Bőripari Dolgozó, 1973 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
December 12-én a Szombathelyi Cipőgyárban bensőséges ünnepségen köszöntötték Nagy Dénes igazgatót abból az alkalomból, hogy több mint két évtizedes vezetői beosztás után nyugállományba vonult. Az ünnepségre a gyár éttermében került sor, ahol a dolgozók több százas csoportja gyűlt össze, hogy köszöntse azt az embert, aki 12 évig volt igazgatója a gyárnak. A feldíszített teremben megjelent Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes, Turzó László, szakszervezetünk főtitkára, továbbá a megyei és városi pártbizottság küldöttei. De eljöttek az ország valamennyi cipőgyárának igazgatói is. Az ünnepi beszédet Pesti Ernő tartotta. Kiemelte, hogy Nagy Dénes az egész életét a magyar cipőipar fejlesztésének szentelte. Időt, fáradságot nem kímélve dolgozott, szinte az ország összes cipőgyárában megfordult és segítette a szalagrendszerű termelés beindulását. 1960 óta pedig a Szombathelyi Cipőgyár igazgatói tisztségét töltötte be. Sokat dolgozott, mégis egyik legnagyobb érdeme, hogy egy olyan nagyszerű szakmunkás- és fiatal műszaki vezető gárdát kovácsolt össze, amilyen kevés van az országban. Majd így folytatta: — Nagy Dénes vezetésével, emberszeretetével kivívta közvetlen munkatársai és az üzem dolgozóinak bizalmát, szeretetét. Tisztelik és becsülik, mint embert, mint vezetőt. Elismerés illeti őt azért a sok munkáért, amelyet a felszabadulás óta végzett az ipar fejlesztésében, korszerűsítésében. Ezért a nagyszerű helytállásért engedjék meg, hogy átnyújtsam Nagy Dénes elvtársnak az Elnöki Tanács kitüntetését, a MUNKA ÉRDEMREND arany fokozatát. Kívánom, hogy Nagy elvtárs sokáig élvezze a jól megérdemelt nyugdíját erőben, egészségben. Ezután Árvai Béla a dolgozók nevében emlékezett meg az igazgató munkájáról. A többi között a következőket mondotta: — Nemcsak üzemünk dolgozói nevében kell megköszönnünk odaadó munkádat, munkatársaid iránti emberséges magatartásodat, hanem a szakmában más cipőgyárakban dolgozók nevében is. A Tisza, a Duna, a volt Ifjúsági, a Bertex, és a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói is munkatársaid voltak, s hogy ők is szerettek és megbecsültek, annak számtalan tanújelét adták. • Kívánjuk, hogy még sokszor találkozzunk veled gyáron belül és gyáron kívül. Jókedv, jó egészség, sok vidámság, ezt kötjük egy szeretetcsokorba, s ezt adjuk át, mikor elköszönünk. A továbbiakban a megyei, városi párt- és tanácsi szervek, szakszervezetünk részéről pedig Turzó László főtitkár köszönte meg az igazgató eredményes munkáját, majd erőt, egészséget és hosszú élekívánt Nagy Dénesnek. Nemcsak a Szombathelyi Cipőgyár, hanem az egész ipar nevében... Pesti Ernő köszönti Nagy Dénest Sok szeretettel gondolok a gyárra A Pécsi Bőrgyár osztályvezetői, párt- és szakszervezeti tisztségviselői, valamint a városi pártbizottság és az SZMT képviselői voltak jelen azon a rövid ünnepségen, ahol Pesti Ernő könnyűipari miniszterhelyettes méltatta Béres Pál igazgató érdemeit. Elmondotta, hogy az ország legnagyobb bőrgyára az elmúlt 25 év alatt hatalmas fejlődést ért el. Felépítették a drómos üzemrészt, amely szinte teljesen automatizált, és a nehéz fizikai munkát kiküszöbölték. S egyetlen bőrgyárban sincs annyi technikumot és egyetemet végzett fiatal műszaki ember, mint Pécsett. Ezekben az eredményekben nagy érdeme van Béres elvtársnak is. Még ha voltak is kisebb viták, problémák, az mindig a termelés, a dolgozók érdekében történt. Béres elvtárs a legrégibb igazgatók közé tartozott, hiszen 1951 óta folyamatosan a Pécsi Bőrgyárban töltötte be az igazgatói posztot. Majd a következő szavakkal fejezte be méltató szavait: — A több évtizedes lelkiismeretes és eredményes munka elismeréseként, amelyet a bőrgyártás fejlesztése érdekében kifejtett, az Elnöki Tanács Béres Pálnak a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. Kívánom, hogy sokáig élvezze a megérdemelt nyugdíját erőben, egészségben. Dr. Nagy József, a városi pb titkára szólt ezután a bőrgyárról, a vezetésről. Hangsúlyozta, hogy a bőrgyártásnak Pécsett kétévszázados hagyománya van, de olyan óriási fejlődésre sohasem volt példa, mint az elmúlt huszonöt esztendőben. Ehhez pedig hozzájárult Bérei Pál szakmai tudása, szervezőképessége. Sokat tett azért, hogy a fiatal műszakiak megismerjék a vezetés „művészetét”. A sok jókívánságra Bérei Pál emelkedett szólásra, megköszönve munkatársainak segítségét, jókívánságait és a kitüntetést, majd így folytatta: — Ez a kitüntetés nemcsak nekem szól, hanem az egész kollektívának. Nem végezhettem volna egyedül jó munkát, ha nem segítenek közvetlen munkatársaim és a dolgozók. Amikor a közeli napokban nyugdíjba vonulok és visszatekintek az elmúlt évekre, az eredményekre, nyugodt a lelkiismeretem, mert nagyon sok fiatal, rátermett műszaki nőtt fel az elmúlt években. — Sok szeretettel gondolok a gyárra, a dolgozókra, mert sokszor nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk, de ezek az évek mégis szépek, eredményesek voltak. Móczi András, szakszervezetünk elnöke köszönti Béres Pált Négyes névadás Bonyhádon A Bonyhádi Cipőgyár fiataljai egyre gyakrabban rendezik meg társadalmi úton esküvőjüket és gyermekeik névadó ünnepségét. Kezdeményezésüket messzemenően felkarolja, segíti az üzemi szakszervezet és KISZ-szervezet is. 1972-ben 13 esetben került sor társadalmi rendezvényre, esküvői és névadó ünnepségekre. December 3-a, vasárnap kedves Ünnep volt az újszülöttek, a szülők és a névadó szülők számára. Az ünnepi díszbe öltözött cipőgyári kultúrotthon színpada felett igen taváló felirat: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja!»» E szellemes mondás tükrözi és híven kifejezi ez esetben is a társadalomi eseményt, hisz az újszülött ennek jegyében indul el az élet sokszor nem is sima útjain. A szép gondolatok és szavak kifejezik az újszülött eljövendő útjait, a szülők kötelességét gyermekük és a társadalom iránt. A névadó ünnepségen Antal Géza ikergyermekei, Judit és Helga, Sasvári István gyermeke, Anita és Miskolci József gyermeke, a József utónevet kapta. Ezután kedves nercek következtek. A kicsik értékes és főleg praktikus ajándékokat kaptak. A párt, a szakszervezet és a vállalat vezetősége, a barátok, valamint a munkatársak ajándékainak átadása után igen kellemes és jó hangulatban ünnepeltek a szülők, névadó szülők és a meghívott vendégek. HORVÁTH JÓZSEF Bonyhádi Cipőgyár Mit kívánok, mit várok az új esztendőtől VÁLYI NAGY BÉLAnEMŰVEZETŐ DUNA CIPŐGYÁR Mit várhatok? Mindig csak jobbat annál, ami elmúlt. Második otthonomban, a munkahelyemen, bizony rám férne egy kis változás. Azt szeretném, ha a termelést nem zavarnák külső tényezők, s itt főleg az anyagellátásra gondolok. Ámbár azt hi-----------------------szem, ilyen kívánságomat még a mesebeli csodatündér sem tudná teljesíteni. Azt viszont remélem, nem hiába várom 1973-ban, hogy javuljon a műhely és a társosztályok kapcsolata. Például nagyon is bosszantó apróság az, ha a kereskedelmi osztály rossz díszeket rendel, s ezeket látatlanban felküldi a termelésbe, a körre, s itt kell válogatni. Az viszontt már nagyjából kialakult, hogy igen jó az együttműködés a gazdasági és a mozgalmi vezetés között — középszinten. Ha lehet, ezen a területen is még további előrelépést szeretnék. Tudom, összefogással a legnagyobb problémák is megoldhatók. Otthon leghőbb vágyam, hogy sikeres érettségi vizsgát tegyen lányom, s csak titkon remélem, talán megjön a továbbtanulási kedvem végül, talán sablonosnak hangzik, de azt szeretném, hogy véget érjen a vietnami háború. Anya vagyok, fáj a távoli anyák szenvedése. Remélem 1973 a, béke éve lesz! DANCS KÁROLY MŰVEZETŐ, TÁNCSICS BŐRGYÁR Optimista ember vagyok, mindig — s különösen az új év küszöbén — csak jót és szépet várok. Ha ez nem lenne, nem tudom minek élnék. Gyerekként kerültem ide a bőrgyárba, itt voltam tímár inas, 1935-ben kaptam segédlevelet. Azóta állandóan ebben a műhelyben dolgozom. Innen szeretnék majd nyugdíjba is menni. Annyi változás történt körülöttem, mióta itt vagyok, hogy azt hiszem már alig jöhet valami új. Régen még munkásöltözőnk sem volt. Feleségem, fiam és a menyem is a bőrgyárban dolgozik, hozzánk nőtt a gyár. Nemcsak optimista, de reális ember is vagyok, nincsenek elérhetetlen vágyaim. A fiamék lakást szeretnének, s ez lenne az öröm nekem is. De azt hiszem, erre 1973-ban még hiába várunk! Talán arra nem, hogy az irodánk ablakába készítsenek végre egy kis telefon-asztalkát, s éjszakára kitehessük oda a telefont... HAVERMES MENYHÉRT SEGÉDMŰVEZETŐ, KISKUNSÁGI CIPŐGYÁR Legyen bérfejlesztés, hogy az 1973-as évben dolgozóink anyagi igényeit mindenki megelégedésére ki tudjuk elégíteni, mert dolgozóink körében ez okozza a legtöbb problémát, hiszen nődolgozóink közül sokan visznek haza 1300 forintot, amely a szalagrendszerben kifietett munkáért roppant kevés. Ugyanakkor legyen differenciáltabb a fizetési rendszer. S ha szabad még kívánni: gyárunkban a napokban került átadásra egy új üzemrész, amelyben 1973 második felében kezdünk dolgozni — kívánom, hogy beindítását siker koronázza. Legyen a termelés zökkenőmentes, hogy termelési tervünket teljesíteni tudjuk, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. NAGY ISTVÁN MODELLŐR, DUNA CIPŐGYÁR Múlt és jelen szorosan összekapcsolódik. Az elmúlt évem nagyon mozgalmas volt, jólesik egy kis visszapillantás. Szép élményekkel tértem haza a Belgrádi Könnyűipari Mintavásárról, s a BTE cipőipari pályázatán legszebb álmaim váltak valóra: L helyezést kapott a cipőkollekcióm. Ezek után mit várhatok az új évtől? Szeretnék kijutni a Düsseldorfi, vagy a Milánói Cipőkiállításra, vagy, alig merem kimondani: a Párizsi Bőrhétre. A munkámat jól szeretném végezni, s ehhez jobb feltételeket kérnék. Jelentős anyag, kellékanyagellátás javulásra gondolok. Eddig csak felsőrészeket terveztünk, idén talán lehetőség nyílik komplett gyártmánytervezésre. Én szeretném! Munkatársaimmal együtt nagyon várom, hogy az 1973-as évben végre fokozottabb anyagi megbecsülésben részesüljünk. Bármelyik cipőipari szakmunkás, s még a betanítói munkás is nemegyszer többet keres, mint én. Beiratkoztam egy ifjúsági klubvezető tanfolyamra, s ha terveim sikerülnek, még ebben az évben szeretném, ha rám bíznák az üzemi Ifjúsági Klub vezetését. Célom: tartalomban és formában is újítani a klubéleten, színvonalas, kultúrált programokkal nevelni, szórakoztatni fiataljainkat. Távolabbi cél: a „Kiváló Klub” cím elnyerése. Magánéletemben — mint annyi más fiatalnak — nekem is lakásproblémám van. Féléves kisfiamat édesanyám neveli, s jómagam feleségemmel egy előszobában lakunk az ő szüleinél. Az 1973-as évben leghőbb kívánságom: táltáshoz jutni, s nyugodt körülmények között együtt élni a családommal. SERES ISTVÁNNÉ, KISKUNSÁGI CIPŐGYÁR Az új üzemrész beindulása után gyáregységünk dupla létszámmal fog üzemelni. Nagyon szeretném, ha mint brigádvezető átszervezés után is a jelenlegi munkahelyünkön maradhatnék. Erre azért van szükség, mert üzemünkben mintegy 70—80 kismama van, akiket ebben a műszakban foglalkoztatnak majd. Miután nekem is van egy négyéves kislányom, ezért jó lenne, ha továbbra is itt dolgozhatnék, mint brigádvezető végezhetném társadalmi munkámat. Azt is szeretném elmondani: nem elég csak jól dolgozni, szükség volna a hatékonyabb politikai nevelésre is. Ezért 1973-ban ezen a téren vezetőinktől többet várunk. Szeretném azt is, ha a 10 tagú női brigádunkból többen vennének részt a különböző oktatásokban, amely a jobb termelésnek is alapja. STURCZ FERENC CSOPORTVEZETŐ: PÉCSI BŐRGYÁR Szeretném, ha a kikészítésben az átszervezés ebben az évben megvalósulna. A több termelést ez nagyban elősegítené, s akkor végre meg lehet majd szüntetni a három műszakot. Szeretném, ha modernebb gépeket kapnánk, mert csak azok biztosíthatnák a termelékenyebb munkát. Immár 24 éve vagyok a bőriparban, nagyon szeretem a szakmát, jól is keresek. Egyébként az egész családom a bőriparban dolgozik. Hogy mit kívánok ezeken kívül? Jó egészséget, hogy még sokáig dolgozhassak a mi szép gyárunkban. PÁSZTOR ERNŐ RAGASZTÓ KÉSZÍTŐ MÜHEL A TISZA CIPŐGYÁR — Tizenkilenc éve dolgozom a cipőgyárban, ezt csak a katonai szolgálat szakította meg. Az eltelt majd két évtized időköt, munkában, közösségi és magánéletben egyaránt — Az elmúlt esztendőben olyan kiugró, kimagasló dolog nem történt napysamuuin.Hat, feleségemmel és 8 éves kislányommal kiegyensúlyozottan élünk. — Talán amit említenék, — igaz, ez is családi öröm inkább — a gyerek olyan sokat fejlődött szellemileg, hogy a közepes első év után, szinte csak ötösök sorakoznak kiskönyvében. — Az új esztendőtől is hasonló békés boldogságot várok családban, munkahelyen egyaránt. — Amit szeretnék: nyerni a kollektív lottón és egy szép kis kertes családi házat építeni. — Még egy esemény lesz ebben az évben: 8 éve vagyok munkásőr, szerettem az elvtársak között lenni, de hamarosan leszerelek. Sajnos, a két év előtti árvízvédelemben megbetegedtem. Nem lesz vidám esemény az elválás, de ez is hozzátartozik a mindennapok, történetéhez. ERNESZT PÉTERNÉ TISZA CIPŐGYÁR MŰVELŐDÉSI KÖZPONTJA — 1972-ben neveztünk be a Kiváló Művelődési Központ címért indított versenybe. Hallatlan nagy akarással és lelkiismeretes munkával teszünk mindent a megtisztelő cím elnyeréséért valamennyien. — Ez a vetélkedési forma nemcsak minket, népművelőket serkent, lelkesít, hanem a hasznos, kultúráltan szórakozni, tanulni vágyó embereknek is ad egy változatosabb, szervezettebb formát, programot, sorozatot. — Vagyunk, tervünk tehát az elmúlt évben indult, reméljük 1973-ban örülhetünk az eredménynek. — Magánéletemben is „jeles” év volt a tavalyi, befejeztem a SZOT Központi Iskola népművelő—könyvtáros szakát, jó eredménnyel államvizsgáztam. — A 73-as évre az előbb említett munkahelyi sikerek mellé békés, boldog családi életet kívánok és várok. JOBBÁGY JÁNOS, DÍSZMŰBŐRGYÁR A legfontosabbat, erőt, egészséget magamnak és családomnak. Ha ez megvan akkor a többi már valahogyan majd csak lesz. Dunakeszin lakunk hárman egy szoba-konyhás lakásban. Nagyon szeretném, ha 1973-ban változás történne és egy szebb, modernebb lakást kaphatnánk. Az üzemi életben pedig azt kívánom, hogy rosszabb ne legyen mint az elmúlt esztendő. Sőt jobb minőséget, magasabb termelést kívánok és ha ez meglesz, akkor nagyobb lesz, az év végi nyereség is. HOFFER KÁROLYNÉ BRIGÁDVEZETŐ, DÍSZMŰBŐRGYÁR Tíz éve alakult a brigádunk. Azóta nagyon szép eredményeket értünk el. Ez pedig nagyon jó érzés. Ezért azt kívánom, hogy brigádunk ebben az évben is jól dolgozzon, mert aki egyszer részese volt a kitüntetés és dicséret felemelő érzésének, az nem tudja könnyen feledni. Ezért reméljük, hogy jó munkánk meghozza a gyümölcsét. Férjemmel együtt húsz éve dolgozom a gyárban. Nagyon jól érezzük magunkat, valóban a második otthonunknak tekintjük. Nagy örömünkre szolgál, hogy az új esztendőben a kormányhatározat felemeli fizetésünket. Kíváncsian várjuk mit kapunk ebből.