Gróf Andrásy György és Gróf Széchenyi Istvánnak a' budapesti Hid-Egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének (Pozsony, 1833)
tán helyes , ’s nagy anomalia nélkül minden megmaradhat a’ régiben; ha ellenben a' két városnak mai egybekötésével a’haza meg nem elégszik , akkor a’sulyosbult hidtehernek viselésére több váll szükséges, mint ma áll alatta. E’ kettő közt legnagyobb ellenmondás és anomalia nélkül nincs harmadik. — Több vállat pedig hol keresünk egyebütt mint hazánkban? El kell ezen okból fogadnunk azon igazsági princípiumot, hogy szabad határozás okozta nagyobb és új kellemekért, nagyobb és új terheket vennünk magyar nemesi vállainkra nemcsak nem ellenkezik alkotmányunk valódi lelkével, hanem azt kifejtvén , az igazi szabadságnak legmélyebb talpköve. Ezen elvnek őszinte elismerése és életbe hozása nemcsak egy drágábbacska híd felállíthatására conditio sine qua non, mert ha csak egy hidat lehetne illy systema után építni, haszna nem volna olly óriási, hanem az által válik egy országnak valódi áldására, hogy általa szinte egy tárgy kivitele , melly nyereséget ads sem lehetetlen többé. ’S ekép ezen elv tökéletes elfogadta után csak kevés év leforgása alatt olly bámulandóki vitetnének végbe hazánknak ffljavításra olly igen fogékony határiközt, hogy azon a’ jövendőbe legrózsaszintíbben látó se csudálkozhatnék eléggé, —a’ mit az iránylag népetlen szövetséges Amerika olly meggyőzőleg bizonyít,hol