő kormányhatározatra hivatkozni, hanem csakis személyes okokra, a nyugdíjkorhatár elérésére vagy alkalmatlanságra. Ez a döntés bölcs és ellentmondásos. Ellentmondásos azért, mert nyilván nem mindenki idős és alkalmatlan, akit egy szakszerű leépítésnek érintenie kellene, de bölcs, mert a médiatörvény megszületése előtt a szerkezeti átalakításokkal az elbocsájtásokat jogilag megalapozni nem lehet, és ennél jobb kompromisszumot a televíziósok a kormánynak ajánlani nem tudnak. Az MTV elnöke április 13-án beszámolt a kormánynak arról, hogy készen áll 560 személy elbocsájtására, illetve nyugdíjazására. Ezekkel az elbocsájtásokkal a sztrájkbizottág is egyetértett. A kormánynak ekkor lehetősége lett volna arra, hogy békességgel kilépjen ebből a szerencsétlen akcióból, de nem élt ezzel a lehetőséggel, ragaszkodott ahhoz, hogy az év végéig egy második hullámban a hiányzó 440 főt is elbocsássák. Az MTV elnöke ezek után kiadja az utasítást az összesen ezer fős listák összeállítására, és most már nyilvánvaló, hogy a felmentéseknél csak az alkotmánysértő kormánydöntésre hivatkozhat. A sztrájkbizottság május 4-én levelet ír az elnöknek: „Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az eddigi egyértelmű egymás mellett állás véget ért, és Ön... végre akarja hajtani a kormány... határozatát.” Történjen valami, hogy ne történjen semmi Az elnök a létszámcsökkentés végrehajtása végett most már komolyabb szerkezeti átalakításokra tesz kísérletet, meg akarja szüntetni, illetve össze akarja vonni a központi irodák jelentős részét. Az MTV szakmai szervezetei ekkor levélben fordulnak az elnökhöz, amelyben a létszámcsökkentést célzó szerkezeti átalakítás helyett gyökeresebb, ám a létszámcsökkentést elodázó szerkezeti átalakítást ajánlanak: „haladéktalanul kezdődjék meg a Magyar Televízió belső átalakítása, önállóságra képes megrendelő és ettől szervezeti szempontból szinte teljesen független gyártó televízióvá. Meggyőződésünk, hogy ez a koncepció a létszámleépítés szemszögéből nem közelíthető meg. A jelenlegi létszámleépítés csak arra alkalmas, hogy megnehezítse az értelmes átalakulást...” Nem mondhatjuk, hogy ezt a gondolatot a pillanat ihlette, hiszen a levél fogalmazója, Halák László már 1989- ben az MTV MSZMP reformkori mozgalmának téziseiben is a megrendelő és a gyártó televízió szétválasztását javasolta. A mi lapunknak küldött olvasói levelében viszont Halák László április 13-án azt írta, hogy „teljesen komolytalan hiedelem, ha valaki azt hiszi, egy kisebb létszámú megrendelő televízió olcsóbb - ha a sugárzott műsorok mennyiségét és minőségét vesszük figyelembe -, mint egy műsorgyártással is foglalkozó televízió”. Ez nem ellentmondás, Halák László sohasem mondta, hogy a műsorgyártást privatizálni kellene, a gyártó televízió is az állami televízió része lenne. Dagobert, a mocsok Május 12-én a sztrájkbizottság nyílt levelet fogalmaz a Magyar Televízió nézőihez, amelyből kiderül, hogy „veszélyben van a független, magyar, közszolgálati, nemzeti televízió”, hogy „ma az elbocsájtások főleg olyanokra terjednének ki, akik tartalmas televíziós műsort képesek készíteni” (nota bene: az elbocsájtandók nagyobbik részét az az 560 fős elbocsájtó lista adja, amellyel a sztrájkbizottság egyetértett). A létszámleépítéssel „csak azok nyernek majd, akik a mindenkihez eljutó igényes műsor helyett, a már bejáratott csatornákon, még a kommersz filmeket is csak reklámokkal megszakítva kívánják eljuttatni Önökhöz”. Túl azon, hogy a későbbiekben a sztrájkbizottság is elismeri: az az „igényes” műsor már nem létezik, túl azon, hogy a sztrájkbizottság előre rágalmaz egy ismeretlen tulajdonost, túl azon, hogy a sztrájkbizottság úgy tesz, mintha a médiatörvény és a koncessziós szerződés semmire sem kötelezné a tulajdonost, nem is lehet tudni, hogy mit nyer egy majdani tulajdonos egy mostani létszámleépítéssel. Egy koncesszióban elnyert frekvencia működtetésére alapított vállalkozás munkajogi értelemben független a Magyar Televíziótól és annak jogutódjától, az a vállalkozás azt vesz fel, akit akar, és onnan, ahonnan akar, függetlenül attól, hogy most hány embert menesztenek a televíziótól. A sztrájkbizottság nagyjából úgy gondolkodik a Magyar Televízióról, mint Csurka István, aki annak idején egyedül képviselte a parlament Kulturális Bizottságában azt a nézetet, hogy egyáltalán nem kell kereskedelmi televízió a magyarnak. A kereskedelmi televízió maga a tömény kultúrmocsok, maga az idegenség. „A mi ezer munkatársunk is azért válik szükségtelenné, mert a külföldi kávék, mosószerek, Barbie-babák és intimbetétek reklámozásához nem kell magyar műsor. Nem kell, és soha többé nem is lesz a »Tenkei kapitánya«-sorozathoz, az »Abigél«-hez, a »Fekete város«-hoz hasonló magyar tv-műsor. Soha többé nem lesz »Ki miben tudós«. Kicsi a valószínűsége, hogy a kereskedelmi televíziózás fedezne fel Szörényi Leventéket, Koncz Zsuzsákat, Kobajasi Ken-Icsirókat, beéri külföldi csipekkel, zsákszámra vásárolt amerikai filmekkel, Dagobert bácsikkal.” Stb. Az autochton érték és az idegen mocsok - ez a kérdés, válasszatok! Miért romlott le a Magyar Televízió? „Mert rákényszerült, hogy inkább kereskedelmi televízió legyen. Ezzel függetlenség helyett pénzfüggőségűvé változott.” Mi veszélyezteti a Magyar Televíziót? Ha mások szerzik meg a reklámbevételeit. Ha a Magyar Televízió attól romlott le, hogy reklámhordozó lett, akkor az fogja megmenteni, ha továbbra is megőrizheti a részesedését a reklámpiacon. Mi nem kell a magyar nézőnek? Az, ami jó reklámhordozó, mert sok magyar néző nézi. Mi kell neki? Ami nem jó reklámhordozó, mert kevés magyar néző nézi. A szerkesztett sztrájk A sztrájkbizottság az Alkotmánybíróság döntése után nem oszlott fel. Együtt maradt, hogy az alkotmányellenes leépítési kísérlet bukása után az alkotmányos leépítési kísérleteknek is elejét vegye. A pótköltségvetéshez már benyújtották azt a módosító javaslatot, ami lehetővé teszi a sztrájkbizottság által egyszer már elfogadott 560-as keretnél szerényebb mértékű - létszámleépítést. (Úgy kell a kormánynak, aki sokat markol...) Május 29-én a sztrájkbizottság elhatározta, hogy sztrájknapot szervez a médiatörvény tárgyalásának első napján (akkor tehát, amikor már senki sem gyanakodhat arra, hogy a kormány törvény előtti, törvényen kívüli privatizációt akar). A sztrájkbizottság úgy gondolta, hogy sztrájk címén kisajátítja a főműsoridőt, és az egyik csatornán bemutatja, milyen volt a közszolgálati tévé az áldott múltban, a másikon pedig azt, hogy milyen szörnyű lenne a kereskedelmi tévé a rettegett jövőben. Másnapra sajnos felvilágosították őket, hogy sztrájkolni csak az MTV vezetése ellen lehet, a privatizációt pedig nem ők csinálják. Kár, élveztük volna ezt a kis sztrájkkomédiát. (P. S.: A sztrájkbizottság elnöke, Halák László, akinek személyes jó szándékáról és a minőségi televíziózás iránti elkötelezettségéről meg vagyok győződve, minden dokumentumot a legnagyobb készséggel a rendelkezésemre bocsájtott ahhoz, hogy megírjam ezt a cikket, amelyről tudta, hogy nem az ő álláspontját fogja erősíteni. Köszönet érte.) RÉVÉSZ SÁNDOR ■■■ BESZÉLŐ, 1995. JÚNIUS 8.