Baross János: Idegenek birtokszerzése (Budapest, 1900)

Az «idegen kéz» - I. Bevezetés

Az „Idegen kéz“ «Szeretem a földet, — a gyökereim fűznek hozzá!» Maupassant. ■ I. Bevezetés. Ha végig lapozunk a világtörténelem lapjain egy állandó hullámzást vehetünk abban észre : eszmék születnek, mikért ideális lelkek áldozatul hoznak minden földi boldogságot, mártírok vérüket ontják értük, de melyek — miután elérték zenitjüket — kezdenek kivonülni a kor megváltozott viszonyaiból, fogyatkozásaikra a mindennapi élet prózája mind élesebben mutat rá, egy szóval hanyatlanak, hogy korszerűbb utódoknak adjanak helyet. Bármilyen néven nevezték is koronkint ezen változó világeszméket, két egy­más ellen törő hatalmas erőt mindig feltalálunk bennük, ezek : 1. az egyén, 2. a köz—érdeke. Természetes is. Az egyes ember lelkében is, midőn cselekvésre határozza el magát, két indulat küzdelmétől függ elhatározása : egyéni érdekeitől — és a mások érdekeit is tekintetbe vevő altruistikus felebaráti érzelmektől. ·— A kis emberek érzelmeit és törekvéseit magában foglaló hatalmas emberiség életében ebből a két érzelemből szár­mazik azután az a két főirány, a­mit a politikában liberalismusnak és konservativismusnak nevezünk. A konservatív elvet jellemzi, hogy «az emberi élet egészéből, annak rendjéből indul ki, azt állítva, hogy az emberi eszme (vala­miféle) «köz» nélkül, az egyéni erők (valamiféle) rendezett kap­csolata nélkül meg nem valósítható», és ebből következik, hogy a talán kevésbé megfelelő rend is jobb az egyéni törekvések h­acsánál *). A liberalismus ellenben az egyes embernek az individuumnak a «közzel» szemben való minél nagyobb érvényesülésére törekszik, lévén az Individualismus a liberalismussal homogén fogalom. *) Concha. Politika. Ili).

Next