Beszélő, 2012. július-december (3. folyam, 17. évfolyam, 7-12. szám)
2012. november / 11. szám - VISSZABESZÉLŐ - Kertész Péter: Süketek párbeszéde - Révész Sándor: Tollasforgatók
68 Pulitzer-emlékdíjas újságíró, rendszerváltás után MÚOSZ- elnök - megtévesztettünk több mint száz kollégát és nem kollégát. Köztük Agárdi Péter egyetemi tanárt, Bodor Pál újságírót, a MÚOSZ volt elnökét, dr. Donáth Ferenc orvost, Gábor György filozófust, Görgey Gábor írót, Gyimesi Éva emeritus professzort Kolozsvárról, Karády Viktor egyetemi tanárt, Kovács Zoltánt, az Élet és Irodalom főszerkesztőjét, Losonczy Anna kultúrantropológust, Popper Péter filozófust, Raj Tamás főrabbit,Tamás Gáspár Miklós tudományos kutatót, filozófust, Tatár György filozófust, Ungvári Tamás aranytollas újságírót, és nem utolsósorban Randolph Brahamet, aki 1922-ben az erdélyi Dés városában született, a New York-i City University érdemes professzora, a Rosenthal Intézet igazgatója, a holokauszt-kutatás ma élő egyik legnagyobb tudósa. Idézem:„A müncheni illetőségű Dr. Kecskési Máriával folytatott levelezésemet tartalmazó dossziém abban a gyűjteményben található, amelyet az Egyesült Államok washingtoni Holokauszt emlékmúzeumának adományoztam. Mindazonáltal emlékszem, hogy Kecskésiné küldött nekem néhány levelet, hogy bizonyítsa: a háború utáni népbíróság döntése, amellyel bűnösnek találta és elítélte férjét, Kecskési Tollas Tibort, téves volt, és hogy férje nem parancsnoka volt a beregszászi gettónak, hanem csupán tagja annak a csendőri egységnek, amely a gettót őrizte. Emlékszem, azt írtam neki, hogy néhai férjét nem igazán menti fel, mint a zsidóüldözés készséges vagy vonakodó résztvevőjét, hogy egyike volt a gettót őrző csendőröknek. Ugyancsak elítéltem férje háború utáni ténykedését, amelyet egy szélsőjobboldali nacionalista kiadvány [Nemzetőr - K. R] írójaként és szerkesztőjeként folytatott. Azt javasoltam, hogy gyűjtsön össze minden valódi és releváns dokumentációs forrást, amely alátámasztja álláspontját, és tegye azokat hozzáférhetővé történészek és más magánszemélyek számára. Soha nem sugalltam felé, hogy férje részvétele csendőrként a gettó őrzésében (még ha nem is parancsnokként), nem beszélve háború utáni újságírói ténykedéséről, felmentené őt a felelősség alól. A fentiek fényében hiszem, hogy a Kertész Péter és Róbert László által kezdeményezett petíció társ-aláírói bölcsen cselekedtek. Csatlakozom hozzájuk törekvésükben." A tizenegyezer Beregszászról Auschwitzba elhurcolt, majd elgázosított zsidóról - csekélység a hatmillió áldozathoz képest - semmit se tudnának a történészek, ha egy életben maradt bilkei kislány véletlenül nem talál több tekercs filmet, amelyet később átadott a Jad Vasemnek. E nélkül nem lenne Auschwitz Album, amely a Páva utcában megnyílt Holokauszt Dokumentációs Központtal egy időben jelent meg Magyarországon. A prospektusban említették Kecskési Tollas Tibort táborparancsnokként. Holott csak a bevagonírozásban vett részt szakaszával. Kecskési Tollas Tibor csendőrhadnagynak pechje volt, egyedül őt idézték a népbíróság elé 1948-ban a Beregszászon szolgálatot teljesítő csendőrök közül. Véletlen lenne? Lehet. Védői szerint összetévesztették Frey Pállal, akivel a Ludovikán együtt végeztek. Nyolc évet ült, 1956-ban költőként szabadult. Nem olvasható a vádiratban: amikor a csendőrségtől leszerelt (?), belépett az alakuló Néphadseregbe, 1944 márciusában felesküdött Szálasira. Majd nyolc évet ült, mielőtt sajgó szívvel magára hagyta hazáját. 1991-ben hazatért, a határon Lezsák Sándor fogadta, kiadja verseit, valóságos diadalmenet volt országjárása. Rehabilitálják, kopjafa Lakitelken, szülőfalujában, Nagybarcán évről évre megemlékeznek róla. Lezsák (MDF, Fidesz, Országgyűlés alelnöke) legutóbb is példaképnek nevezte Kecskésit, még inkább Tollast, Szeleczky Zitával egyetemben. Révész - aki nem híve a náci-komcsi aggastyánpereknek - lényegében, bő lére eresztve, megismételte 2008. február 15-én hozzám intézett két e-mailjét.