Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
Méltóságos császári királyi Kamarás Nagyságos Urampolgárnak azok a’ legnevezetesebb esztendeji, mellyeket nyugodalma’ feláldozásával a’ közjó’ szolgálatjára buzgón szentel. A’ tavasz illatözönlő virágaival, a’ nyár rengő arany kalászaival és az ősz érett jóízű gyümölcseivel az hazára nagyobb áldást nem áraszt, mint a’ lelkes honfi, ki mind ifjúságát mind férfikorát földjeinek híven felajánlja. Az anyatermészet’ adományai bármelly sokak és kecsegtetők legyenek, de koránt sem olly állandók, mint az erkölcsi világ’ édes munkával szerzett javai, mellyek a’ méhszorgalmu Derékek által az hon’ köpüjébe gyűjtetnek. Századok jőnek, századok mennek, de az hazafiúság’ díszremekei a’ mindent leromboló időn diadalmaskodnak. A’ polgári érdempálya’ hősei közt legragyogóbb fényben tűnik elő a’ jó törvényhozó, kinek képénél az hazafiúi kéz szebbet és dicsőbbet nem irhat. Ugyanis annak jóvonásai, mellyeknek látásán a’ szem és lélek örömre ’s gyönyörűségre ragadtatik, röviden ezek: tántoríthatatlan hűség a’ köz anya, az haza iránt.