Podhradczky József: Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége. Oklevelek, egykoru és közelkoru kutfők szerint (Buda, 1861)
V. Almus (Árpád) vezér elválasztásáról
Észrevételek az ötödik fejezetre: Almus vezér elválasztásáról. „ Ae pem principales personae, qui Hetumoger vocantur — libera voluntate, et communi consensu — elegerunt sibi ducem ac praeceptorem in filios filiorum suorum, usque ad ultimam generationem, Almum — tunc pari voluntate Almo duci sic dixerunt. Ex hodierna die te nobis ducem ac praeceptorem eligimus, et, quo fortuna tuate duxerit, illucte sequemur. Tunc supra dicti viri pro Almo duce, more paganismo, fusis propriis sanguinibus in unum vas, ratum fecerunt juramentum.“ — E fejezetben személyre és helyre nézve tévedett ugyan a névtelen jegyző, de hagyományok nyomán igaz történetet vázol, a magyar nemzetnek Árpád nemzetségével kötött szerződését, vagyis a Pragmatica Sanctiót, anélkül, hogy csak egyetlen egy tanút nevezne, miért a VII. vezér alkujának czikkelyeit sokan nem tartják hitelre méltónak: e tárgy tehát fölötte fontos, figyelmes vizsgálódást igényel, ezt akarjuk itt kevés szóba foglalni, s a névtelen jegyzőt a leghitelesebb egykorú írókkal öszvehangzásba hozni. Lássuk tehát, mi a Pragmatica Sanctio? Az a hittel pecsételt változhatatlan szerződés, melyre a nemzetek kormányzás, és örökösödés tárgyában, választott fejedelmeikkel lépnek, s mind a két szerződő felekezetet egyformán kötelezi; a fejedelmet ugyan, hogy törvények szerint kormányozand; az igy kormányozott nemzetet pedig, hogy az örökösödést megtartja, Sanctio Pragmatica, vagyis a πραγματΜόξ, ή, óv, azaz : politicus, a. m. melléknévről, öszvehangzó megegyezésből hozott országos Végzés. Justinianus Codexében is I, 2, 10. I, 3, 35. eleje, s ugyanott I, 23, 7. e szavakkal értelmezi Zeno császár „Pragmaticas Sanctiones non ad singulorum preces, super negotiis privatis proferri, sed, si quando corpus, aut schola, vel officium, vel curia, vel civitas, vel provincia, vel quaedam universitas hominum, ob causam publicam, fuderit preces, manare, decrevimus.“ — „Mintha mon