Borászati Lapok – 46. évfolyam – 1914.
1914-01-04 / 1. sz.
XIVI. évfolyam. Budapest, 1914. január 4. Előfizetési feltételek: Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre ! „ Az osztrák és német birodalom illamaiba egész évre 18 korona. Európa egyéb illamaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába 30 korona. A „Gazdasági Tanácsadó" kéthetenként megjelenő ingyenes mellékletével. Laptulajdonos: BAROSS KÁROLY örököse: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. HeszJelenik minden Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Üllői út 25 (Köztelek). Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. ^Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. A „Borászati Lapok" a mai nappal lépett át a 46. évbe. Korra nézve tehát az összes magyar szaklapok közül a legöregebbek közé tartozik. Mikor a „Borászati Lapok"-at alapították, még az egész magyar gazdasági szakirodalom zsenge ifjúkorát élte — másmilyen szaksajtó pedig alig-alig serkedzett — a szőlészeti ismeretek terjesztésével foglalkozott egy-két lelkes pomológus, a borászati tudományt pedig egy-két vegyész, néhány idegennevű borkereskedő és néhány jó magyar nevű korcsmáros őrizte letétben. És midőn a jó öreg dr. Entz Ferencz mint a gellérthegyi vinczellériskola igazgatója negyvenöt év előtt külön szőlészeti szaklapot adott ki, a „tapasztaltabb" közgazdászok fejcsóválva nézték ezt a reménytelen kisérletet. Nem is kecsegtetett ez fényes eredménynyel. Nehéz volt akkor munkatársat kapni az ilyen folyóirathoz, de még sokkal nehezebb volt számára olvasóközönséget toborozni. A küzdelem keserves, sőt majdnem kilátástalan volta nem riasztotta el a kezdeményezőt. Tollának vonzó ereje apránként egy kis lelkes csapatot gyűjtött köréje és csakhamar megjelentek a porondon szőlészeti irodalmunknak még élő nestorai Molnár István és Angyal Dezső, hogy amit Entz nem dicstelenül kezdett, ők folytassák teljes dicsőséggel. És mikor a filloxeravész egész szőlőművelésünket végveszedelembe sodorta, az ország minden részéből sereglettek a szakférfiak a kibontott zászló alá és a „Borászati Lapok" olyan gárdát gyűjtött a gazdasági szakírókból, amelyre minden szaklap büszke lehet és mely nemcsak a lap, de a képviselt szakma jövőjét is a leghelyesebb útra terelte. Tanítva tanultak ezek a férfiak és kísérleteiket, megfigyeléseiket közrebocsátva, másokat is arra serkentették, hogy ne csak panaszkodjanak, hanem cselekedjenek is, ne csak tanácsért forduljanak a szerkesztőséghez, hanem saját tapasztalataikról is beszámoljanak a lapban. Nincs az országban egyetlenegy, csak némi hírnévvel is bíró szőlészeti szakférfiú, aki ne a „Borászati Lapok" révén próbálta volna ki irodalmi repülőképességét és akitől később is ne a mi lapunk hozott volna érdekesnél érdekesebb czikket. A szőlőmivelés nemzetgazdasági vonatkozását, a gyakorlati szőlőmivelés, a borkezelés, a melléktermékek, a vessző- és oltványforgalom minden csínját-bínját lapunkból sajátította el a magyar szőlőtermelő közönség és az ezernyi ezer czikk, tízezernyi felelet és szerkesztői üzenet talán többet használt a hazai szőlő- és borgazdaságnak, mint a többi összes szőlészeti szakirodalom együttvéve. Elég arra a névsorra hivatkoznunk, mely alant — bár hiányos — összeállításban tartalmazza azoknak a férfiaknak a neveit, akik ma is, ha az általunk képviselt ügyben valamit a magyar bortermelők tudomására akarnak hozni, mindig csak a mi lapunkat keresik fel. És midőn felhívjuk az új nemzedéket, mely leverve az iskola porát, most lép a gyakorlat mezejére, hogy elődeinek nyomdokán haladva, kisérje lapunkat figyelemmel és válaszsza megfigyeléseinek közzétételére a mi lapunkat, megköszönjük régi munkatársainknak, tudósítóinknak azt a hű ragaszkodást, mely őket évtizedek óta lapunkhoz fűzi és mely kapocs a jövőben remélhetőleg még csak erősödni fog. A legtökéletesebb és csalhatatlan pontossággal adagolókrát r* * r Legjutányosabban szerezhetők be a • • • nmi MAGYAR MK'S&IXG&ttJL.XJttAK SZÖVETKEZETÉNÉL BUDAPEST, V. KERÜLET, ALKOTmÁ^lTi-lJTCZA 29. SZÁIH. lai számunk 34 oldal.