Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1874-03-26 / 13. szám
megtartattak-e mindazon szabályok, — amelyek a nyilvánosság, a rend, a megnyugtatás érdekében szükségesek. — Nem gyanúsítok senkit, de minden esetre a polgárság zaklatásban lévő érzület — megérdemel annyi figyelmet — hogy lecsillapítására, a mende-monda elhallgattatására valami történjék. (?) A miskolczi ref. női filléregylet folyó hó 15-én tartotta nyolczadik évi közgyűlését, mely alkalommal az egylet jegyzője a választmány nevében jelentést tevén az egylet közelebbi évi működéséről, ebből a következőket véljük szükségesnek a t. ez. közönségnek tudomására juttatni. Az egyleti pénztár állása tett az 1873. év végével 6642 ft. 54 krt, ehhez járulván az ezen évi februárban tartott hangverseny és színi előadás tiszta jövedelme 445 ft. és két jóltevő által elárvult gyermekek élelmezésére alapított 160 ft., az egylet vagyona egész állása ma már 7147 ft. 54 krt tesz, mely öszveg a miskolczi takarékpénztárban van elhelyezve. Ezen tőke kamatainak s az évenkénti adakozásokból befolyó öszvegnek kétharmada szegény és elárvult gyermekek elemi iskoláztatására fordittatik , egyharmada pedig az alapszabályok értelmében tőkésittetik. A múlt 1873-ik évben segélyeztetett 45 gyermek, kettő élelmezés és ruházattal is elláttatván, a többiekért rendes tandíj fizettetett, tankönyvekkel s taneszközökkel mindenik elláttatott; és igy ha hozzávesszük az egylet működése óta segélyezett gyermekek számát, hét év alatt az egylet költségén 680 szegény gyermek részesült elemi oktatásban, m oly eredmény tehát, mely megérdemli hogy a választmányi tagok érdeklődését folytonosan ne csak föntartsa de fokozza is. A kézi munkábani oktatás, melynek szükségét elemi iskoláinkban egyletünk belátván , mint úttörő tett intézkedéseket, hogy a legszegényebb néposztály leány gyermekei varrni tanulhassanak, a legközelebbi évben rendezettebb alakot öltött; e czélra 326 ft. alaptőkével rendelkezvén — Szűcs Sámuelné fő- és Kun Kálmánná, Csesznek Józsefné, Farkas Gusztávné segédfelügyelők vezetése mellett, naponta kedveltebb foglalkozás kezd lenni a gyermekek közt. Egyletünk hat évi működése alatt varrástanításban 165 gyermek részesíttetett. Választmányunk a legközelebbi évben „miskolczi női filléregylet ismertetése czime alatt az egylet keletkezéséről, állásáról, eddigi működéséről a t. ez. pártoló közönséget értesíteni akarván, egy füzetkét adott ki, melyet a nm. oktatásügyminiszteriumnak is megküldött, mely alkalomból ugyanazon minisztérium leirata folytán alapszabályainkon, az egyletekre vonatkozó országos törvényekkel szemben némely módosításokat kellvén tenni, közgyűlésünk a szükséges módosításokat megtette, s a módosított alapszabályokat fölterjeszteni elhatározta. Ezen közgyűlés egyúttal tisztújító gyűlés is lévén, az egylet volt hivatalnokai újra megválasztattak. Tóthfalussy Károly úr aljegyzői állásáról leköszönvén, helyére egyhangúlag Farkas Kálmán úr választatott. Uj választmányi tagokat megválasztattak: Néhány szóny. úrhoz! Semmin sem örülök annyira, mint ha egy egésséges humorral írt czikket vagy bármi mást olvashatok, — ,de semmin sem boszankodom jobban , mintha magukat tanultaknak tartó embereknél,tapasztalnom kell, hogy minden leírt soruk egy óriási szarvas tévedést tartalmaz. Hímek s az imitt-amott ellesett szavaknak köszönhetem én, hogy felfedezhettem y. urat azon gordonosi compossessorban, ki azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a rimaszombati csutorát. — Hja! tisztelt y. úr nem úgy van ám az, mint ahogy ön hiszi, — hogy ha valaki gazdag, egyszersmind tanult okos ember is. — A pénzt ki lehet adni magas kamatra — szaporodik , ámde a tudomány sovány kapitális, nem kamatozik, épen azért nincs meg önnél, bár mennyire igyekszik is ön azt ambitiosul beszélhetném viszketegével a világ előtt fitogtatni. Azonban, úgy látszik, hogy ön nincs is maga magával egészen tisztában, mert kitűnő ezrükében hozzám úgy beszél, mintha csekélységem két személyt is öszpontositana magában , pedig hidje el, hogy a kis a. is, meg a kis nyúl is más. — Azonban köztünk legyen mondva, — ha nékem lehet is valakit kis nyúlnak nevezni, ezt önnek tenni nem szabad, mert hát epiod licet Jovi, non licet — sat. Legyen ön különben nyugton , mert meg vagyok bizva, hogy önnek — mint két személy — felelhessek. Azt mondja ön y. úr, hogy álarczom alól csúnyán kilóg a lóláb. No lám, vak veti a világtalannak szemére, hogy nem lát. — Hiszen ön is az y. betűnk alá bujt. Engedje meg azonban itten megsúgnom azt, miszerint a lóláb nem kilógni szokott, hanem kilátszani, s ez is a köpeny alól, nem az álarcz alól, mely alól én önnél egészen mást látok ég felé meredni. No de hagyjuk ezt! Elösmeréssel tartozom önnek azonban azon „melegében leforrázott sole rák- féle hasonlatáért, bár Tamás vagyok benne, hogy g. úrtól származott legyen. — De mondja meg csak, mi az ördögnek irta ön, hogy melegében, hiszen ha járt ön iskolába, és tanulta a zoológiát, tudhatná, hogy a rák a hidegvérfiek osztályába tartozik , és leforrázás után lessz csak meleg és veres. Abban mégis igazsága van önnek , hogy az a bizonyos kis nyúl, azon a rendkívüli gyűlésen rettenetesen neki veresed ott, — no de hát ezt nem is lehet csodálni, jó vére van, — még nem volt reá szüksége, hogy elküldjék Carlsbadba epét aszalni. — Tudja-e miért lett veres az a solo rák? mérgébe, — mert kénytelen volt látni, hogy vannak bizonyos emberek, kik, csakhogy magán bosszújukat legyezgethessék, nem szégyenelték a képviselői testület komoly intézményét a világ előtt nevetségessé tenni. — Avagy nem nevetséges-e az, midőn önök a képviselőgyűlést sértett félnek mondják ki, és maguk hoznak a maguk ügyében ítéletet. — Hát van aztán önöknek egy körömfeketényi judiciumok, kik még azt sem tudják, hogy senki magának bírája nem lehet, és megvonják egy embertől még a védelmezhetési jogot is. Ezért lett az a kis nyúl olyan veres, — bár láthatta ön, hogy kevés időre reá, mennyire mosolygott és milyen jó kedvű lett y. úrnak nagyszerű beszédén. Azonban az ön czikkére visszatérve, mondja csak meg én nékem t. y. úr, mit értett ön ez alatt a bokorból kihajtott falka alatt, — csak nem kutyákat értett ön, — mert ha igen, akkor azt kellene mondanom: Wie der Schelm ist, so denkter, — és akkor elveszítené ön sokak előtt azon renomét, melyet minden művelt embernek fel kell tartani. — A csalhatatlanságra szót sem szólok, elitélte azt a világ, igen népszerűtlen valami az, — különben kinek a pap, kinek a papné, — nem irigylem senki gusztusát. — Beszél ön t. g. úr a chemiáról is. A chemia magyarul vegytan, holt tárgyakkal foglalkozik , — a növény ha mérges is, élvelő növénynyel pedig a botanicus szokott foglalkozni. — Ugyan kérem, kérje vissza professorától a tandijját, bizonyisten meg nem szolgált érte, ha még csak erre sem tanította meg önt. — Minek szól ön olyashoz, mihez nem ért, si tacuisses philosophus mansisses. — Úgy látszik, hogy muhi ezikkemben legjobban tetszett önnek azon részecske, mely a narancs ligetekről szól, ez azt bizonyítja, hogy ön szereti a déli gyümölcsöket, meg a limonádét, jó is az, kivált olyan epés embernek mint ön g, úr. Azonban legyen ön nyugodt, a sárga irigységnek nincs önnel semmi baja, az csak az ön agyréme, ugyan mit is irigyelhetnének öntől, legfeljebb szánhatják, mint oly gazdag embert, ki attól fél, hogy éhen hal meg. Ápolgassa ön nyugodtan a narancs fák termő rügyeit, (azért mondom ön, mert itt ismét tudnia kellene, miszerint ápolni az ember szokott, s nem a liget) — és áldja meg Önt az ég sok narancsokkal, akarom mondani sokkal, hogy megtaníthassa őket arra, miszerint a pöröly ha dolgos kézben van, legfeljebb feltöri azt, de erkölcsileg be nem szennyezi, s ily munkás kézzel sokszor inkább lehet kezet szorítani, mint azzal, ki szarvas bőr kéztyűt viselt ugyan, de avagyon szerzésben és sok egyébben Loyola Ignátz tanát valja. Azért jó barátok maradunk ugye v. úr?a. (Ez ügyet minden oldalról befejezettnek nyilvánítjuk.) Kóczán Gyuláné, Kubacska Anna, Máhr Nándorné és Oláh Blanka urhölgyek. Miskolcz, martins hó 20. 1874. „Adjátok meg a császárnak a mi a császáré, és az istennek a mi az istené." Ezt a parancsolatot teljesíté Miskolcz városa is a közel múlt napokban. Megadá „Mars“ hadistennek a magáét a hadkötelesekből. A midőn egyrészről örömünket nyilvánítjuk a fölött, hogy volt miben válogatni, úgy más részről szomorúság fogja el lelkünket, látván a nemzeti csenevészesedést, törpülést, és satnyúlást. Tudjuk hogy hol, és miben rejlik ennek a fő oka, azonban erről ezúttal szólni nem akarunk. A tekintetes vizsgálóbizottság eljárása fölött elismerésünket nyilvánítjuk, mert láttuk, hogy a szemérmetesség sok tekintetben kimérve volt, de mégis nem ártott volna bízott, ha az olasz fal tágasabb lett volna , hogy többet takarjon. A másik alázatos megjegyzésünk pedig az: tudunk oly tárgyat , melynél az adás vagy verés követeli a közszemle előtti elléptetést. Ha az itten az ilyen vizsgálatnál is szükségeltetik, talán ennek is lehetne egy kissé kíméletesebb vagy fedezettel:») módja. .Mert úgy hisszük, hogy nem hibázunk, amidőn azt állítjuk hogy: a nemzetiségnek világa és rúgója az hiúság, s minél nagyobb nála a becsületérzés és szemérmetesség, annál több hozzá jövőre a bizalom és remény, hogy ez lomul hazafiúi kötelmei teljesítésének fő rúgója, mind polgári, mind hadi pályáján. Egy jelen volt, Kiír Józsefné asszonynak Miskolczon. A „Borsod“ 12-dik számában a mellékleten, kegyed úgy mutat be a közönségnek, mint ki, a nőegyletre tett 15 ft. ajánlatából 5 ftot eltitkoltam. Szememre veti, hogy ezzel önt kompromittáltam. — Felhív, hogy ezt tisztába hozzam. — Mondja, miszerint nem dicsekvési viszketegből szólal fel, hanem az igazság érdekében, megsértése miatt. — Megvárja tőlem, hogy igazoljam. Szíveskedik, a nőegylet helyett, megróvni azért is, hogy számadásomat hibásan vezettem, mivel többet adtam be, mint kimutatni képes voltam. — Ennyi ferde, alaptalan vád ellen, valóban tartozom is, igazolni, de nem helytelen vádlómat, hanem magamat. — Azt mondanom sem kellene, miután mindenki tudja, hogy a nőegylet által, az adandó bál háziasszonyává felkérettem. Csak nehezen és remegve vállaltam el azt, félvén attól, hogy a jelen pénz szűk világban, az gyümölcsözni nem fog. De parancsoltak csekély személyemmel. Meg kell hajolnom.