Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsókubin, 1891)
Sajtkészités (liptói sajt, brinza)
De van a birkatúróból készített sajtnak más faja is, amely azonban nagyobbrészt itthon fogy el, és kevésbbé kerül exportra ; ez a szívalakú sajt és az „ostyepka“, vagy „ostyipek* (csiptetett sajt). A „szív“ úgy készül, hogy az édes túróból (túró, melyből a savó már kicsepegett) ökölnagyságú darabokat csinálnak, amelyet savóban azután forralnak. Amint felforrt a savó, széles fakanalakkal belőle kihalászszák a túrót, és a tenyérben erősen nyomkodva gomolyokat alakítanak belőle. A gomolyokat ismét a savóba teszik, és ismételt felforrás után újra összenyomják. Ezt négyszer ismétlik, a negyedszeri kinyomás után a gomolyát beleteszik egy szivalakú mintába, amelyen belül különféle alakok homolúan vannak kivésve. A mintára ráteszik az épen beleülő fedelet, és ennek segélyével a benne lévő túrót erősen összenyomják, így a túró szivalakot vesz föl, amelyen a minta homorú bevésései természetesen mint domború alakok láthatók. E szíveket 24 óráig sós vízben állni hagyják, hol a só fölvevése által megkeményednek és kellemes ízűekké válnak. Egy szívnek nagysága akkora körülbelül, mint a bábosnál kzért kapható mézeskalácsból készült szív, csakhogy valamivel vastagabb, és szélesség helyett valamivel hosszabb. Egy ilyen szív ára 8—10 kr. (Valóban olcsó szív !!) Az ostyepkák készítése hasonlít a szívek készítéséhez, csakhogy ehhez nagyobb darabokat vagdalnak. A túrót a savóban való felforratás után szintén kinyomják, miközben végei felé vékonyodó hengeralakot iparkodnak neki adni. Ilyen, többször kinyomott túró tehát olyan alakú, mintha két csonka kúpot alsó területüknél fogva ragasztanánk össze. Három-négyszeri „kifőzés“ után ez is mintába jön, de csak a közepe, mert a két vége szabadon marad. A minta közepén ketté nyitható, bele hegyes homorú alakok vannak vésve, melyek a sajton szintén mint domború alakok láthatók a „csiptetés“ után. Minden egyes domború alak