Borsod - Miskolci Értesítő, 1878 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1878-09-12 / 37. szám
Miskolcz, 1878. September 12. 37-ik szám, Tizenkettedik évfolyam BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIKTATÁSI DÍJ -Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő : Bélyegdij : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.......................50 kr. minden hirdetéstől 80 kr. melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. WMMSASa értesítő, jegyei hivatalos közlemények. 2938. szám. ^ , .,, ,, 1878— Borsod vármegye alispánjától. Azon borzasztó szerencsétlenség alkalmából, mely a f. évi augusztus 21-én történt árvíz által Miskolcz városát érte, f. hó 12-én d. e. 10 órakor megyei rendkívüli közgyűlés fog tartatni. — Ezt megelőzőleg ugyanazon napon reggeli 8 órakor állandó választmányi ülés tartatik. Miről a t. közönség és a t. bizottsági tagok ezennel értesittetnek. Miskolcz, 1878. September 5-én. Bay Bertalan, alispán. (Miskolcz, septemberhö 9. 1878. Tíz napja múlt ma, hogy városunknak egy nagyrésze megsemmisült; tíz napja múlt már, hogy ernyedetlenül folyik a sysiphusi munka, helyrehozásán mindannak, mit a romboló ár rövid pár óra alatt megsemmisített s a torlaszok elhárításán, melyet összehordott. Az 1878. évi augusztus 30—31. közötti és örökre feledhetetlen marad városunk lakosai előtt; érhették, érték is már csapások városunkat, de ehez hasonlóról sem a levéltári jegyzőkönyvek, sem krónikák nem emlékeznek meg, s bizonyára felülmúlta az, az 1691. évben május 23-án dühöngött vizárt, melyről a városi levéltárban a következőleg szól a feljegyzés: »a rendkívüli esők és égszakadások miatt a Szinva és Pecze vize megáradván, rettenetes nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10, 11, és 12 óráig annyira rontotta szegény városunkat, hogy a Toronyalja és Papszerutczákon kívül az egész városon kevés ház maradott, mely az árvíztől meg nem telt volna; javainkat elhordotta, marháinkat megölte, sokadalom (vásár) alkalmával lévén sok idegenek a lakosok közül is sokan a vízbe haltának. A felső hegyeken levő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor kőeső annyira elrontotta, hogy a földet is elmosta, sok kárvallásunkat Isten tudná kimondani, nem ember.“ Ezen vizárról ennyit találunk feljegyezve , igaz hogy aránylag véve ez sem lehetett csekély, mert ha tekintetbe vesszük, hogy akkor a város csakis a forgóhídig terjedt és innét, valamint a Szentpéter felé vezető útvonaltól befelé egyetlen ház sem volt, akkor azt csekélylenünk egyáltalában nem lehet. Ami tehát volt, az mindig ismételheti magát, ha volt már két ízben, lehet még többször is, lehet rövidebb időközökben, akkor, midőn még az első csapást sem volt időnk kiheverni. Ámde az isten azért adott észt az embernek, hogy számba véve a lehetőségeket, s okulva a múltban történteken, tegyen meg mindent saját életének, vagyonának megmentésére. Ha elődeink bűnös mulasztást követtek el saját életük, vagyonuk megmentésénél, nekünk e mulasztást a reánk nehezült csapás után helyre kell hoznunk s ezzel minden törekvésünket oda irányoznunk, hogy hasonló elemi csapások ne ismétlődhessenek, illetőleg, hogy azok káros hatása lehetőleg kis körre szorittassék, amit csak is a Szinva és Pecze szabályozása által lehet elérni. Miskolcz város képviselő testülete talán már előérzetével bírt a nagy veszedelemnek, akkor amidőn 1874. évben meghozta azon nagyfontosságú határozatát, hogy jövőre sem a Szinva, sem a Pecze folyókra kinyúló épületrészeket nem lesz szabad építeni, sőt tovább ment,mert még azt is kimondd, hogy az így kiépítettáradat alkalmával a víz lefolyását gátló, már meglevő épületek, bizonyos évek alatt szintén lerombolandók. — E küldöttségnek, épen az volt a hivatása, hogy mindazon helyeken, hol ily kiépítések vannak megjelenvén, vegye szemügyre azt, hogy hová és miként lehetne az illető udvarokban a nem tűrendő épületrészeket elhelyezni. De a képviselő testület ezen határozata mindenütt oly nagy ellenszenvre talált, hogy a hatóságnak nem volt bátorsága a közgyűlés határozatát végrehajtani; nem, volt erély benne még csak arra sem, hogy az újabb beépítéseknek útját állotta volna; nem, mert a hatóság akkori feje maga követte el a legnagyobb bűnt, maga szegte meg a határozatot, építvén a péczére egy egész sor, a folyó felé mintegy 4 lábra kinyúló faépületet. Ily körülmények után természetesen szó sem lehetett az üdvös határozat végrehajtásáról és most meg is lakoltunk érte. Most ezen kiépítések nagyobb részben tönkre mentek; a vizát, mely sok helyen egész a házak tetőzetéig emelkedett a Szinva és Pecze mentében, mint útjában álló, szabad lefolyását gátló akadályokat lerombolta, s romdarabjait egyes hidaknál, vagy a malmoknál, összegyűjtve, ezekből oly roppant torlaszokat épített s ezzel a viz lefolyását úgy elzárta, hogy annak medréből ki kellett dűlnie s az utczákon végig rohanva, házakat pusztítani s magával ragadni mindazt, mit útjában talált. Derék polgármesterünknek, ki a vész ideje alatt nem lármával, de annál több erélylyel, buzgalommal teljesítette nagyszerű feladatát az egész hatósággal együtt, a már meghozott üdvös határozat nem kerülte el figyelmét, azt megnyittatta és kihirdette , mert látta, hogy még ezredrészben sem lettek a romok eltakarítva, a folyó medre megtisztítva s már is vannak önző, könnyelmű emberek, kik a folyók felett való kiépítést újra megkezdették, megkezdték hogy vész idején százak és százak leljék újra halálukat, hogy ezrek és ezrek jussanak ismét koldusbotra. Nem uraim, a bűnös könnyelműség végórája ütött, a város közgyűlésének, hatóságának azt nem szabad tűrni, s úgy tudjuk, nem is fogja tűrni, hogy egyesek a közbiztonság rovására keressék kényelmeket, tágítsák udvaraikat. Ahoz a térhez, mely a folyók felett van csak az elemnek magának lehet joga és nem egyeseknek, mert ha az ezen jogától megfosztatik, rémítően boszulja meg magát. Legyen üdvözölve tehát általunk a polgármester úr az újra kezdeményezésért, vezérelje elhatározásában a férfiúi erély, szigorú kötelességérzet, mi hogy nem fog hiányozni arról tökéletesen meg vagyunk győződve, s ha ezt keresztül vitte, ha egyszer nem fognak ott éktelenkedni többé amaz, az egészségre is káros hatással bíró épületek, ha megtisztítva látandjuk a folyók máskülönben eléggé széles medrét, bizonyára mondjuk , hogy mindenki áldani fogja érette s ő tett legtöbbet Miskolcz városa és ennek polgárai érdekében. Itt azonban még nem szabad megállapodnunk s a városi képviselő testületnek nem lehet sürgősebb teendője, mint határozatát újra feleleveníteni s felelősség terhe alatt meghagyni a hatóságnak, hogy az ez irányban való intézkedéseket haladéktalanul tegye meg, szóval addig ütni a vasat míg meleg, míg élénk benyomása alatt élünk a felettünk elvonult borzasztó sörökön emlékezetes eseményeknek.