Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
70 A1 LÓÁLLAPOTJA inog ; az ő nyereségek kirekesztőleg csak a’ puszta eladásra , vagy cserére szorítatik. Vizsgáljuk a dolgot rendszerént : AJ királyi és más jutalmakért való juttatás szabadságáért, mellyel kiki bátran élhet, a’ birtokos csak egy kevés pénzt tartozik letenni; és így, az aki csak egyszer nyertes, 1000 forintot pengőben tesz zsebébe; az pedig a ki nem nyertes, nem is veszett sokat , mert a lovának a pályára való beállításáért egy pár forint letételével,minden mástul menti. Általjában véve pedig nincs annál jobb gazdaságbeli tárgy, mint amelly által nyerni sokat lehet, veszteni pedig csak keveset. Ennek következésében a pályán sokan próbálják meg esztendősül esztendőre álhatatosan szerencséjeket. Sajnosan soha nem veszthetnek , — gyakorta pedig jövök, ha nem legelső is, azért még is nagy becsű — nyereségek pedig némellykor jutalmas, és minden kisded káraikat, mellyeket lassan lassan és észrevehetetlenül vallottak, egyszerre helyre ilti. Éppen illy formán van Britanniában a hizlalás felserkentése végett a dolog összeszerkeztetve. A’ legkövérebb szarvas marhára hasonlóképpen több helyeken 100 és 100 font Sterling van kitéve jutalmul. És minden hizlaló azt reményivén, hogy ő lessz nyertes, esztendőről esztendőre mindég hizlal — ha valóban nem nyertes is, hanem mivel remény nyertes lenni ; a* Publicum pedig egy illy kis erőműv