Király János: A Szent István Akadémia felolvasásai 1. kötet, 2. szám - A király-koronázás eredete, egyházi kifejlődése és ordóbeli kialakulása (Budapest, 1918)
•I A KIRÁLY-KORONÁZÁS EREDETE, EGYHÁZI KIFEJLŐDÉSE későbbi korszakokra is. A munkának első része teljesen elkészült. A mostani nehéz viszonyok akadályozzák annak kiadását. Ezen első résznek megírása után azonban máris azon eredményre jutottam, hogy álláspontomon nem változtathatok. Most is csak úgy látom, hogy az Árpád-korszakban nem volt trónöröklés, hanem volt örökösödésbe oltott választás. Érthető, hogy midőn a trónutódlás kérdését a maga szerves egészében vizsgáltam, azon intézményekkel is tüzetesen kellett foglalkoznom, melyek a trónutódlással szoros kapcsolatban vannak. Ilyen intézmény a koronázás. Tanulmányaim tárgyává tettem azon vonatkozásokat, amelyek az öröklés és koronázás és a koronázás és választás között fennállanak. A koronázásnak egyházi vonatkozásai is belekerültek tanulmányaim körébe s így azután önkéntelenül terjesztettem ki kutatásaimat a koronázásnak egy általános eredetére, annak keresztényi befogadására és egyházi kialakulására is. így keletkezett az alábbiakban közölt fejezet, mely a kifejtett okoknál fogva részben liturgikus tartalmúvá lett, liturgikus történetivé. De úgy láttam, hogy a koronázás liturgiájának története vezet át annak alkotmányjogi jelentősége megismeréséhez, sok olyan kérdést old meg, mely különben homályba van burkolva. Mindezek csak annak indokolására szolgáljanak, hogy miért hatoltam bele tőlem talán messzebb eső berkekbe, melyeknek derengő homályát talán mások hivatottabbak lesznek bevilágítani. De a mondandókkal talán sikerült nekem is egyik-másik kérdésnek valódi történeti hátterére rámutatnom és a koronázás európai kifejlődését legalább vázlatban ecsetelnem. I. A koronázás a régi római és hellén világban. A koronák használata visszavezet a régi római és hellén világba. Összefügg a legkezdetlegesebb vallási felfogással: a varázslással, bűvöléssel. A legrégibb időben a korona, a koszorú istentiszteletre szánt dolog volt: res sacra; a koronázás pedig vallási cselekmény. Az anyagnak, amelyből a korona, a koszorú készült, melyből azt összefonták, varázsló, bűvölő erőt tulajdonítottak. S ha ezen erőnek tudata az idők során el is homályosodott, ha annak eredeti jelentőségére kifejezetten már nem is emlékeztek vissza, az a koronák használatában mégis kifejezésre jutott. Az: 1 Josef Köchlin : De coronarum apud antiquos vi atque usu 3. 1. Vetustissima aetate corona auctoritatem rei sacrae habebat, cum et caeremonia coronandi ipsa inclinaret ad ritum religiosum et materia, ex qua corona nectebatur, inesset vis magica. Quae vis, quamquam saepius annis labentibus obscurata est, omnifere in