Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.
1920-09-23 / 39. sz.
39. SZÁM, 52. ÉVFOLYAM. Általában azt kívánjuk, hogy a must minél hamarább erjedésnek induljon. Ámde a rothadt szőlőből kisajtolt musttal kivételt teszünk, amennyiben azt előbb lenyálkázzuk, vagyis erősen megkénezzük és azután lefejtjük. Előbb a lenyálkázandó must befogadására kiszemelt hordót kénezzük be erősen s miközben a hordót megtöltjük musttal, mégegyszer kénezünk. Az erős kénezés hatására a must nem indulhat erjedésnek, hanem pihen s pihenés közben a mustban foglalt sok szilárd anyag, piszok és penész leülepedik . 24 vagy (hideg időben) 48 óra múlva a mustot üledékéről lefejtjük s jól (szükség esetén kétszer is) megszellőztetjük. A szellőztetés czélja a most már feleslegessé vált kénessav eltávolítása. Ilyen módon nem ugyan tartalmasabb, de legalább egészségesebb s tisztább bort nyerhetünk a rothadt fürtökből. Borászatunk fejlesztése. Irta: László Ede műegyetemi rendkívüli tanár. Budapest, szept. 22. Most, mikor ott állunk, hogy hazánkat uj életre keltsük, minden energiaforrásunkat igénybe kell vennünk, hogy az uj életre kelt Magyarország erős, egészséges legyen, hogy fejlődését ma már alapvető munkássággal biztosítsuk. Az általános jelszó: a termelés fokozása csak úgy váltható valóra, ha szakavatott kezek intézik, ha szakavatott elmék irányítják a termelést. Minden szakember tartja kötelességének minden tehetségét és alkotó erejét a köz szolgálatába bocsátani. Minden intézmény, melyet felállítunk, szakemberek, ne pedig műkedvelők által legyen kezelve, mert eredmény csak ott várható, ahol tudás, szakértelem és szorgalom a mozgató erő. Magyarország, mint bortermelő állam, elég jó hírben állott már annakelőtte is, de daczára annak, kötelességemnek tartom azon hibákra rámutatni, melyek útját állják, hogy fejlődése, a mai súlyos időben is, lehetővé tétessék, mely hibáknak kiküszöbölése termelésünk fokozása czéljából nagyon kívánatos. A legnagyobb hibája a mi szőlőinknek; az, hogy a beültetett szőlők, minden fajta szőlővel vannak beültetve, tekintet nélkül arra, hogy a talaj vagy az éghajlat egyes fajoknak megfelelő-e, vagy sem. Ennek az ósdiságnak, mely mai napig is fennáll a kisszőlősgazdáknál, nagyon káros hatása van az előállítandó bor minőségére és mennyiségére. Csak felemlítem, hogy annyira kritika nélkül történik a szőlők beültetése, hogy sokszor találunk különböző érési idejű szőlőfajokat egy táblában, ennek következménye pedig az, hogy minthogy a szüretelést nem lehet válogatva végezni, éretlen és érett szőlőt együtt szüretelnek és így szenved az előállítandó bor minősége. De még a mennyiség rovására is megy a dolog, mert sok olyan fajt találunk, mely abban a talajban, azon éghajlat alatt kevesebb termést szolgáltat, mint más talajban, más éghajlat alatt. Ennek tulajdonítom leginkább azt a mindennapi jelenséget, hogy egyazon szőlőhegyen minden szőlősgazdának más és más szú bora van. Ehhez hozzájárulnak a szőlősgazdák egyéni hibái is, melyek akár tudatlanság, akár hanyagság által is, a termelt boron jutnak kifejezésre. A nagyobb borgazdaságoknál ezek a hibák majdnem teljesen ki vannak már küszöbölve, mert a vezetéssel szakemberek vannak megbízva. De a kisebb szőlősgazdák nem alkalmazhatnak szakembereket és így a termelés fokozása tőlük ilyen módon nem várható. Minthogy pedig bortermelésünk nagy része még mindig kisgazdák kezében van, módot kell találnunk arra, hogy az ő kezükben is fokozódjék a termelés mennyiségileg is minőségileg is. Ugyancsak fontosnak tartom a szüretelés módjának, nemkülönben a borkezelés legelemibb feltételeinek ismertetését a kisgazdákkal. A laikusnak sejtelme sincs, hogy a bor milyen kényes természetű anyag. Minősége függ leginkább a szőlőfajtól, melyből előállíttatott, függ a talajtól, melyen termett, függ az időjárástól és függ a kezeléstől, melyben a szőlő részesül a szüreteléstől kezdve mindaddig, míg a bor a már félig szakemberszámba menő borkereskedő kezébe kerül. Midőn így rávilágítottam a meglevő hibákra, megpróbálom módját adni azok kiküszöbölésének. Nem mai keletű ezen, a következőkben leírandó gondolatom, de ma, a bevezetésben elmondott oknál fogva kötelességemnek tartom annak nyilvánosságra hozását, mert azt célravezetőnek tartom. Magyarország bortermelő vidékei kerületekre oszthatók. Minden borkerület egy központtal bír, mely központ irányítja a kerület bortermelését. A központ mindenekelőtt kijelölné azokat a szőlőfajokat, melyek a kerület talajának és éghajlatának legjobban megfelelnének. Megjelölné a termelőknek azokat a szőlőfajokat, melyek minőségre vagy mennyiségre leginkább ajánlhatók, tetszésére bízva a termelőnek, hogy finomabb bort akar-e termelni avagy sokat-e. Minden kerület központjában vándortanító van alkalmazva, aki a téli hónapokban beutazza a kerületet és előadásokban oktatná a termelőket az okszerű szőlőművelés-, szüretelés- és borkezelésre. Ezáltal elérendőnek tartom azt a célt, hogy a borkerületekben lehetőleg egyöntetű bor teremjen, mely nagyon megkönnyítené a bor értékesítését akár itthon, akár külföldön. Minden termelő a központban szerzi be a szükségletet, milyenek szénkéneg, rézgalicz, kénpor, raffia stb. Minden termelő borászati kérdésekben a központtól ingyenes felvilágosítást, útbaigazítást kaphat. Minden termelő köteles termésének egész mennyiségét a központnál bejelenteni, valamint az eladásra szánt bor mennyiségét is. A bor árát azonban a termelő szabja meg. Minthogy ilyen módon az egyes borvidékeken egyöntetű borok fognak teremni, nagyon valószínű, hogy egységes árak fognak kialakulni, anélkül, hogy a bor árát maximálni kellene. A borok eladása csakis a központ közvetítésével történhetik, mert hiszen a központ tudja az egész kerület bortermését és így nagyon megkönnyíti a kivitel számára a bor vásárlását. A kereskedő is sokkal jobban szereti, ha egyazon minőségű bort nagy mennyiségben egy kerületben találhat meg és így elkerüli a sok utazgatást és az azzal járó költségeket. A borközpont mindezek fejében az eladott bor árából részesedik, mert hiszen természetes, hogy a központok fenntartási költségeit a termelőnek kell fedeznie. Magáneladás nincs, de a rendelkezés kijátszása szigorúan büntetendő. Ilyen módon elérhetendőnek tartom azt, hogy bortermelésünk fokozódni fog és minőségileg is üss Pálinkafőzőüstök, lekvárfőző- és mosóüstök, vendéglős főzőedények vopási rézből nagy választékban raktárról azonnal kaphatók. Ócska fémeket legmagasabb áron állandóan vásárolunk Szontágh Pál rézműárugyár, Budapest, IX., Üllői út 19. szám. Legprímább rézgálic, raftta, rézkénpor, kénpor, kénlap állandóan raktáron. 477 kölcsön és eladás. Szőlőkötöző fonalak. NÁGEL ADOLF zsák- és ponyvagyár Pufjonoch v. A.,Ray János-iltása 10. és kölcsönintézet, UUUfl|Jvrij Fiókok: Fiame, Zagreb, Triest, Wien. TELEFON : 85—92, 80—82, 101—10, 164—00 és 117—79. 211 1920. szeptember 23. LINDNER DÁNIEL LINDNER ANTAL Budapest, I., Bertalan utca 26. szám. Wien, 111/2., Rudolf von Alt-Platz 3. Telefon : József 86—54. Telefon : 26—83/VIIT. SDrginscini: „Lindneid,Budapest" Sürgönyeim: „Cremor, Wien" állandóan vásárolnak 616 BORKŐSAV tartalmú NYER*SANYAGOKAT mint BORKÖVET, (hordó- ásolyborkövet) borkősavas MESZET SSK4" ^^^ WIW—IWMBi^W . MII. I —ÍM—Wigljm llll még nem neves vidékeken is, elsőrangú borokat fogunk termelni. Talán akaratom ellenére is egy ujabb adóformát hoztam javaslatba. Nem tudom. Sohasem foglalkoztam ilyen dolgokkal. Soraim megírására tisztán az vezetett, hogy szakmámba vagó ezen fontos dolgot megpendítsem és irányadó fórumok elé vigyem. Ha ezek közlésével hozzájárultam hazai borászatunk fejlesztéséhez, akkor ezért értem.*) IRODALOM. Kisérletügyi Közlemények. A földmivelésügyi miniszter kiadásában 23 év óta megjelenő ezen folyóirat most jelent meg az idei első füzet alakjában, mely január-júniusi jelzéssel bír. Ennek tartalma a következő: 1. Dr. Ibos József a közp.szőlészeti kísérleti állomás kisérletügyi igazgatója hosszabb tanulmányt tesz közzé „az atkakór (acarinosis) Magyarországon" czím alatt, a szöveget 23 ábra teszi szemléltetővé. Ennek fejezetei a következők: a) a betegség okozójának felfedezése; b) tőkevizsgálatok, a betegség gyakorlati fontossága; c) a kórokozó Phyllocopta megkülönböztetése a Phytoptustól; d) az atkakór és a szőlőfajták; e) a betegség tüneteinek összefoglalása; f) az acarinosis rövid története; g) a Phytoptus vitis egy rovarellensége. — 2. Dr. Régen Árpád és Gyárfás József közlik az orsz. növénytermelési kísérleti állomás által végzett összehasonlító vörösheretermelési kísérletek eredményét. — 3. Dr. Weiser István „ Kísérletes vizsgálatok az állatok táplálkozása és fejlődése köréből". — 4. Dr. Zaitschek Artúr pedig „a tengeri tápláló ereje szárnyasokban" czím alatt közöl egy hosszabb dolgozatot. Azonkívül egy rovat a szakirodalom újabb termékeit ismerteti, egy pedig különféle apró híreket tartalmaz. A „FRUCTUS" KÖZLEMÉNYEI. Új szeszfőző szövetkezetek létesítése. Minthogy több vidéken a községi központi szeszfőzdék vagy nem működnek vagy oly községi szeszfőzdékké alakultak át, amelyekben a gazdák saját termékeiket általányadó fizetése mellett főzhetik ki, számos vidéken mozgalom indult meg a termelők körében aziránt, hogy szövetkezetbe tömörülve, létesítsenek központi szeszfőzdét, mely pálinkafőzésen kívül egyéb szolgálatot is tehetne a gazdaközönségnek. Felkéretnek az ily termelők, hogy a " Frudus" igazgatóságával lépjenek mielőbb érintkezésbe, mely nekik a szövetkezet alakításánál, az engedély megszerzésénél és egyéb (műszaki stb.) kérdésekben készségesen szolgál szakszerű tanácscsal. *) Lapunk állandó olvasói és szőlészeti közgazdasági viszonyaink alapos ismerősei előtt talán felesleges kiemelnünk, hogy a felvetett eszmék mindegyikével nem rokonszenvezhetünk, illetve velük,nem azonosítjuk magunkat. De azért készségesen nyitottunk ennek a jeles helyről jött közleménynek helyet és örülni fogunk, ha. olvasóink közül mások is hozzászólnak a dologhoz. A szerk.