Beszélő, 2007. január-június (3. folyam, 11. évfolyam, 1-6. szám)

2007. február / 2. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Kaminski, L.: A lengyelországi szükségállapot

egyfelől támogatást nyújtson a lengyel elvtársaknak, másfelől ellenőrizze az utolsó simításokat. A legfonto­sabb dokumentum („A szükségállapot bevezetése a Lengyel Népköztársaság területén az állambiztonsági veszélyekre való tekintettel­­ bevezető gondolatok”) március utolsó harmadában készen volt, de minden jel szerint csak április elején került aláírásra (méghozzá visszadátumozva) Moszkva közvetlen utasítására. Ugyanebben az időben folyt Lengyelország terü­letén a „Szojuz ’81” hadgyakorlat, és március 19-én kezdődött el (a Szolidaritás három aktivistájának rend­őrök általi megverésével) a híres bydgoszczi válság. Ennek tetőzésekor hajszálon múlt az általános sztrájk, amely a Szolidaritás és a kormányzat közötti totális konfrontációval fenyegetett. Az általános sztrájkot az utolsó pillanatban fújták le. Máig tisztázatlan, hogy a bydgoszczi események összefüggésben álltak-e a szük­ségállapot bevezetésére vonatkozó tervezőmunka befejezésével, vagy csupán véletlen egybeesésről volt szó. Bizonyos körülmények arra engednek következ­tetni, hogy az egybeesés nem volt véletlen, de végül mégsem a konfrontációt választották, mert óriási volt a Szolidaritás társadalmi támogatottsága. Kétségtelen, hogy a bydgoszczi válság kompro­misszumos rendezése miatt Moszkva megvonta a bizalmat Stanislaw Kaniától­. Ettől a pillanattól fogva kezdték keresni az utódját. A probléma az volt, hogy bár a LEMP-ben sokan képviselték az „egész­séges erőket”, de a szövetségesek egyiküket sem tar­tották alkalmasnak arra, hogy az egész párt élére áll­jon. Wojciech Jaruzelski­ hónapokon át nem is jött számításba, mert túl gyengének minősítették 1981 márciusában tanúsított magatartása miatt. A helyzet csak 1981. szeptember végén, október elején változott meg, amikor a párton belüli „egész­séges erők” képviselői kezdték szuggerálni a szövet­ségeseknek, hogy van különbség Kania és Jaruzelski hozzáállása között, mert úgy látszik, hogy Jaruzelski hajlik az erőszakos megoldásra. Mintegy két hétre rá [1981. október 18-án] Wojciech Jaruzelski lett a LEMP KB új első titkára. Végső szakaszba léptek a szükségállapot bevezetésének előkészületei. A szükségállapot úgymond elkerülhetetlenségét Jaruzelski tábornok egy állítólagos szovjet intervenció veszélyével indokolta, különösen 1989 óta, mondván, hogy az intervencióval szemben a szükségállapot volt a „kisebbik rossz”. A ma hozzáférhető dokumentu­mokból világosan kiderül, hogy sem a Varsói Szerződés, sem a Szovjetunió nem tervezett ilyen intervenciót. Moszkvának az volt a stratégiája, hogy folyamatosan nyomás alatt tartsa a lengyel vezetést, hogy az „saját erővel” oldja meg a problémát. Mi több, éppen Jaruzelski tábornok kérte a Varsói Szerződés tagállamainak védelmi minisztereit, akik 1981 december elején Moszkvában üléseztek, hogy adjanak ki kemény hangú, intervencióval fenyegetőző nyilatkozatot. A kérést azonban nem teljesítették, így Jaruzelski érveléséből kiesik a „koronaérv”. Néhány nappal később Viktor Kulikov marsalli közvetítésével Jaruzelski tábornok „katonai segítséget” kért Moszk­vától, amit elutasítottak. A szovjet kommunista párt KB Politikai Bizottságának 1981. december 10-i ülé­sén Jurij Andropov­ a következő - utóbb híressé vált - kijelentést tette: „Nem kockáztathatunk. Nem szándékozunk katonai erőt vezényelni Lengyelor­szágba. Ez helyes álláspont, és végig ki kell tartanunk mellette. Nem tudom, hogyan alakul majd a lengyel helyzet, de még ha Lengyelország a Szolidaritás hatalma alá kerül is, akkor is mi van? De ha a tőkés országok rávetik magukat a Szovjetunióra - és már megtették a megfelelő egyeztetéseket a különféle gazdasági és politikai szankciókról - akkor mi nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. A saját országunkkal, a Szovjetunió megerősítésével kell törődnünk. Ez a vo­nalunk lényege.” Meg kell itt jegyeznünk, hogy a „Brezsnyev-doktrína” ily módon már a szovjet vezető életében el volt temetve.­ A szükségállapot bevezetéséről a végső döntés 1981. december 12-én, kora délután született meg. A megyei rendőr-főkapitányságok és a hadsereg egy­ségei parancsot kaptak azoknak az intézkedéseknek a meghozatalára, amelyeket már jóval korábban elter­veztek. Már ennek a napnak az estéjén sok helyen lehetett észlelni katonai és rendőri egységek mozgá­sát. Még éjfél előtt megindult az „Azália-művelet”, amelynek a távközlés, valamint a rádió és a televízió ellenőrzés alá vonása volt a célja. Az akció sikeres végrehajtása után egy hónapra elhallgattak a telefon

Next