Knauz Nándor (szerk.): Lányi Károly magyar egyháztörténelme 1. 889-1526 (Esztergom, 1866)
Első korszak. A honalapítástól a mohácsi vészig - Első rész. A keresztény egyház egyénmüvelése Magyarföldön - I. fejezet. A magyarok keresztelkedése
kormos gryph alakban ismeretlen levelekkel bővített lábak és farkkal ábrázoltatik. Ily gryphet láthatni amaz igen becses ősmagyar ereklyében, melyet a jászföldi elnevezett pusztán a homokból szél által feltakarva egy lovas csontvázán találtak. A csontváz egykori viselőjét „Bene vitéznek“ nevezték el és a vele talált közel 30 vagy 40 darab, gombokul használt ezüst pénzből vélik, hogy I. Berengár császár (915—923) korába tartozik.. Egyik csatt alakú ezüst ékszeren tündöklik a fenemlített gryph '). Bene vitéz maradványaival együtt még lovának zablája, két kengyelvasa, nyilak, 30 darabnál több ezüst boglár vagy pikkely megaranyozva s egyéb, faleveleket ábrázoló ezüst ékszerek találtattak, — mind a nyugati typustól különbözve s minden szakértők véleménye szerint valódi keleti viselet. Az volt t. i. őseink szokása, hogy az elhalt bajtársat vitézi módra, fölhányt homokhalom alá temették; kedves lovát, fegyvereit s köntöse ékeit melléje rakták, mit „ritu paganismo“ történtnek mond a Névtelen és Thuróczy. A halmot, rendszerint a halott birtokán levőt, háznak nevezék, mint ez még a hunok korából bizonyos, kiknek Keve nevű vajdája Keveházon takaríttatott el), úgy temettetett el , Ketel, Botondi Tulma stb. Az elhunytnak emlékezetét rokonaik gyászáldomással, torral ünnepelték. Turul (tán gerle, mások szerint helyesben sas-fajú) madár*), mint a magyar fejedelmi család s az egész nemzet czi ) Magyar ak. évkönyvei II. 282. 1. Vadassi Jankovics Miklóstól. 2) „Ut autem cognoverunt Huni retrocessisse suos adversarios, ad locum certaminis sunt reversi, et cadavera suorum sociorum, et Revam Capitaneum, more Scitico, propestratam, ubi statua solemnis lapidea erecta est, decentiosissime subterrarunt, locumque illum, et partes illas háza vocaverunt.“ Chron. Bud. Podhráczky kiad. 16.1. *) Έ szót Jászay így értelmezi: „Hogy itt (Kézainak a következő jegyzetben levő szavaiban) a „turul“ szó csak iráshiba Karul — karvaly helyett, kétséget nem szenved“ (Magyar nemzet napjai az arany bulláig. 9*