Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, meg mindent, nem kormányozza az egész tárgy Egybefoglalatját, félben nem szakított Vizsgaéltelemmel. Más nemzeteknél illy állandó és független Biztosságnak híja, szembetűnő, így Francziaországban 1806 esztendőtül fogva Parisban , és más nevezetesebb városokban , bizonyos időszakaszokon a' Kormány túl vannak ezer, négy ezer , süt hat ezer Frankból álló pályadíjak futásokra kitéve. Hasonlóképp folyamatban vannak a’ futtatások már több esztendőtől fogva a’ Mecklenburgi Herczegségben , és Bavariában is. Újabb tudósítások szerint pedig a Nápolyi Királyságban is szinte Muszka Orságban is divatba kezdenek jőni. Mi dicséretesek legyenek is magukban ezen. Közjóra való törekedések, azért mégis előrelátható , hogy nevezetes hasznot az említett Országok Közönségére hajtani nem fognak. Némelyekben a lehető nyereség sem nem elég bizonyos, sem nem elegendőképp jutalmaztató is igy nincs elég ok , a mellybűl valami játszható következhetnék ; másokban pedig nagyon sok at Regula, Törvény, és Feltétel. Gyönyörűségért, becsület nyerés végett is mulatság kedvéért általjában a’ Tenyésztők nem bivattatnak mindeddig nem igen űzött és szinte ismeretlen tárgy indulatos folytatására — valamint az a gyermek, kinek tagjait szoros ruha fedi, nagyra és erősre nem nő. Az az Ész mennyei Emelkedésre soha sem