Fraknói Vilmos: Magyarország a mohácsi vész előtt. A pápai követek jelentései alapján (Budapest, 1884)
Előszó
ELŐSZÓ. Napjainkban a történetírásnak új és minden eddiginél gazdagabb kútforrása nyílt meg a diplomátiai jelentésekben. A hatalmasságok által idegen államokba küldött követek, hivatásuk természetéből folyó kötelességnél fogva, épen azokra irányozzák figyelmöket, amik a történetíró szemeiben a leglényegesebbek. Az a feladatuk, hogy az események fejlődéséről és folyamáról, a mérvadó egyéniségek jelleméről és működéséről hű informátiókat szerezzenek, a legbensőbb ragokat és legtitkosabb célzatokat leleplezzék. És habár természetesen őket is folytonosan környezi az a veszedelem, hogy saját szellemök elfogultsága és ítéletök fogyatékossága, vagy a velök szemközt álló kormányférfiak ügyessége tévedésbe ejti, — a miért is irataik, csak úgy mint egyéb okmányok, a történeti kritika tűzpróbája alá bocsátandók; — mégis küldőikhez intézett jelentéseikben, koruk