Borászati Füzetek – 1. évfolyam – 1869.
1869-01 / 1. sz.
4 Visszatekintés az 1868-iki borévre. Soha sem volt még Magyarországon oly szüret, mely annyira képes lett volna bortermelőinket kielégíteni, mint az 1868-iki. A természet átalán véve nem szokott a szőlők áldásának kiosztásánál valami felette bőkezüleg eljárni s ha az éltesebbek ebbeli tapasztalását kérdőre veszszük, azt kell hallanunk , hogy nálunk egy egész évtizedre rendesen csak egyetlen egy jeles bortermés kerül. Tudjuk ugyan, hogy a vérmes reményű fiatal boros gazda az ily pessimisticus nézeteknek eleintén nem igen szokott hitelt adni, de tapasztalásból tudjuk azt is, hogy utóbb maga is kénytelen a pessimisták sorába lépni. — De lehet-e ezen csodálkozni, ha számba veszszük a különféle viszontagságoknak ama hosszú sorát, melynek szüleink rendesen alávetvék. Az egyik évben a szárazság teszi tönkre a szőlősgazda reményeit ; — a másikban az eső; az egyikben a hideg; a másikban a felesleg hőség, — szóval : a szőlőnek ezernyi ezer ellenségét tudnák felhozni, ha az ilyjeremiába a „Borászati Füzetek" tendentiájával nem ellenkeznék, s ha szükség volna felidézésére azon számos rémképeknek, melyeket a szőlősgazda saját tapasztalásából amúgy is eléggé ismer. Nem, erre nincs szükség, s mi kik a lejárt 1868-iki szüret eredményének áttekintését tűztük ki czélul, hála isten, képesek vagyunk szőlősgazdáink szemeit valami sokkal kielégitőbb s undorabb képre terelni, mely nagy részben tán még arra is képes leend, hogy a multak szenvedéseit is elfelejtesse; ugyanis: 1-szer, régóta — talán 1834 óta — nem értünk oly szüretet, mely