Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-06-30 / 18. sz
Budapest, 1883. junius 30. 18. szám. X. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Seglédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, szövetség-utcza 27. sz. Tulajdonos s főszerkesztő: Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Valami az uj szőlő ültetések körüli teendők érdekében. E lapok tisztelt szerkesztője mint a központi vinczellérképezde igazgatója a „Borászati Lapok" egyik közeli számában reá mutat a Damokles kardra, mely a phylloxerában a keze alatti szőlök felett lebeg, s nem lehet eléggé helyesleni czélba vett azon eljárását, mely szerint oda törekszik, hogy ha már jövőre szőlőt ültet, azt legalább is ne a phylloxera számára tegye. De hát ez a Damokles kard nem leheg- e már jóformán Magyarország legtöbb szőlővidéke felett ? s nem kell-e komolyan gondolkoznunk arról, hogy legalább új szőlőtelepítéseinknél már kivétel nélkül oda törekedjünk, nehogy ezekre nézve is ezen Damokles kard iszonyú réme miatt kénytelenek legyünk rettegni? Ne hitegesse magát azzal egy szőlőbirtokos se, hogy az ő szőleje, talán az ottani egész határbeli szőlők is phylloxera mentesek lévén, tehát nincs mitől tartania. Igen, lehet, hogy ma még úgy van, de arról senki se kezeskedhetik, hogy idővel, talán már a közeljövőben oda is be ne üssön e vész. Az én hitem szerint megjövünk abban nemsokára, hogy a phylloxera vészt nem kell importálni emberi kezeknek, importálja azt maga a természet mindenhová. Csak nem régen olvastuk, hogy Francziaország oly szőlővidékén is fellépett legújabban a phylloxera, hol annak eddigelé hire sem volt, pedig képzelni lehet, mennyire óvakodhatott e vidék már régibb idő óta, nehogy e vészes rém hozzájuk is ellátogasson, és mégis ellátogatott. Fájdalom, majdnem bizonyosra vehetjük, hogy tehát bárminő tényezők befolyása alatt, de előbb utóbb is nem menekszik meg a nagyon komoly csapástól egyetlen szőlővidék sem, s mi lenne a legborzasztóbb, az, hogy ahol magát megfészkeli, onnan azt többé kiirtani alig lehet, én legalább nem hiszem. Ha tehát már e feltevést legjobb akarattal sem odázhatjuk el magunktól, bizony nagy ideje, hogy kezdjük meg lassú működéssel odahatni, melylyel a fenyegető szörnyű vészt megelőzhetjük. Nem mondom én azt, hogy ott különösen, hol még a phylloxerának nyoma sincs, most mindjárt derűre borura hányjuk ki széleinket s ültessük át vészellenes fajokkal, de legalább az, aki új ültetést, új telepítést kíván tenni, ne vegye már igénybe vészképes európai fajainkat ezentúlra, hanem igyekezzék oly amerikai önállólag termő vagy beoltásra alanyul szolgáló fajokat használni, melyek vészmentessége konstatálva van. Ezen új ültetvénye felett nem lesz oka rettegni, hogy a phylloxera martaléka leend, mig ellenkezőleg mindig várhatja azt s esetleg talán nagyon is rövid idő alatt megsirathatja költséges beépitkezésének elpusztulását. Megfoghatatlan, hogy igen sok szőlőbirtokos ezen körülményt figyelmen kívül hagyja, s sajnálatosan tapasztalom, hogy e tavasz folytán is nem csekély területek lettek például nálunk is hazai szőlőfajainkkal beültetve, hol pedig az a Damokles kard már ugyancsak láthatólag lebeg. Az a szomorú dolog, hogy még ma nap is sok ember az egész phylloxera dolgát lári-fári históriának tartja. Ezek a jó emberek még nem látták a phylloxera által tökéletesen elpusztított szőlőt, tehát nem is hisznek benne. Ez a csökönyös értelmetlenség megmérhetlen kárt okoz a szőlőgazdálkodásban, mert disgustálja, hogy úgymondjam ellanyhásítja a jobb értelműeket is, hogy idők múltán az okszerű év-