Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
Ő csak arra, a’ mi illendő, fogja magát felszabadítani, azt pedig, a’ mi nem illendő, a’ mi emberi méltóságát az oktalan állatok’ szokásáig lealacsonyíthatná, azt netalántán megmocskolhatná, az illyen dolgot ő abban fogja hagyni. Nem vak légy ő, melly meggondolás nélkül, vaktába száll a’mézes tálba, mellyben egy kis nyalánkságért vesztit találja. A’jó ember, a’ ki szereti a’ maga becsületét, csak azon gyönyörűségeit, örömeit, nyereségeit tartja ártatlanoknak, tisztességeseknek, mellyeket ugyan ollyanoknak okosan is tarthat, s nem az érzéki gyönyörködésben, hanem a’ józan ész’ szent szava’ fogadásában, maga tisztes tartózkodásában keresi fő boldogságát, és ugyanebben helyezteti leginkább emberi méltóságát is. Miért is a’ mi ehhez nem illik, a’ mi nem szép, nem tisztességes, arra ő magának szabadságot nem enged. .. Vir bonus u. m. Seneca, quod honeste se facturum putaverit, faciet, etsi damnosum erit, rursus quod turpe erit, non faciet, etsi pecuniam afferat y etsi voluptatem y etiamsi potentiam.*'' L. 2. de otio sapientis. 15. Helyesen! mert ha az ember mindent, azt is, a’ mi csúnya, illetlen, azért, mivel az hasznos, gyönyörűséges, magának öntetszése szerint szabadon, minden tartózkodás nélkül megengedhetne, ha minden ember a természet’engedelméből olly érzéketlen, és embertelen lehetne, mint vala Móricz Császár, a’ ki annyi katonájának siralmas sorsát nagy telhetetlensége miatt fel sem is vette; ha minden ember Néró utálatos kegyetlenségét szabadon követhetné, vele együtt épületeket, házakat, egész városokat csupa kedvtöltésből, játékból felgyújthatna, azok pusztító lángjaiban gyönyörködhetne; ha egy okos ember azt mind maga is nagy arczátlanúl teljes szabadsággal elkövethetné, a’ mit az oktalan, kegyetlen fenevadak egysedül az állati természet’ vak ösztönétől ingereltetvén megtenni szoktak; ha az embernek is semmi törvényt tartani nem kellene; ha az ész őbenne nem parancsolna; szóval: ha magának határtalan szabadságot engedhetne; egek! micsoda szörnyetegek terhelnék akkor a’ földet! emberi formába öltözött fenevad csudabarom állatokkal telne meg akkor a’ föld, nem emberekkel, már akkor az ember nem lenne ember, Seneca legalább, ha csak ugyan nékie lehet tulajdonítani azon levelet, mellyet a’ vesztő fürdőből írt volna Nérónak, ezt az emberek felfalóját, a’ ki még az édes anyujának is méhét hallatlan kegyetlenséggel megnyíttatta, a’ többi titulusok közt.