Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
A’ FUTTATÁS II OZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 121 rossz útban 54 nap alatt Debreczenbíil Pestnek és Ürménynek engem Bécsbe vitt , de rőf szerint nem ért egy baltanyelet, és egy Bécsi Baromorvos Professor látván 's vizsgálván azt dögnek czirkalmozta. Én sem tudtam ,mi ment benne, mi vitte, de annyit apodictice tudtam, mert tapasztaltam, hogy ő sebesebben és tovább tudott menni társainál. Meglehet mindazáltal, hogy mindezen mérésekből valamelly kevés haszon is folyhat , de az olly nagy figyelemre, mint ami ilyenre némellyek méltatják, bizonnyára nem érdemes. Mi nagy haszna volna annak , ha tudnám , hogy egy akó borom hány fontot nyom, egy köbölbe hány földi alma fér 3s a3 t. Nem rég pedig egy valaki lovárúl igy okoskodott. “ Lovam szörnyűeket szökik, 3s igy nem veszejthet, mert bármi nagyon futnának is Ellenkezői, a 3 nyerő helynél eleikbe szöktet ~ *s meg van, O a3 nyertes ! „ De ha a* gyepre hozná lovát, majd meglátná, mi rutul vennék ki Iovábul azt a3 szökő Szeszt, 3s melly nyúlánkon, jönne lova mint a3 tészta, a3 nyerő helyhez a3 többiek után. A3 ki keveset ült lovon, azt gondolja, hogy a3 ló addig mehet, a3 meddig csak menni akar ; de nem úgy van a3 dolog, csak egyszere , kimarad az erő és mennyivel több a3 nyughatatlanság, a3 habozás ; annál közelebb van az elfáradás, a3 kihülés. Úgy mint a3 szalmatűz csak pillantatokig lángol ; a3 vitéz pedig nem a3 korcsmán mutatja ki magát.