Borsod - Miskolci Értesítő, 1888 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-05 / 1. szám
Miskolcz, 1888. január 5-ső szám. Huszonkettedik évfolyam. BORSOD. tfiS&QLCSI ÉRTESÍTŐ. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap, Borsodmegye és a „borsodmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Megjelen minden csütörtökön. 1 frt 20 kr. , 25 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó hivatalhoz intézendők. A »Gazdasági rovat« külön egész évre 1 frt. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : a ,,Borsod“ Gazdasági melléklapjával együtt: Helyben és vidékre. Rendkivülileg : Fél évre........................2 frt—kr. Egész évre...................4 » » Negyed évre . Nyílt-tér sorsa Előlegesen fizetendő: 50 szóig...................—frt 50 kr. 50-től 100-ig .... 1 » » Előfizetésre való felhívás! Lapunk az 1888-ik év megnyíltával életének 22-ik évébe lépett. Mennyire teljesítette feladatát: szolgálni a társadalmat minden közügyet, mellékérdekek nélkül, csupán csak az igazságot tartva szem előtt és mennyire teljesítette fő feladatát: ha kifejezője lenni a megye és város közigazgatási életének, azt bírálja meg a t. közönség. Vannak, akik azt tartják, hogy tagjunk nem szolgált kellő hűséggel e feladatának. Ám, ha a feladat alatt azt értjük, hogy egyesek hiúságának tömjénezzünk, magaviseletük felett igazságos bírálatunkat elhallgassuk, akkor igazuk lehet. De mi, és velünk — hál' istennek — azok, kiket a társadalomnak divatos doktrínái el nem szédítettek, azt tartjuk, hogy lapunk ott is helyes irányban mozgott. Lehettek, mint minden emberinek a világon , gyengeségeink, de nyomja le ezeknek súlyát azon őszinte kijelentésünk, hogy mindenütt az igazságot kerestük és épen nekünk fájhat az legjobban, ha azt meg nem találhattuk, sőt e részben félreértésekkel találkoztunk. Az igazságra törekvésünket azonban nevezhetik tapintatlanságnak vagy bárminek, mi róla nem tehetünk, czélunktól el nem térhetünk e részben és e tekintetben másfélék lenni nem tudunk. Jövőre is azt ígérhetjük olvasóinknak, hogy minden törekvésünk oda lesz irányítva, miszerint az igazságot minden téren megközelítsük. Mint a megye hivatalos lapjának — mint eddig, sőt ennél inkább — törekvésünk lesz, a megyei közigazgatás minden fázisáról értesíteni olvasóinkat és a megye kormányzóit nehéz feladatuk teljesítésében tőlünk kitelhetőleg támogatni, őket védelmezni. Emellett végül megjegyezhetjük, hogy mint eddig, úgy ezután is a helyreigazításoknak mindig készségesen tért adunk, és valamint eddig egyetlen politikai pártnak szolgálatában nem állottunk, úgy ezt jövőre sem teszszük. Ilyen devise alatt hívjuk fel a t. közönséget előzetesre az 1888-ik évre, remélvén, hogy jóakaratát tőlünk meg nem vonandja. Előfizetési feltételeink a lap homlokán olvashatók. Miskolcz, 1887. decz. 27. (A „Borsod“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Községi gazdálkodás. Gyakran hallani panaszokat az orrszág minden részéből a községekben folytatott gazdálkodás és a közigazgatás módja ellen. Mi tudjuk, hogy ezek a panaszok nem alaptalanok. A tavaly életbe lépett új községi törvény lehetőleg minden irányban gondoskodik ugyan arról, hogy a község vagyona csonkítatlanul fenntartassék, kijelölvén mindazon érdemleges határozatok sorát, melyek csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajthatók végre, sőt azon túl is számos intézkedéseket tartalmaz, melyek a vagyonkezelés és a közigazgatási ügyvitel ellenőrzésére vannak hivatva, nem is említve azt, hogy ezekenkívül még egész szertára van a községek feletti felügyeletnek, melyből tetszés szerint válogathat akadályozó és megtorló rendszabályokat a főszolgabírától a miniszterig mindenki, mégis megesik, hogy számos rendezett tanácsú város, a benne évtizedeken keresztül folytatott lelkiismeretlen gazdálkodás folytán elmerül az adósságokban, másutt az árvapénztárak sínylik meg a csúnya gazdálkodás következményeit, maguk a nagy és kis községek pedig mondhatni egy állandó kritika alatt állanak, és ha vagyon- és ügykezelésük körül szorosabbra vonatik a vizsgálat gyűrűje, mindig lehet találni feljegyzésre méltó gravament. Rendezett tanácsú városoknál, úgy mint a nagy- és kis községeknél megvan az oka ennek a helyzetnek. Az előbbieknél ugyanis rendszerint annyira ki van fejlődve a pajtáskodás egyrészről a tisztikarban, másrészről a tisztikar és képviselőtestület tagjai között, lévén minden hivatal a rokonság, atyafiság, érdekközösség szálain betöltve, hogy itt nem arról van szó, hogy egymást ellenőrizzék, hanem, hogy miként segítsenek elhárítani minden akadályt egymás érdekeinek útjából. Természetesen ilyen helyen a számadások mindig vágnak, a pénztárak teljesen rendben találtatnak, amint ez másként nem is képzelhető. És ha hallja az ember azokat a hálától szaturált, elismeréstől duzzadozó és lelkesedéstől gerjedező felköszöntéseket, miket imitt-amott egymásra elmondanak, megesküdnék rá bárki, hogy szebben adminisztrált város annál nincsen Hanem egyszer csak beüt a krach, mint ez Győrött történt, és akkor látjuk csak , mivé lettünk, minő mocsaras feneke van annak a szépen folydogáló közigazgatási életnek. A rendezett tanácsú városok themájánál nem akarunk sokáig időzni, mert hála istennek a fennebb festett kép reánk nem illik. Akár szerencsés véletlennek tulajdonítjuk, akár pedig e város polgáraiban élő helyes ösztönnek, a nepotizmus és ennek édes gyermeke a corruptió nálunk még meglehetős sovány falatokat kapnak. A nagy- és kisközségekben azonban általában van valami baj a vagyonkezelés és a közigazgatás ügymenete körül. Pedig a községek nem bírnak olyan visszatermő erővel, mint a városok. A helytelen vagy éppen rosszindulatú gazdálkodás és a kuszáti közigazgatás a községeken gyakran gyógyíthatlan sebeket üt. Mindezeknek oka pedig a szellemi erő hiánya. Még akkor is ez az ok, ha hűtlen vagyonkezelés, vagy rosszakarat esete forog fenn. Mert sok esetben megvan ugyan a jóakarat, de nincs szellemi erő, mely a tettek horderejét belátná, nincs tanácsadó, mely jóra vezérelné, s megy minden vaktában, pusztul a vagyon mintegy a sors kezei között. De a rosszakarat működése folytán történt vagyonpusztulásnak is a szellemi erő hiánya az oka. Ez esetben ugyanis a hűtlen községi tisztviselőt nincs aki ellenőrizze. És itt egy nagyon elszomorító jelenségre kell utalnunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy a falusi földesurak, a jómódú közbirtokosok jóformán egészen visszavonulnak a községi élettől. Nem érdekli őket sem bíró választás, sem képviselőtestületi