Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-08-01 / 31. sz.
189 nemesebb válfaja később fejlődik , további képződésben részeltetik, mint a silányabb válfaj, miként ezt a búzás és császárkörte, vagy szentiványi és ranettalma példája után elhihetjük, látjuk. Hanem a szőlőmagvetés utáni gyümölcs eléréséhez, az így keletkező új válfaj, s ebből szűrendő bor minden sajátságai kitanulásához az ezen fürkészet utáni biztos szőlőtelepítéshez, s az ebből nyerendő haszon eléréséhez marhuzalomi életidő kívántatnék, az emberiség ezen durva vonását azonban a finom polgárisultság — vagy nem tudom mi — már régen kiküszöbölte a divatból, azért nem képzelek olyan különös szőlészt, ki arra szánná magát, hogy nem másként, hanem csak magvetés által fog magának szőlőt telepítni, mihez ha még azt a fogadást is tenné, hogy annak termésén kívül más bort nem iszik, tökéletesen hinném, hogy ő lenne egyike a legjózanabb embereknek. Szőlővessző a szőlész biztos, czélszerü vetőmagja egyedül, még pedig a sima vessző, mert habár ez előbb iskolában meggyökereztessék, s mint ilyen ültettessék is helyére, ezen állításon nem változtat, mert sima vessző volt akkor, midőn az iskolában vetőmag gyanánt elültettetett, azért a sima vesszőültetés jelen soraim részletes fejtegetésének tárgya. A szőlészet azon kellemetlen sajátsága, mely szerint az eredmény még vesszőültetés mellett is sokára tűnik elő, a munkabeli legnagyobb czélszerűségnek, legbiztosabban sikerre vezető ismeretnek kitapogatását, eltanulását égető szükséggé teszi, azért ezt megszerezni nem csak hasznos, de okosság is, a tapasztalást s ismereteket másokkal közölni legalább is felebaráti kötelesség. Legfontosabb szőlészeti munka az alaptétel vagy az ültetés, történjék ez egészen új telepítvényen, vagy pedig a régi rosznak újjá, jóváalakítása végett, mindegy, mert ha jól sikerül, hamarabb lesz termésjövedelem, előbb megszűnik a haszonnélküli évi költség, ellenben minden évi roszul sikerült ültetéssel egy évi termés vész el később, és ezen fontos alapmunka még nincs elegendőleg kitanulva, sőt egészen homályban borong ; derítgessük azért e homályt kölcsönös eszmecsere által mindaddig, míg elég világosan nem áll előttünk. Nem célja e soroknak az ültetésnél, mint alaptételnél, a szőlőfajok megválasztásáról, miről különben is elégszer volt szó, mely különben is nagyon vidéki, helyiségi, nem pedig átalános szőlészi kérdés, még kevésbbé arról értekezni : milyen legyen a beültetendő föld fekvése, hajlása, felső, alsó rétege sikerről is már sokan sokféleképen írtak, legtalálóbban azonban aligha Virginius nem írta meg azt ezen verseiben : Quae tenuem exhalat nebulam fumosque volucres, Et bibit humorem, et cum vult et se ipsa remittit — Illa tibi laetis intexet vitibus ulmos sat. Ugy van, az a legjobb szőlőföld, ha különben erre nem teljesen alkalmatlan, mely a nedveket könnyen magába veszi, de a feleslegest könnyen ki is leheli. De hagyjuk most a földet, s ha van ilyen örüljünk neki, ha nincs , elégedjünk meg olyannal, amilyen van, vagy mennyire lehet, javítsunk rajta, hanem térjünk e sorok felvett tárgyára, azon fontos kérdésre, hogy a meglevő földbe a meglevő szőlővesszőket mikor és hogyan kell elültetni ? hogy óhajtott eredmény jutalmazza munkánkat. A „Borászati Lapok" 17-dik számában az „időszaki teendők" alatt ez áll ,a sima vesszőkkel való új szölöetetéssel azonban sietni kell, sőt, ezen utasítás hívott fel engem ezen sorok írására, mert az én véleményem épen ellenkező, t. i. hogy azzal nem kell — még aprilióban — sietni, sőt várni kell, kivált ha nagyon sok ültetni való nincs, annyira, hogy a munka bevégezhetése válnék kétessé, mi hogy alig fogna még ez esetben is bekövetkezni, az alább előadandókban talán kiderül. A sima vessző ültetésre legalkalmasabb napot vagy hetet meghatározni nem tudom, erre nézve még nincs eléggé kifejlett tapasztalásom, sőt azon reménynyer sem kecsegtetem magamat, hogy szerezni minden ügybarát közreműködésétől várom azt, legfeljebb is iránynézetet adhatok e sorokban ; — hanem azzal tisztában vagyok, hogy ezen munkával sietni károsabb, mint hasznos, s hogy ennek legczélszerűbb ideje nem április, hanem inkább május vége vagy junius eleje ; ezen állításom igazolása — s ha nem csalódás az egész — talán érvényre emelése volna a jelen sorok kitűzött feladata. Ne vegye rosz néven igen tisztelt szerkesztő úr, hogy lapja idézett állításának ellenkezőjét állítom : még azután sem, ha előadandó soraim nem lennének kielégítők, ezeket mind jó szándékból írottakat kérem venni, s reménylem így is veendi kegyed, mert mi ügybarátok vagyunk, nem diplomaták; azért az ellenmondásért nem félek háborútól, sőt inkább szorosabb baráti csatlakozásra számítok.*) Mióta szőlőmíveléssel foglalatoskodom, ritka év múlt el, melyben sima vesszővel egy-egy darab földet be ne ültettem volna ; egyszer jobb, máskor roszabb — de minden feszített igyekezetem mellett sem egészen kielégítő — eredménynyel; nem levén körülöttem más ültetményező, kiével az ültetés körüli körülményeket az eredménynyel együtt összehasonlíthattam, s így a mutatkozó különbség okát felfedezhettem volna. Mind a jó, mind a rosz sikert az időjárásnak és vesszőnek rótam föl s megnyugodtam, távolról sem jutott eszembe, hogy a kedvezőtlen eredményre önnön magam is befolyhattam — a munka körüli minden jónak, czélszerünek gyanított eljárásom mellett is avval, hogy mind az nem a maga — legczélszerübb — idejében történt, s hogy a hiányos sikernek egyedül ebben rejlik valódi oka. Három év előtt mi bicskeiek, azt határoztuk. *) Mi ép oly gyarló ember vagyunk, mint más akárki, s úgy tévedhetünk, s tapasztalásunk is hiányos lehet ; de arról biztosítjuk ügybarátunkat, hogy az útbaigazítást s felvilágosítást nálunknál senki szivesebben nem veszi. Oly tévedés pedig szerencse, mely ily alapos s hasznos felvilágosításra és tanulságos értékelésre okot szolgáltat. Szerk.