Bolond Istók, 1912. (35. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
4 BOLOND ISTÓK. január 7. A fiók-kamarilla (Mangópárt) ülése. (Elnök: Zsebkendős Dezső, jegyzők: Babszem Gézuska és a kis Kanut.) Zsebkendős Dezső elnök (a Gotterhalte víg melodrámája kíséretében ). Hoch, nagytekintetű Fiók-kamarilla! Mégis csak rátermett vezér Kujon koma! Eszméje bevált a delegáczióban! Jó hangulat áradt szét mindenütt nyomban! Bárki mit mond, Kujon mégis politikus. Aki most sem hiszi, annak, mondjuk ki: kuss! Analfabéták kara. De hát mi is történt ? Szeretnék hallani! Hogy oszt’ kiálthassuk: Hoch, vivát, hallak ! Zsebkendős Dezső. Látom, vannak, akik lapot sem olvasnak. Bár ez hibának is már egy kissé vastag! Hallják hát ezek is, hogy mit művelt Kujon. Aki mellett most a Pista is elbújjon! Gróf Chlopy Pista geszti junkercsakugyan el akar bújni, de a szaladgáló kis Kanutba botlik, úgy hogy Botlik Pistát is szinte elgázolja). Analfabéták kara. Malljuk már, ki vele ! Csupa fülek vagyunk ! Gróf Kujon Héder von Chlopyváry Károly elismert vezér politikus. Hát az történt csak, aminek már rég meg kellett volna történnie, ha hamarább eszembe ötlött volna , az tudniillik, hogy miután a rebell magyar nemzeti vívmány nélkül nem akar osztrák katonai létszámot emelni , hát ezt a vívmányt megadjuk neki . . . Ehrlichné Guszti külkályhástag. Ohohó ! Nem odo Chlopy ! Olejon nincs meg van ! Oztotot nem én szeretném meglátni sohase nem ! Nagy Sándor. No csak ne légy Guszti bús, A vívmány nem oly típus, A mely hasznos a magyarnak; Hyent Bécsből nem pipálnak! Gróf Kujon Héder von Chlopyváry Károly. De nem ám ! Mert hát a miként már mondom, a kívánt nemzeti vívmányt megadjuk a kurucz magyarnak, de csak hangzatos frázisok képében ! A kis Kanut. Igaz, úgy van ! Ez kell a magyarnak : «Nem háncs a matyar !» és «Tengerire motyor !» Vagy a miként legelején a próbánál hallottam : «Kukuruczra, (vagyis kukuriczára) motyor! (Föl s alá szaladgál.) Gróf Kujon Héder von Chlopyváry Károly. Ne beszélj most a próbákról, hanem csak az eredményről ! Hisz miután pár óráig oktattam a kiejtésben Aufffenberget, tökéletesen ki tudta már mondani a delegácziós plénum előtt, hogy : «Ne bántsd a magyart !» Montecuccolival már egy kissé tovább tartott a próba, mert azt, hogy : «Tengerre magyar !» először úgy kezdette, hogy : «Auf kulturuez motyor !» Én erre mondtam neki, hogy: Mond le Cuccoli így : «Tengerre magyar !» Erre ő monta, hogy: «Tengerire motyor !» Azonban három órai kínlódásom után végül mégis csak kibökte a plénum előtt, hogy : «Tengerre magyar !» (Általános, szűnni nem akaró tapsvihar, a vezértanítót számosan üdvözlik.) Luki Laczi szerencsés osztálysorsjátékos. S Montecuccoli talpraesett kiejtése alkalmával nekem jutott a sorsjátéknál fogva osztálysorsjátékrészül az a szerencse, hogy láthattam a Holló arczát, amint a feketesárga irigységtől majdhogy ki nem vájta szemeivel a Kujon, most már csakugyan adoptált vezérünk szemeit. A kis Kanut. Igaz, úgy van ! Csakis én akadályoztam meg a Hollót, hogy csakugyan ki nem ásta a Kujon tanítómester vezérem még meg sem operált szemeit ! (Feles le s a padok alá ugrándozik.) Gróf Chlopy Pista. De az Isten szerelmére, hogyan lehet ez? ! Hisz te kis Kanutkám, nem is voltál delegátus ! A kis Kanut. De mégis besompolyogtam a padok alá ellenőrizni az ellenzéket! (A padok alatt bukfenczezik.) Návay Laci dunaparti színházelnök. De hátha az előadott két nagy mondás sem bírja rá a magyar közvéleményt, hogy az újra előadandó technikai obstrukcziós színdarabot megbuktassa? Akkor mégis csak tán kölcsön kell kérnem a Dezső zsebkendőjét! Zsebkendős Dezső elnök (baraczkot mutat): Zsebkendőmet csak én tudnám alkalmazni, de ami késik, nem marad el. (Helyeslés az erőszak padjain.) Gróf Kujon Héder von Chlopyváry Károly. Nem lesz arra szükség, Mert segít a szűz ég, Vagy akár a pokol! S az ellenzék pakol! Hisz eszmém jön folyton S végre segít bizton S legvégül is rend lesz! Az uj eszmém is ez . (Általános fülmozgósitás.) Gróf Chlopy Pista. Az Isten szerelmére beszélj hát! Hadd lám, mit tudsz már még te is ! Gróf Kujon Héder von Chlopyváry Károly. Hát én a tavaszi delegáczióban olyan előadást rendezek, amely minden magyar szivét kell, hogy megnyerje a létszámfelemelés eszméjének és végrehajtásának. S ez nem egyéb, mint az, hogy: gróf Aehrenthal, lovag Ruffenberg, Schemua és Montecuccoli tagokból álló férfinégyes tiszta magyarsággal el fogja énekelni a delegáczió plénumán az «Isten aid meg a motyor, azaz a magyart». Mindnyájan. Ujjé! E gondolat nagyszerű! Ujjé ! Kujon már vezér ! Osztrák vezérekkel énekeltet Magyarnak szent nótát és oszt’ ezér’ — Ujjé ! — felemelik a létszámot! És Bécs nyugodtan alhat! S oszt’ ezzel kezünkbe kaparitunk Ujjé minden hatalmat! (Szűnni nem akaró ujjézás s a Gotterhalte kíséretében az örvendetes tervezetet megtelefonozzák a bécsi anyakamarillának.) SZÓCSINTAN. Tollas zsidó , zsidó csendőr. Cseppkő , gyémánt.