Borászati lapok - 74. évfolyam - 1942.
1942-01-03 / 1. sz.
1942. január 9 A hegyközségek szerepe a növényvédelemben Ma Dr. Ilmmnez Kálmán m. kir. mezőgazdasági kísérletügyi adjunktus Magyarország mezőgazdasági ország révén, a szőlőés a gyümölcsgazdálkodás eredménye a nemzet összes terekintének tekintélyes részét jelenti. Ezzel a megállapításal szemben viszont azt látjuk, hogy a szőlőés a gyümölcstermesztésünk nagy része esik évente az állati kártevők és a gombabetegségek áldozatául. Szólógazdálkodásunknak körülbelül 200 millió pengét kitevő évi hozamából a szőlóragya, más betegség és kártevő — becslésünk szerint — 30%-ot pusztít el, ami átlagosan évi 60 millió pangó veszteségnek felel meg. Ez a veszteség, pl. az elmúlt évben —sajnos —, ennél jóval nagyobb, kb. 70~80%-ot lehetett. Az a kár, amlyet különféle állati és növényi kártevők gyümölcstermesztésünkben okoznak, felbecsülhetetlen veszteséget jelent. A föld almatermésének nagy részét nyáron érő fajták teszik ki. Szomorú kép, amikor az almamoly kártétele következtében a félig érett, lehullott, férges alma mázsaszámra rothad el a fa alatt. Legjobb esetben sertésekkel etetik fel. Körte-, cseresznye-, meggy- és szilvatermésünk is legnagyobb részben férges. A kaliforniai és egyéb apró pajzstetvek terjedése gyümölcsfaállományunkat — elsősorban pedig gyümölcskivitelünket — veszélyezteti. A Moniliának nevezett gyümölcspenész évről-évre csökkenti, sőt részben megsemmisíti termésünket. A nedvesebb éghajlatú vidékek almái, körtéi varasak, pdig csak az egészséges, ép gyümölcs piacképes és csak az ilyen hoz jövedelmet termesztőjének. Ezért szükséges, hogy szőleink, gyümölcsfáink megvédésére, termésünk biztosítására minden lehetőt megtegyünk. Minthogy a kártevők elleni küzdelem csak közös erővel, egyöntetűen megoldható feladat, szükség volt olyan törvényes intézkedésre, amely ezzel a kérdéssel — jelentőségéhez mérten — pontos irányadó rendelkezéseket tartalmaz, de egyúttal a végrehajtásról is gondoskodik, amennyiben pedig szükséges, büntetésekkel szorítja rá a mulasztókat a közös, az egyöntetű védekezésre. Többek között ezek a szükségszerűségek hívták életre a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló 1938 : XXXI. t.-c.-et és az annak végrehajtására vonatkozó 1938. évi 85.000. számú m. kir. földmivelésügyi miniszteri rendeletet. A hegyközség hatáskörébe általánosságban beletartozik a szőlő- és a gyümölcsgazdálkodással közvetlenül összefüggő valamennyi feladat. A telepítési kérdések, a bortörvény betartásának ellenőrzése, az utak, a határjelek karbantartása, a közös őrzés, a művelés irányítása, a bor, a must, a szőlő, a gyümölcs, valamint ezek melléktermékeinek értékesítése és sok más célkitűzés, amelyeknek megoldása mind fontos és szükséges. Az előbb felsorolt feladatokon, célkitűzéseken kívül jelentős és gyakorlatilag jövedelemtöbbletet biztosító célja a hegyközségi törvénynek a szőlő- és a gyümölcstermesztésnek a kártevők elleni, egyöntetű, rendszeres megvédése. A hegyközségi törvény és ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasításnak V. fejezete kimondja ugyanis, hogy a szőlő- és gyümölcsfa állati és növényi kártevői ellen a védekezés általában kötelező. Az általános rendelkezésen kívül pontosan felsorolja a törvény és a rendelet, hogy mely állati és növényi kártevők ellen kötelező a védekezés. Ezek a következők : 1. a gyümölcsösben : az almamoly, a kaliforniai és a más apró pajzstetvek (a sárga almafapajzstető, a sárga körtefa-pijzstetű és a japáni pilzstetű), a szilvafa piizstetű, a levéltetvek, a pókhálós almafarady, a pókhálós szilvafamoly, a vértetű, az almafa-lisztharmat, a gyümölcspenész (Monilla), az őszibarack- és a mandulafa levélfodrosodása, a varasodás (Venturia, Fusicladium), végül az európai és az amerikai köszméte-lisztharmat. 2. A faiskolában : a kaliforniai és a más apró pajzstetvek (a kagylós, a kommapaizstetű, a sárga almafapaizstetű, a sárga körtefa-pijzstetű és a japán pajzstetű), a levéltetvek, a vértetű, valamint a varasodás (Venturia, Pusicladium). 3. A szőlőben : a szőlőragya (Peronospora) és a szőlőmoly. A törvényben felsorolt e betegségeken és kártevőkön kívül a kártékony hernyók, a hernyófészkek és a lepketojások, valamint a cserebogarak irtására is kiterjed ez a kötelezettség. A többi — a törvényben és a végrehajtási utasításban fel nem sorolt — kártevő ellen — sürgős szükség esetén — kötelező védekezést rendelhet el országosan a földművelésügyi miniszter, vidékenkint az illetékes hegyközségi tanács, helyileg pedig a hegyközségi közgyűlés birtokarány szerinti többsége. A hegyközségi törvényben és annak végrehajtási utasításában világos rendelkezés van arra is, hogy a védekezést nemcsak a hegyközség kötelékébe tartozó, hanem általában minden szőlőbirtokos és gyümölcstermelő köteles végrehajtani. A mértéktelen, sokszor káros kuruzslószerek és a céltalan, 11 felesleges munkák kiküszöbölése érdekében a védekezést kizáróan a hivatalos jegyzékekben felsorolt védekezőszerekkel, a hivatalos növényegészségügyi útmutatókban foglalt rendelkezések szerint szabad végrehajtani. Egyéb szerek használata, más eljárások alkalmazása esetén a védekezés, a törvény és annak végrehajtási utasítása szerint nem vehető figyelembe és meg nem történtnek kell tekinteni. A védekezési munkák biztos elvégzését célozza az a rendelkezés, miszerint az elmulasztott, vagy a rosszul végzett védekezést — a mulasztó költségére — a hegyközség, illetve a hatóság hajthatja végre, sőt a kihágási eljárást is megindíthatja. A törvény és a végrehajtási utasítás gondoskodik arról is, hogy az állandó fertőzési gócokat véglegesen megszüntessék akkor, amikor kimondja, hogy amennyiben a növényegészségügyi szolgálat szakközege megállapítja, hogy valamely állati vagy növényi kártevővel fertőzött gyümölcsfa növényegészségügyi szempontból közveszélyes, úgy köteles a fertőzött fa záros határidő alatti kivágását, megsemmisítését elrendelni. Olyan területen, amelyeken a növényegészségügyi szolgálat szakközege nem egyes gyümölcsfákon, hanem összefüggő területek gyümölcsfáin, gyümölcsbokrain, vagy gyümölcsfaiskolában állapítana meg közveszélyes fertőzést, úgy a földmivelésügyi miniszter a veszélyeztetett területet hatósági ellenőrzés és növényegészségügyi zár alá helyezi. A földmivelésügyi miniszter a növényegészségügy zár alá helyezett területen termett egyes, vagy összes gyümölcsnemi év gyümölcsének, vagy faiskolai termesztvényének a zár alá helyezett területről kiszállítását, valamint ilyen területen új gyümölcsösök telepítését átmenetileg szükség szerint eltilthatja. A hegyközség keretében az egyöntetű védekezésnek az első feltétele, hogy annak fontosságát az érdekeltek felismerjék, szükségesnek tartsák s gondoskodjanak olyan szakképzett vezetőről, aki a helyi viszonyokkal eljesen ismerős, kellő gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, a hegyközségi tagok legtöbbjének bizalmát bírja, s foglalkozását hivatásnak tekinti, nem pedig mellékfoglalkozásnak, vagy műkedvelésnek. Ilyen vezető nélkül eredményes, okszerű és egyöntetű munka el sem képzelhető. Erre a feladatra a hegyközség keretében a törvény elsősorban a hegybírót jelöli ki, akinek kötelessége a gyakorlati munkák irányítása. A hegybíró ez-Irányú tevékenységének ellenőrzésével,illetve együttes munkára, tanácsadásra, a választmány egyik hozzáértő tagját ajánlatos megbízni. Célszerű és kívánatos, hogy a hegybíró a növényegészségügyi helyi megbízott teendőit is ellássa. Ez a munka nem jelent külön elfoglaltságot, mert hiszen a növényegészségügyi helyzet figyelemmel kísérése, a növényegészségügy helyi érdekeinek előmozdítása egyébként is a hegybíró feladata. Ha ezt a kettős feladatkört ugyanaz a személy látja el, akkor annak kapcsolata a növényegészségügyi körzetvezetővel közvetlenebbé és állandóbbá válik, amely kapcsolat, együttműködés a védekező munkák szakszerűségét szinte magától biztosítja. Az egyöntetű védekezés megszervezésének előkészítése céljából feltétlenül szükséges a hegyközségi választmány által az év elején elkészítendő működési terv keretében — a helyi éghajlati, talaj-, termelési, növényegészségügyi viszonyokat figyelembevevő, de a hivatalos növényegészségügyi útmutatótól el nem térő — szőlő- és gyümölcsfavédelmi munkaterv összeállítása. Ez a növényegészségügyi munkaterv magában foglaja az év folyamán előreláthatóan végrehajtásra kerülő összes védekezési munkákat, a betegségek, a kártevők várható fellépését megelőző, illetőleg a meglévő fertőzéseket megsemmisítő, gyérító permetezési előirányzatot, a szükséges védekezőszerek kiválasztását és mennyiségét. Ezen az alapon — ismerve a szükségleteket — esetleg maga a hegyközség gondoskodik a szükséges mennyiségű védekezőanyag és megfelelő számú, jól működő permetezőgép közvetlen, vagy a helyi szövetkezetek útján történő olcsó beszerzéséről. A könnyebb gyakorlati kivitel és ellenőrizhetés érdekében a permetezés a hegyközség területén, vagy annak egyes körzeteiben csak egyféle szerrel történjék. A védekezési munkaterv természetesen nem határozhatja meg egy teljes évre előre a permetezések pontos időpontját, hanem csak célszerű egymásutánját, mert hiszen az a kártevők megjelenése, illetve az időjárás szerint alakul. Márpedig a legtöbb védekezés sikere éppen attól függ, hogy azt sikerül-e kellő időben, egyöntetűen végrehajtani. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a községeknek fagy veszélyt, peronoszpóra fellépését megfigyelő állomásuk és az almamoly rajzását megfigyelt ketreceik legyenek. Ezek a berendezések nem jelentenek úgy költségeket, ellenben annál nagyobb hasznot. Gondoljunk itt pl. csak a szűkében lévő rézgillc célszerű felhasználására, amikor nem naptár szerint, a megszokott kétszeres mennyiséggel, hanem tényleg csak aegsükségesebb időben, megfelelő százakba bordellével permetezünk, a peronoszpórafertőzés tényleges fellépése esetén. A szakszerűen megállapított permetezési időpontot kellő időben kell tudomására hozni — kivétel nélkül minden hegyközségi tagnak, illetve minden gazdálkodónak. Az egyöntetű védekezésből egyetlen parcella sielő, egyetlen gyümölcsfa sem maradhat ki, mert ezzel az összesség eredményes munkája volna veszélyeztetve. Ilyen esetek megelőzése céljából a hegyközség minden év elején megkérdezi tagjait, hogy nem kívánják-e az elégtelen felszerelés, vagy egyéb okok miatt egyesek a munkálatokat a hegyközséggel elvégeztetni. Ebből a célból a hegyközség kellő számú munkást, munkavezetőt képeztet ki, s megfelelő permetezőgépet, egyéb felszerelést, védekezőanyagot tart készenlétben, s mind ezeken a területeken, mind olyanokon, amelyek tuljdonosai mulasztásból nem végzik el időben és szakszerűen az előírt munkálatokat, azokat helyettük — természetesen az ő költségükre — elvégezteti. Az egyöntetű védekezés céljait szolgálják még a növényegészségügyi körzetvezetők által tartott szőlő- és gyümölcsfavédelmi tanfolyamok, előadások, gazdamegbeszélésekkel kapcsolatos határbejárások, bemutatások, mintatelepek. A hegyőrök sok tekintetben segítségére vannak a hegybírónak, aki végeredményben nem lehet mindenütt ott. A hegyőrök kötelessége az őrzésen kívül nlügyeletükre bízott területen a szőlőt, a gyümölcsfákat folytonosan figyelemmel kísérni, a legkisebb, a legjelentéktelenebbnek látszó betegségről, állat- és rovarokozta kárról a hegybírónak, a hegyközségi elnöknek jelentést tenni. Figyelmeztetik a gazdákat a kártételekre, illetve a betegségekre, s felhívják őket — határidő megjelölésével — a védekezési munkák haladéktalan és szakszerű elvégzésére. Feljelentenek mindenkit, aki a kitűzött határidő alatt a szükséges munkálatokat el nem végzi. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a hegyőrök növényegészségügyi teendője fontos, kellő értelmességet és bizonyos szakismeretet is igénylő fikoat. Kívánatos azért, hogy a hegyőr ne testi és szellemi fogyatékosságú, rokkant egyén legyen, aki csak azért jelentkezett hegyőrnek, mert máshol már nem kapott alkalmazást, hanem testileg és szellemileg is teljesen munkabíró, akit felelősségteljes, komoly munkájáért illő fizetésben is részesítsenek. A hegyőr nemcsak egyszerű csősz, hanem segítőtársa is a hegybírónak és figyelmeztetője a hegyközségi tagoknak. A fentiekben azt igyekeztem megvilágítani, hogy a hegyközségi törvény és ennek végrehajtási utasítása a gazdák szakértő jóbarátja, vagyonuknak önzetlen, éber védelmezője, mely több, értékesebb terméshez segíti, ezáltal nagyobb jövedelemhez juttatja őket és velük együtt az egész országot. (A m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium mezőgazdasági előadásainak keretében elhangzott rádióelőadás.) Ismét Külkereskedelmi Hivatal néven folytatja működését a Kereskedelmi Hivatal. A kormány rendeletet adott ki, amelynek értelmében a m. kir. Kereskedelmi Hivatal működése megszűnik s az 1933-ban felállított m. kir. Külkereskedelmi Hivatal újra megkezdi működését 1942 január 1-től. Szőlősgazdatanfolyam Egerben. A földművelésügyi miniszter az egri gazdák képzettségének emelésére és az egri szőlőgazdaság további fejlődése érdekében téli szőlősgazda tanfolyamot rendez az egri vincellériskolában. A tanfolym január 7-én kezdőd , és február 12-ig tart. Szőlőmunkásképző iskola nyílik meg Bihardiószegen. Bánffy Dániel báró földmivelésügyi miniszter Bihardiószegen szőlőmunkásképző iskolát állított fel. Az iskola célja olyan szőlő-, pincemunkások kiképzése, akik,mint szakmunkások, előmunkások, munkavezetők, esetleg kisebb szőlőgazdaságokban, borpincészetekben, mint önálló kezelők alkalmazhatók. A kiképzés tartama 9 hónap. A tanév március 1-én kezdődik és november 30-án végződik. A tanítás ingyenes. A felvételre vonatkozó tudnivalók következő számunkban jelennek meg. PONTOS I MALLIGAND woaxkato« rrtrtM nullM. Irrt. I AM kai m MIM Mai kM ERDÉLY ÉS SZABÓ TO». iClUKItl Budapest, IX., Liliomutca 46. I« a iiiimmi Telefon • 132-395 ti 133—574. • iilnill talat adalék. BORTARTÁNYKOCSIK Kifogástalan állapotban, minden nagyságban, beresztőszerkezettil li 423 Tartánytoctil aorforiM R.-T. Metzger Róbert és TársaimMI*U4M Budapest, VI. kez., EfitvSs u. 23/b. arim Táviratom : „Metzgerine" Telefon i 122-431 Borászati Lapok 1/ mim BORKÖVET Préselt és szárított seprőt állandóan vásárol • legmagasabb naptáron, pincegazdasági cikkeket áa • tőle kártevők elleni védőszereket legolcsóbban i i á I 111 LINDNER DÁNIEL Budapest, V., Alkotmány u. 23 Telefon: 119-418 ét 119-427 Sürgönyeim: „LINDACID" Bedapest