Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
ÖG ALÓÁLLAPOTJA solitius, bár talán unalmasabb játék — mint teszem a* Whist, mellyet alvilág legtekintetesb ’s legkomorabb Urai szoktak játszani, és mellyben végtére nem az marad nyertes a’ ki legszerencsésebb, hanem a’ ki legjobban érti a’ játékot ’s legjobban vigyáz. — És lehet e mondani, hogy az, a’ ki jobban ’s figyelmesebben játszik, a’ többieket azért megcsalja, vagy helytelen módokkal él? Angliában a’ nyereség a’ jó Czél, a’ lovak tenyésztése, azoknak jobb ’s tökéletesebb nevelése, a’ futtatások, fogadások, a’ pénzért való hágatás 's a't. pedig csak azon czélra vezető Eszközök. Minden magános ember az elért czélnak következése— ‘a’ jutalmas nyereség, által gyarapodik ’s boldogul ; midőn a’ Közönség ’s az egész Polgáritársaság az említett eszközök által — mellyeket czéljának elérése miatt minden magános ember használ — a’ jó és számos lovak kiállítása által t. i. tapasztalja az Országnak gazdagulását ’s erejét legmagasabb pontra emelkedni. Kiki, a’ kinek tetszik, önként ’s szabadon veszi ezen terhet magára 's azért könnyű teher ; bár mindegyik ollyan volna, mert lónevelésre senki nem kénszerítetik , és azon túl egészen szegényeket soha nem is érdekelhet ; mert a’ ki lovat nevel ’s tart, annak legalább valami kis tehetségének csakugyan kelletik lenni.