Fenyvessy József: Az egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár ötven éves története 1846-1896 (Budapest, 1896)
Előszó
Félszázaddal ezelőtt nyílt meg a «budai takarékpénztár» 1846 október 1-én, oly időben, midőn Magyarország közgazdaságilag is ébredezni kezdett. Széchényi István gróf lángeszének szikrái áttörtek a borongó homályon s bevilágítottak hátramaradásunk és tespedésünk sötétségébe. Megmozdult az egész ország! A nemzetgazdaság és pénzügy, az ipar és kereskedés, a forgó tőke és hitelnek akkor még új, csak kevesek által megértett fogalmai, lassan bár, de ellenállhatlanul vonultak be a mérvadó osztályok, a nemesség, földbirtokosság és honoratiorok társadalmi rétegeibe. Az országgyűlés által alkotott törvények a váltójogról és kereskedőkről, a külföld példái az egyesülés és társulás erejéről és sikeréről, nálunk is elkészítik a talajt s az intézmények egész sorával találkozunk, melyek az új élet közelgő tavaszát jelezék. Ezek közé tartozik a «budai takarékpénztár» is, melynek ma, mint «egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár» jogutódai vagyunk. Ötven hosszú év kellett hozzá, hogy intézetünk azon magaslatra jusson, mely az egész ország pénzintézetei sorában, kiváló, elsőrangú helyet biztosít számára! Az az intézet, mely ötven évvel ezelőtt, a mai királyi várkert oszlopsorának helyén, az időközben eltűnthalász