Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. 173 lessége, marrja élessége, a’ testnek rövid egybenkötése, a' csípő csont farktul való távolsága, a’ hevederhely mélysége ’s a’ t. Már akár micsoda czélra való legyen is a’ Ló, vélekedésem szerint : minden Tagoknak egymáshoz való tellyes Aránya, és minden Mozgások tökélletes Egyben hangzása, teheti csak a3 ló Lovat. De már mind ezek után ki a3 tökélletes Lóesmerő ? Azon Kováts, Borbély, vagy Akárki, ki a’Cursust elvégezte, az már a3 lóhoz ért, hogy lehetne? Talán sem ő , sem azok , kik tanították, soha lovon sem ültek, vagy lövök nem is volt. Ilyen Oskolabéliek mindég orvosi szemmel nézik a 3 lovat ,mintha mindegyben gyógyítani akarnának ; ’s inkább hajúlnak ahegy a3 Cursus szerint minden ki hátul tiszta ló felé, akár mi gyáva, és mi dög legyen is az különben, mintsem egy délezeg paripa felé, ki mindenen átrepül, de lába tán hólyagos 3sat. Ezek a3 Tenyésztéshez is éppen olly keveset értenek. Most nézzük a3 Ménes mellett nevelkedett Embert. Ez nem kedvelli a3 mozgást, hideget, sok levegőt ; ő nem bánja, ha csikajábul nem lessz is Achilles, csak szegénykét ne bántsa senki ’s baja ne essék. Már egy illyen semmit nem gyűlöl úgy annyira, mint a3 készítőt. — Ez az utolsó ellenben mindent laxálni , izzasztani, conditióba hozni akar , a3 ló másképp akár hogy vágtasson, felülni engedjen vagy sem, a3