Medicei Pál - Rosthy Miklós: A' zsidóknak szokási, és szer-tartási (Pécs, 1783)
XXXII.§. A' Zsidóknak a' Messiás el-jöveteléről-való vélekedésök
297 ( ? ) ej, az o szivök elolvad, és elfolyik mint a’ viz az Armilus pedig észre nem veszi, és meg nem tudja , hogy az a’ jó Messiás, a’ siófef Fia meg hóil, mert, ha meg tudná, egy lábig mind le vágatná Őket, és egygyet sem hagyna meg életben. Akkor minden egyéb Nemzetségek is a magok földéről az Ifráél Fiait ki verik, és meg nem engedik , hogy tovább nálok lakjanak, és olyan szorongatás lészen a’ Zsidók között, a’ mi ilyen nem volt a’ Világnak kezdetétől fogva. Akkor elé jön Mihály Angyal is, és kiválasztja az Isráél fiai közzül az Istenteleneket. A’ mint írva vagyon: a ) Az időben feltámad Mihály a nagy Fejedelem, ki a* te Népednek Fiaiért áll, és eljő az idő a* minémü nem vélt attól fogva, hogy a’ Nemzetségek kezdettenek lenni, mint ez Ideiglen. A’ kik megmaradnak a’ pusztára futnak , és ottan meg próbálja őket az Isten mint az ezüstöt, és aranyat. A’ mint Írva vagyon: b) És el választom közzűletek az engedetleneket, és Istenteleneket, és az Ő lakó földökről ki viszem őket, és az Israél földére bé nem mennek. Ismét a’ mint Dániel mondja: c) Ki-válogattatnak, és meg-fekittetnek , és mint a’tűz meg próbaitatnak fokán. És igy lészen osztán, hogy a’ pasktában megmaradott Israél fiai mind szentek lesznek , és ottan maradnak negyven ét napokig . Zöldséget, füvet, ’s fa Leveleket esznek, és Ő rajtok bé tellyesedik, a’ mi Osiás Prófétánál mondatik: d) Azokaért, imé én magamhoz édesgetem etet, és a pusztába viszem etet, és az o szivére szállok. De hol vagyon meg jegyezve, hogy ők negyven napig várjának a’ pusztában? Ez eránt ugyan az vagyon írva Dánielnél: e) És az időtől fogva, mikor elvitetik a szüntelen való áldozat és P p A* a) Dán. iá. i. b) Evech. 20. 38. c) Dán, iá. 10. d) Oiee. 2. 14, Dán. 12. 11.