Somogy vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
KÖZOKTATÁSÜGY - II. KÖZÉPISKOLÁK - A iskola alapítói - Csokonai tanárkodása - Császári Lósy Pál dr - A latin oktatási nyelv - Gróf Festetics halála után
286 Közoktatásügy Az iskola alapítói. Csokonai tanárkodása. Császári Lósy Pál dr. A latin oktatási nyelv. Gróf Festetics halála után. A következő évből való az iskola réz-pecsétnyomója, melynek lapján hegyoldalban csurgó forrás látszik s ennek egyik oldalát, az épülettel együtt, a nap süti, a másikat néhány fenyő díszíti. Körirata : Sigillum Gymn. Ev. Csurgóiensis Consensu Regio roborati a. 1797. Az iskola csaknem kizárólag gróf Festetics gondoskodására utalva, grammatikai jellegéből lyceummá erősödve, elkészíti törvényeit és tantervét; főleg Nagyváthy volt ezek szerzője, de 10 évi időszak kellett, míg érvénybe léptek, köztük a nevelés sikerét czélzó s máig érvényben levő utasítással, hogy a tanárok a tanulókat szállásaikon felkeressék. Külön szervezet készült a konviktus és internátus számára, hogy ne csak a nemes gróf 5 alumnusa lakjék és étkezzék együtt az intézetben, hanem több református ifjú is hasonló ellátásban részesüljön. Festetics gróffal vetélkedtek az alapítványozásban a XIX. század elején a Sárközyek, István és János, Nagyváthy János, Vitéz János, Nyárádi János, gr. Buttler János, a báró Inkey család, később Csépán Antal, Belovári Ferencz, Sarkadi Károly, Vincze Sándorné, gr. Somssich Imre, a Csorba család, Körmendy Sándor, Somssich Pál, herczeg Festetich Tassiló, Freystadtler Vilmos, Csurgó nagyközség s végül a legnagyobb közöttük, 60.000 K alapítványával, az intézet egykori növendéke : Soltra Alajos. Az intézet belső szervezete az 1799. évtől kezdődőleg nagy változáson ment át. Kezdetben egy rektor professzor tanított, később 2 professzor 2—3 preczeptor segítségével, az utóbbiakat az intézet kiválóbb növendékeiből, a professzorokat pedig a felszentelt jelesebb lelkészekből választották. Az 1799. év tavaszán hívták meg az intézet tanárául Csokonai Vitéz Mihályt, a költőt. Csokonait nemcsak költői tehetsége, hanem klasszikai s filozófiai műveltsége is támogatták a tanári állás elnyerésében, amelyet 1799 május végétől 1800 febr. 21-ig töltött be. Ekkor érkezett meg a külföldi egyetemeken iskolázott Császári Lósy Pál dr., az ötvöskónyi lelkész fia, aki a kecskeméti, majd debreczeni főiskolák látogatása után gróf Wartensleben Károly fiait a németországi akadémiákra kísérte el, majd egymagában is 4 évet töltött a jénai egyetemen, hol 1799-ben a filozófia doktorává avatták. Minthogy Festetics külföldi tanulásában bőkezűen támogatta Lósyt, az megígérte jótevőjének, hogy tudományát a csurgói intézetnek, Festetics iskolájának szenteli. 1800 márcz. 19-én, József palatínus nevenapján volt a beiktatás felemelő ünnepsége, melyen az iskola inspektorának, Csépán János alsoki lelkésznek üdvözlő szavai után Lósy Pál „Ciceró ékesszólásával" tartotta meg rektor profeszszori székfoglalóját. Korszakalkotó működését elődjének, Jakab József rektornak, távoztával azzal kezdte meg, hogy „Methodus docendit" dolgozott ki a 8 liczeumi osztály számára, így megszervezve, a csurgói liczeum a legszebb auspiciumok között folytatta működését, mígnem Márton Gábor „subjektorrá" választásával konkoly került a tiszta búza közé. Az intézet e rossz szelleme feldúlta Lósy nyugalmát, a ki háromévi tanárkodás után megvált az intézettől s Kecskemétre távozott tanárnak. Utóda a tudós Vághó Pál lett s midőn néhány év múlva Vághó is távozott, megszűnt a theológia tanítása. A 8 évfolyam megmaradt ugyan továbbra is, de csak 6 osztálynak számíttatott. A XIX. század húszas éveitől fogva gimnáziumi oktatásunk nyelve országosan a latin lett s nemzeti nyelvünk annyira háttérbe szorult, hogy már maga a Helytartótanács sürgette a magyar nyelv intenzívebb tanítását. így volt ez a csurgói gimnáziumnál is, ahol szintén az az elv uralkodott, hogy mivel a tanulók úgyis jól beszélnek magyarul, nem szükséges a nemzeti nyelvet és irodalmat külön is tanítani. E mellett a reáliák is csekély mértékben szerepelnek s ezért Csurgón is a tanterv új módosításon megy át, az iskolai törvényekkel együtt. 1844-ben eltörölték a bentlakást, de, mert a 3000 főnyi lakosú városkában a tanulók megfelelő szállásokat nem kaphattak, az internátust 1845-ben ismét visszaállították. A következő évben a csurgói gimnázium felsőbb osztályú tanulói (Retorok, Poéták) a tanári kar engedélyével megalakították az ifjúsági önképzőkört (képzőtársulatot), melyet az akkor még csurgói diák, Baksay Sándor kezdeményezett. Az intézet anyagi és szellemi gondozása, nagy alapítójának, gróf Festetics Györgynek 1820-ban bekövetkezett halála után, teljesen a fenntartó egyházmegyére hárult. Az anyagi támogatást az egyházakra kirótt újabb teherből s a vármegye liberális közönségének önkéntes adományaiból látták el, kik között világiak és egyháziak, felekezeti különbség nélkül, hozzák meg áldozataikat a népszerű csurgói gimnáziumért. Az 1837—38. isk. évben megszűnvén a preczeptori rendszer, az eddigi