Somogy vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Csokonai Csurgón - Berzsenyi Dániel Somogyban
239 Irodalom, tudomány és mvészet Berzsenyi 1808-ban költözött Sömjénből Niklára, hol Thulman Páltól, anyai nagybátyjától, kiváltván elzálogosított birtokát, 1200 hold rét és a gombai hegyen 40 hold szőlő birtokosa lett. Itt gazdálkodva, családjának és a költészetnek élve, töltötte teljes visszavonultságban napjait, a „niklai remete". Költeményeinek kéziratai Kazinczy által lemásolva és terjesztve, már a hír szárnyára vették és ismeretessé tették nevét az egész országban, így jutott el a költő híre saját vármegyéjébe, Somogyba is, ahol csodálkozva vették tudomásul, hogy milyen nagy költőt rejteget a kis Nikla. Szerénységére jellemző, hogy Sárközy, akit Kazinczy tett figyelmessé Berzsenyire, soha nem találta a visszavonultan élő költőt. Egy 1810 febr. 19-én kelt levelében azt írja Kazinczynak Sárközy: „Sok kérdezősködés után tudhattam csak meg, micsoda Berzsenyit értesz . . . Most hallom, hogy egy nem régi emigráns, emberséges és philosophus ember lakik ott nagy csendességben, akit, mivel ki nem szokott járni, senki sem ismer úgy, mint én szeretném." Mihelyt azonban Somogy vármegye művelt főurai megtudták, hogy egy nagy költő tartózkodik a vármegye területén, siettek tiszteletüknek és becsülésüknek kifejezést adni a nemzeti irodalom lelkes művelője iránt. Gróf Teleki László 1811-ben Somogy vármegye főispáni helyettesévé kineveztetvén, Berzsenyit táblabíróvá nevezi ki. Ezt a váratlan, de jóleső meglepetést Berzsenyi „A balatoni nympha gróf Teleki Lászlóhoz" czímű szép ódájával hálálta meg. Majd midőn Telekit később a főispáni székbe iktatták, még nagyobb megtiszteltetésben részesült Berzsenyi. A beiktatási lakomán a jelenvolt nemesség nagy lelkesedéssel ünnepelte a költőt, Sárközy István az ebéd alkalmával nyilvánosan megcsókolta és „Somogy költőjévé" avatta. A rendek esti gyülekezete alkalmával pedig Berzsenyi a „nagy palotába" hivatván, báró Prónay Sándor a költőt, „a magyar Parnassus díszét", az egész közönség jelenlétében megköszöntötte. Ekkor írta Berzsenyi „Báró Prónay Sándorhoz" czímű ódáját. Ilyen megtiszteltetésekben részesült Berzsenyi a somogyi nemesség részéről, mielőtt költeményei még megjelentek volna ; de erre még sokáig kellett várakoznia. Ezalatt sok kellemetlenség érte. Felesége és maga is betegeskedett, a háború zavarai miatt gazdálkodása megakadt, kis háza is összedűlt, és emiatt egész télen át egy kis szobában kellett nyomorognia. Végre költeményei 1813 tavaszán megjelentek és műveinek nagy hatása kiemelték a költőt egy időre melankóliájából. Később az erdélyi színház megnyitására hirdetett pályázaton akar résztvenni ; drámája hőséül a somogyi Kupa vezért választja; hozzá is fog a kidolgozáshoz, de a dráma csak töredék maradt. 1847-ben újra nagy megtiszteltetés érte, midőn gróf Festetics György Berzsenyit — mint levelében írja — „a niklai bölcset, Somogy Kazinczyját, a kinek dicshírét a halandóság köde el nem éri", meghívta a „Helikoni ünnepre". A költő el is ment, a gróf fedetlen fővel járult elbe, nyakába borult és a legkitüntetőbb fogadtatásban részesítette. Még Niklán találta Berzsenyit Kölcseynek a „Tudományos Gyűjtemény "-ben közölt túl szigorú bírálata, mely az amúgy is búskomor költőt még jobban elkeserítette. Niklai lakosként érte őt az a megtiszteltetés is, hogy a Tudományos Akadémia tagjául választotta; de ezt a kitüntetést már nem soká élvezhette a költő, mert 1836 febr. 24-én meghalt Niklán. A vármegye nemessége a költő emlékét is megbecsülte, midőn a rendek 1843-ban „önszántukból, saját lelkek által késztetve, szabadon és egyetértőleg" elhatározták, hogy „a niklai sírkertben nyugvó nagy társuknak emléket emeljenek". (A gyűlés jegyzőkönyve.) Ugyancsak határozatba ment Döbrentey Gábor, Somogy vármegye táblabírája, indítványára, hogy Berzsenyi Dániel mellszobra a Nemzeti Múzeumban való elhelyezése végett elkészíttessék. E mozgalom eredménye lett, hogy a költő sírja fölé 1860 jún. 14-én, nagy ünnepség mellett, emlékkövet állítottak, melynek déli részét lant díszíti, alatta a költő e sorai: A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eget kér. A fényes ünnep rendezője Somssich Pál volt. Itt közöljük még Berzsenyi Dániel kiadatlan levelét, melyet Thulman Pálhoz írt s melynek eredetije az állami Darnay-múzeumban van. Sümegen: Nikla, nov. 29-én 1814. Kedves Barátom ! Az én idegen ég alatt sínlő Aloém csakugyan most is hoz néha holmi kis bilingeket, fanyarak ugyan 's rajtok egek billyege, de rajtok barátod szíve is. A Bonyhai Grotta. Lebegjenek, Ó Grotte ! fölötted, | Ölelkezve pálmák s myrthusok lombjai, |