Justh Zsigmond: Művész szerelem (Budapest, 1888)
elérkeztek. Rákos-Palotára. Paula és Ernő gyorsan előre mentek. Elza Arzénnel hátra maradt. Pár perczig szótlanul ballagtak egymás mellett. Végre Elza törte meg a csendet hosszabb lelki tusa után. — Milyen szerencsétlenség is volna, ha Ernő szerelmében megcsalódnék ! . . . Arzén felriadt merengéséből. Mélyen elpirulva nézett Elzára, ki nyíltan tekintett reá, csak úgy mint rendesen. Arzén azt hitte, Elza csak Paulában kételkedik. — Megcsalódnék ! . . . hogy is gondolhatja! Ilyen nő oldalán, mint Paula! . . . Hiszen ez a leány szép, eszes, mindenhez hozzá szólhat anélkül, hogy ... (a nélkül hogy, mint más nők, eszünkbe juttassa azt, hogy csak szerelemre született akarta mondani Arzén, de ideje