Bőripari Dolgozó, 1977 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

1977. április hó­ ti m­ami ’mmmaammmmmmm Utazás a Szovjetunióba Szocialista brigádok vetélkedője Játszani jó, játszva tanulni, megismerni egy országot, annak életét és gazdaságát, izgalmas fel­adat. Április 23-án szombaton délután szocialista brigádok ve­télkedőjének színhelye volt a Bonyhádi Cipőgyár kultúr­otthona. Nyolc csapat — 32 brigádtag — várta izgatottan, hogy elkezdőd­jön a verseny. De nemcsak a versenyzők izgultak, hanem a kö­zönség és érdekelt brigádok tagjai is — mintegy 150 fő. Délután 3 órakor az öt tagú zsűri — Demeter Piroska szak­­szervezetünk titkárának elnökle­tével — elfoglalta a helyét. Ezután az elnök vázolta a játék szabá­lyait, majd rövid ismertetés tör­tént az elektromos jelzőberende­zéssel. A közmondás szerint minden jó, ha a vége jó. Ezen a vetélke­dőn már a kezdet is jól indult. Négy csapatnak kellett az elindu­lás mozzanatait öt percben el­mondani. Az indulás nagyon jól sikerült, amit jól bizonyított a szűnni nem akaró taps és kaca­gás is. A Széchenyi brigád kezdte a beszámolót, amely azt mutatta be mennyi mindenen mentek ke­resztül a brigád tagjai, amíg a „bonyhádi repülőtérre” értek. A Váci Mihály brigád ragyogó tör­ténetet adott elő „éjszakai utazás a hálókocsiban” címmel. Az ifjú­sági brigád csapatában arról vi­tatkoztak, mivel utazzanak a Szovjetunióba, többen felvetet­ték, hogy legjobb lenne repülő­vel. Sajnos ez nem oldható meg a cipőgyári fizetésből — mondták. Végül a József Attila brigád zár­ta a sort, így aztán elkezdődhe­tett az igazi verseny. Szellemi totóval indul a kérdés­sorozat. Csak néhány példát: .. .Mennyi a távolság Budapest és Moszkva között légvonalban... Milyen hosszú a leningrádi „Du­na” azaz a Néva ... Melyik vá­rosról írják a krónikák, hogy az orosz városok atyja... A választ egy gomb lenyomásával lehetett megadni, majd a jelzőkészüléken megjelent a helyes eredmény. Az első akadályt sikeresen vették a versenyzők. A bemelegítés után a „vonat” már Kiev felé „robogott”, amikor oroszul megszólal egy hang: az egyik vasúti kereszteződésben baleset történt és a sebesültek az utasok segítségét kérik. Ekkor a csapatok elsősegélyben részesítik a „sebesülteket”. A legjobb körö­zésért három pont, illetve rubel adható. A vonat azonban nem folytathatja az útját addig, amíg a Csapatok a polgárvédelmi vil­lámkérdésekre nem adnak megfe­lelő választ. Íme néhány kérdés: „ismertesse az atomfegyver jel­lemző hatásait... A rádiósugár­zásnak milyen fajtáját ismerik ... Mennyi a viszonylag veszélytele­nül elszenvedhető sugáradag mér­téke ... Már Kievben vagyunk és az uta­sokat vetített képek fogadják, amelyek közül fel kell ismerni, hogy mit ábrázolnak. Ezután vá­rosnézés következik villámkérdé­sekkel, majd utazás tovább Le­­ningrádba. Mivel az út hosszú így bőségesen van idő a vonaton, hogy a VMSZ-ről és az Ország Világ, két számában megjelent politikai kérdésekről megbeszélést folytassanak. A győztes csapat ,jutalma egy óriási torta volt. A szerencsés nyertes a Széchenyi brigád volt a brigádtagok és a gyerekek nagy örömére. Elérkeztünk a félidőhöz. A küz­delem szoros, szinte csak egy-két pont a különbség az első és az utolsó csapat között. Szünet után a brigádok tovább utaznak Tambovba. A csapatok előre elkészített vak­ térképet kapnak kézhez. A feladat az, hogy a megadott városok neveit a pon­tos helyre kellett beírni. Minden egyes helyes válasz egy rubelt ért. Az izgalom egyre magasabbra csapott, a versenyzőknél és a kö­zönségnél egyaránt. Következett az utolsó nagy összecsapás. A tankovi pályaudvaron búcsúzóul a vendéglátók átadták az Ország Világ újabb számát amelyből po­litikai témájú kérdésekre kellett válaszolni. Vetítés következett: három állam és három politikus nevét kellett helyes társításban az elektromos berendezésen keresz­tül közölni. Ezután egy 13+1-es totó kitöltése szerepelt, amelyben a történelmi kérdésektől kezdve a VMSZ tudnivalókig minden meg­található. A helyes válasz 13 pon­tot jelentett. Így azok a csapatok, amelyek jól oldották meg a fel­adatot jelentős előnyre tettek szert. Az utolsó forduló következett. Ismét vetítésre került sor, ahol a versenyzőknek fel kellett ismerni, milyen épületet intézményt ábrá­zolnak a képek. A csapatok ügyességből is vizsgáztak. Nyolc lepény várta a legbátrabbakat és a legéhesebbeket. Végül a négy csapat tartott hu­moros beszámolót a visszautazás utolsó óráiról, a bevásárlás izgal­mairól. Befejezésül a zsűri értékelte az elért pontszámokat. Győzött a Kreutz Róbert Szocialista Brigád csapata, majd Demeter Piroska röviden értékelte a résztvevők munkáját, megköszönte a közre­működők segítségét és a követke­zőket mondta: — Nagyra kell értékelnünk a verseny minden egyes résztvevő­jének munkáját, akik időt nem sajnálva szorgalmasan tanultak, hogy becsülettel helytálljanak. Rengeteg ismeretet szereztek több témakörben, és velük együtt a hallgatóság is. Amikor a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetése megajándékozta mind a nyolc csapatot, az egyben az általános megbecsülést jelenti valamennyi versenyzőnek és mind­azoknak akik ehhez segítséget nyújtottak. Néhány nappal ezelőtt Németh János ritka jubileumot ünnepelt. Születésének 70. évfordulója al­kalmából bensőséges ünnepség keretében kapta meg élete egyik legnagyobb és legszebb kitünteté­sét, a „SZOCIALISTA MAGYAR­­ORSZÁGÉRT ÉRDEMÉRMET”. Amikor életútja felől kérdez­zük, arcán az öröm és a megha­tottság látható. — Sohasem tettem semmi kü­lönöset, csak azt amit meggyőző­désem diktált. Hiszen egy volt a sorsom azokéval, akikért dolgoz­tam, küzdöttem, harcoltam és él­tem — mondja halkan, szerényen. — 1907. április 26-án születtem a Debrecenhez tartozó Nagyhorto­­bágyon. Hétgyermekes, szegény­sorsú családból származom. Édes­apám kisfizetésű vasúti pályaőr volt. Sokat nélkülöztünk, így az­tán hamar megtanultam mi a munka, hogy szüleim gondjain némileg enyhítsek. A négy polgá­ri elvégzése után Debrecenben a Veréb Lajos bőrgyárban tanultam ki a tímár szakmát, ahol mint se­géd 1929-ig dolgoztam. Utam in­nen a Kis Testvérek bőrgyárába, majd a Bőrművek, a Mauthner, a Wolfner, a Vince és még néhány újpesti bőrgyárba vezetett. 1944. november 3-án elfogató parancsot adtak ki ellenem, de az elvtársak segítségével a nyomozók elől sike­rült megszöknöm és illegalitásba vonulnom. — A felszabadulás után az új­pesti Bőripari Szakszervezetek el­nöke és titkáraként dolgoztam, majd a szakszervezet központjá­ban mint verseny­titkár, az Or­szágos Elnökség elnökhelyettese, azután több fontos beosztásba ke­rültem. Így az OTI vezérigazgató­ja, a Párt Központi Bizottsága ipari osztályának alosztály veze­tője, az újpesti Pártbizottság po­litikai munkatársa, a Simontor­­nyai Bőrgyár és a Bőrellátó Vál­lalat igazgatói tisztét töltöttem be, 1963-ban mentem nyugdíjba. Németh János mozgalmi mun­kásságáról megtudtuk, hogy 1935- től a felszabadulásig az újpesti bőripari munkások szakszerveze­tének választott vezetőjeként te­vékenykedett. Állandó tagja volt a bőrgyári munkások szervező bizottságának. Delegált vezető­ként vett részt a bőrgyári munká­sok minimális bérét tárgyaló szakszervezeti bizottságban. A szakszervezeti ellenzék egyik ak­tívája és a Munkásotthon Igaz­gatóságának is tagja volt. A felszabadulás után a Bőripari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagjává választot­ták, sőt megválasztották a Köz­ponti Számvizsgáló Bizottság el­nökévé, s ezt a megbízást jelenleg is igen nagy szorgalommal végzi. 1932-től végez pártmunkát. Az illegális párt egyik összekötő tag­jaként — mint a szakszervezeti ellenzéki mozgalom aktívája — bérharcokat szervez, így többek között a Bőrművek Részvénytár­saságánál 1938-ban az egész gyár leállását szervezi meg, akárcsak később a Csillag bőrgyári mun­kások sztrájkját. De nevéhez fű­ződik a letartóztatott elvtársak hozzátartozóinak anyagi segítésé­nek megszervezése is. 1935-től Budapesten és környékén, sőt vi­déki gyárak munkásainak politi­kai és gazdasági harcát szervez­te. A legnehezebb időt 1944. no­vember 3-tól a felszabadulásig élte át. Budapesten, majd Újpes­ten — a párt Területi Bizottságá­nak tagjaként — a bőr- és cipő­ipari munkásokat szervezi fegyve­res ellenállásra. Amikor pedig 1956-ban fegyveresen törtek a munkáshatalomra, az elsők között fogott fegyvert, hogy védelmezze azt. — Munkámat, helytállásomat Pártunk és Kormányunk elismer­te — anyagilag, erkölcsileg. A kitüntetések egész sorát kaptam, most legutóbb pedig a „Szocialista Magyarországért Érdemérem” ki­tüntetést. — Búcsúzóul még arra kérem, szóljon néhány szót családjáról, otthonáról. — A párt és szakszervezeti megbízatások miatt — amely ezer és ezer buktatót, veszélyt rej­tett magában — csak későn kö­töttem házasságot — mondja ke­serűen. Én ugyanis család és gyer­mekpárti vagyok. Nekem egyetlen gyermekem van. 26 éves lányom, aki az Országos Szabadalmi Hiva­talban dolgozik, a KISZ-szervezet titkára. — Feleségem nyugdíjba vonu­lásáig az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára volt. Mindkettőnknek van társadalmi és pártmegbízatása. Enélkül nem tudnánk elképzelni életünket. Németh János kitüntetéséhez gratulálunk, erőt, egészséget és további sok sikert kívánunk. Kesztyűs Ferenc Élete egy volt a munkásmozgalommal A győztes csapat Demeter Piroska átadja a díjakat Dr. Tóth Géza, a Bőripari Tu­dományos Egyesületnél eltöltött hosszú és kimagasló munkája el­ismeréseként a Könnyűipar ki­váló dolgozója kitüntetésben ré­szesült. BŐRIPARI DOLGOZÓ Védjük nődolgozóink Szakszervezetünk Központi Ve­zetősége mellett működő 11 tagú nőbizottság munkájának egyik alapvető feladata: az elnökség éves programjának megfelelően a konkrét és rangsorolt feladatok végrehajtásának segítése alap­szervei és ipari szinten. A vállalatoknál szerzett tapasz­talatokat nőbizottságunk ez év áprilisában tűzte napirendre. Ma már megnyugtató, hogy a vállala­tok gazdasági és mozgalmi vezetői közös működési terv szerint fog­lalkoznak a nők és fiatalok hely­zetét javító témákkal, és a kollek­tív szerződésben biztosítják azok anyagi fedezetét. A technika és technológia vál­tozásával új gépek kerülnek a ter­melésbe, természetesen mindeze­ket az üzemek vezetői következe­tesen figyelembe veszik, az elő­írások betartását alkalmazzák, a dolgozó foglalkoztatásánál. A Du­na és a Minőségi Cipőgyárban a nagyfrekvenciás gépeken nők is dolgoznak, azonban szigorúan el­lenőrzik, hogy 18 éven felüliek is csak orvosi engedély alapján. Ezeken a gépeken, terhes nő vi­szont egyáltalán nem dolgozhat. A Duna Cipőgyárban hasznos és követendő módszernek tartjuk, hogy az újonnan belépő dolgozó az általános balesetelhárítási ok­tatáson felül írásos tájékoztatót is kap, hogy milyen munkakörben nem dolgozhatnak nők és fiatalok. Jó módszernek tartjuk a több­oldalú ellenőrzést. Azt tapasztal­tuk, hogy a munkavédelmi felelős a biztonsági megbízottal össze-­h­angolt tervet készít a tiltott munkakörök ellenőrzésére. Ezen kívül a vállalat személyzeti osz­tálya rendszeresen beszámoltatja a biztonsági megbízottat az ellen­őrzés során szerzett tapasztalatok­ról és az intézkedésekről. A vállalatok igazgatói a szak­­szervezeti tanács ülésén számol­nak be a munkavédelmi és nőpo­litikai intézkedések végrehajtásá­ról. De lényegesnek tartjuk az üzemorvosok segítségét is, ame­lyet a rendszeres orvosi vizsgála­tok megtartása, a gondozói mun­ka és a különböző ártalmak meg­előzése érdekében tesznek. Nem tartozik a tiltott munkakö­rök közé a vegyi- és ragasztó­anyaggal történő tevékenység, mégis szólni kell róla, mivel a vállalatok többségénél a gazdasá­gi és mozgalmi vezetők fokozott gondot fordítanak e vegyszerrel dolgozók rendszeres orvosi, labo­ratóriumi vizsgálataira, amelyet házon belül végeznek. Az anyagmozgatás sem tarto­zott a vizsgált témákhoz, néhány negatív tapasztalat alapján azon­ban érdemes szólni róla. A Duna Cipőgyár szabászatán például ne­héz műanyag bálákat, a készáru raktárban cipővel megrakott ne­héz kocsikat, és kötegeket kell a nőknek emelgetni. Ezért arra kér­jük a vállalat gazdasági és moz­galmi vezetőit, tegyenek meg a lehetőség szerint mindent, hogy védjék a nődolgozóik egészségét. Jó tapasztalatokat szereztünk viszont a Simortornyai Bőrgyár­ban. A vállalat rekonstrukciós beruházása eredményeként egy sor tiltott munkaterület — ahol a nők nem dolgozhatnak — lénye­gében már megszűnt, így többek között a növényi impregnálás, a besűrítés, a lúgozás. A nyersbőr­raktárban — amióta hűtőberende­zést szereltek fel — ugyancsak megszűnt a nők foglalkoztatása. Az ázó, meszes, és cseres műhe­lyekben a könnyű bőrök hasításá­nál jelenleg még 8 nő dolgozik, azonban az új technológia beve­zetésével ez a munkakör is meg­szűnik. A bőriparban meglevő negatív jelenségekre szeretnénk felhívni a figyelmet. Ezek között említhet­jük meg a vákuum szárítót, a Fi­nombőrök gyára nőfelelőse is ilyen munkakörben dolgozik és így konkrét gyakorlati tapaszta­latokkal tudja bizonyítani: az új technológia bevezetése jóval ter­mékenyebb, azonban a nőknél egészségi károsodást idézhet elő. Nőbizottságunk javaslattal élt a szociálpolitikai, a munkavédelmi bizottság felé, hogy szakorvos be­vonásával vizsgálják meg a meg­levő problémákat, s ha szükséges a megfelelő intézkedésekre tegyen javaslatot. Mindezeket az észrevételeket a nődolgozóink és a vállalat érdeké­ben tettük és tesszük ezután is. Szabó Zsigmondné a Központi Nőbizottság tagja .

Next