Borászati Lapok – 7. évfolyam – 1880.
1880-10-10 / 19. sz
Budapest 1880. oktober 10. 19. szám. VII. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én és 25-én. HIRDETÉSI III.T 1—1| 1—3 | 1— 6|1—1211—181 sek, ezek dijai és a reclamatiók intézendők. szeri hirdetéskor 120 — 60 160]— 80!— 40 —I 20 60 10.— 125! 20 — 1001— 601~ 36!Minden hirdetésért 30 kr. bélyegdíj. Előfizetési díj: Egész évre 3 frt, mely egyszerre fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Szerkesztő: Molnár István , a budai vinczellérképezde igazgatója, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok, tudósítások , s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdeté s/w 4/„ „ Vu ,, frt |kr|frt |kr[frt |kr}frt |krifrt |kr|frt |kr 141-7~ 3130 1 76 -»0 561— 70 •— 9 — 4|25 4|50 36 — 1760 8175 4 40 Szőlőtősizaoritás magból. Ősapáink, kik szintén bortermeléssel foglalkoztak, még csak két évszázad előtt sem igen ismertek egyéb szőlőszaporitási módot, mint a magból illő szaporitást. Elvesződtek 8—10 évig egy-egy magonczczal, mig az meglehetős gyümölcsöt szolgáltató tőkévé vált; a döntés és bujtás későbbi, a dugvány vagyis simavessző általi szaporítás még későbbi találmány vala. — Azon időben a dédapa felneveltte a tőkét magból ; maga a dédapa, majd később a fia, az unoka és a dédunoka is használta és bort szűrt utána. — Egy igy nevelt tőke 2—800 éven át eltartott erős, buja vegetatióval, daczolva a ma annyira elterjedt s czifrábbnál czifrább nevü betegségekkel ; sőt ezen régi korszakból magam láttam a Rajna partján több oly tőkét, melyeknek korát 5—600 évre teszik ; de biztosan meghatározni nem képesek. Mily máskép van ez ma ! Senkinek eszébe sem jut a magról szaporítás ; sőt a legtöbb termelő fejcsóválva fog mosolyogni a felett, ha azt mondom, miszerint a jövőben vízzel elárasztható fekvésű és absolut homoktalajjal bíró szőlők tulajdonosait kivéve, a többi mind kénytelen lesz vagy a magról szaporítását practizálni, vagy pedig a bortermelésről lemondani. Pedig hát így áll a dolog! Ha a szíves olvasó a phylloxeráról írt tanulmányomat figyelemmel olvasta végig, bizonyára észrevehette, hogy utolsó remediumul egyáltalában az amerikai magból nevelt alanyokat mutattam be. — Nem szeretnék félreértetni, nem fogadom el igazságnak azon tételt, melyet sokan hangoztattak ujabb időben s mely abban culminál, miszerint az európai szőlőfajok magvaiból nevelt tőke is ellenáll a phylloxerának ; mert a phylloxera támadásánál soha nem jöhet figyelembe, ha váljon bizonyos tőke erős-e vagy gyenge hajtású, ha az erőteljes- avagy degenerált e ? A phylloxerának ellenálló fajok csak az amerikaiakból kerülnek ki, miután itt a venyigék és gyökerek belszerkezete sokkal keményebb, összenyomottabb, vagyis: prosenchymicusabb, mint az európai fajoké s csakis ebben fekszik oka ellenállási képességüknek. De annyi tény, hogy a habár csak európai" magvakból nevelt tőke is daczolni fog jobban mindazon betegségekkel, melyek csakugyan a tőke degenerátiójánál fogva állottak elő; milyenek pl. a gyökérpenész az egyes vidékeken . (Kraupete Stöke, ragyás, borzas tőke, sostra stb. nevek alatt ismeretes), az anthraenosis, az Oidium Tuckeri, a sorvadás, a fekete fenésedés s több mások. Ez igen természetes dolog, mert a természet a szőlőtő szaporítási szervéül nem annak szárát a venyigét rendelé, hanem magvát, csak magból fejlődhetik a növény ki természetesen és tökéletesen, minden más úton nevelt tőke hiányos kifejlődésü s egy befejezett egészet nem képezhet. Már a tőke sejtszövete és edénynyalábzata is sokkal rendesebben, compactabban fejlődhetik ki magból, mint dugványból, hisz mindenpracticus szőlőgazda tudja, hogy az igen kövér, vastaghajtású venyigét elrakni nem jó, mert nem fog tartós tőkét szolgáltatni, miután ugyanily szövet és nyalábzat mellett fogja a dugvány később az egész tőkét kifejleszteni; másrészt tudjuk jól azt is, hogy szív- vagyis karógyökere csakis a magból nevelt tőkének van, a dugvány által szaporítottnál ezt a tőgyökér helyettesítené, ha erre képes lenne. Miután pedig a tőgyökérből kieresztett tápszívó hajszálgyökerek meszszire nem igen hatolnak, a szívgyökér pedig