Borsodi Bányász, 1955. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-05 / 1. szám

1955 január 5. BORSODI BANYA»:* \ \Hilám \ Egy pár héttel ezelőtt a lyukói bányaüzemek 10 torma kapták. A műhelynek nagy szüksége volt rá és volna ma is. anyagraktáros nem tudott helyet biztosítani a faszén számára és azt most boldog, boldogtalan viszi szét, mire a raktáros feleszmél, már nem lesz belőle. ♦ A Ságvári üzem külszíni dolgozói kérték, hogy a szállítópálya fölé tetőt építsenek. A kapcsosok esőben, hóban áznak tető híján. Mindeddig csak ígéretek vannak, de ez még nem védi meg az itt dolgozókat és agyonáznak. * A lyukói katonai barakban megdicsérjük a 13. sz. és a 18- sz. szobák lakóit, akik tisztán, rendben tartják szobáikat, függönyt és rádiót vettek, hogy otthonosabbá tegyék. A 16-os szoba lakói bírálatot érdemelnek, mert rendetlen, piszkos a szobájuk. Ők nem szeretik a tisztaságot' faszenet ha... Az Teljesítették vállalásukat, tízezer tonna szenet termeltek éves tervükön felül a sajókazai bányászok AKÁRKI MEGKÉRDEZHETI Kövesdi Antalt, a sajókazai bányaüzem igazgatóját, hogy kik azok, akikre a tervteljesítésben feltétlenül számítani lehet. Habozás nélkül feleki: a DISZfiatalok. Gondolkoznia sem kell, máris sorolja a neveket: Szűcs Béla fiatalokból álló, frontfejtésen dolgozó brigádja, Jaskó Balázs előváráson dolgozó DISZ-brigádja és nem utolsó sorban Viszneki Gyula szállítási DISZ-brigádja. Fronton, előváráson, szállításon — a legkeményebb munkahelyeken küzdenek a DISZ-fiatalok, hogy a bányaüzem napról napra, teljesítse tervét. Ez a küzdelem nem is volt hiábavaló. A sajókazai bányaüzem a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei közül elsőnek, már november 30-án teljesítette ezévi globális tervét. Akkor — nem utolsó sorban a DISZ-isták kezdeményezésére — elhatározták: éves tervükön felül december 31-ig még újabb 10.000 tonna szenet szállítanak a felszínre, a többi borsodi bányaüzem által okozott adósság csökkentésére. A vállalást megtenni könnyebb volt, mint teljesíteni. Nem egyszer tornyosultak a sajókazai bányászok elé szinte leküzdhetetlennek látszó akadályok. De olyankor a DISZ-fiatalok lelkesedése az „öreg bányászok“ tapasztalatával párosulva, mindig győzedelmeskedett. Csak egy példát erre: A FRONTFEJTÉSEN dolgozókat friss levegővel ellátó légvágat a nagy nyomás következtében annyira összeszűkült, hogy a fronton már alig volt levegő. Félő volt, hogy a termeléssel le kell állni. Szücs Béla frontbrigádjának kezdeményezésére akkor a frontbrigádok elhatározták: minden harmadban a brigád legjobb vájárai mennek a légvágatban fenntartási munkát végezni mindaddig, amíg a nyomásos zónán keresztül nem jutnak. Szűcs Béla a frontbrigád vezetője csákány helyett maga is lapátot, faragóbaltát fogott, hogy „cimborái" nyugodtan termelhessenek. És termeltük is. Minden frontbrigád túlteljesítette tervét s ezzel több és több szenet adott a vállalás teljesítéséhez. De nemcsak Szűcs Béla ifjúmunkás bányászokból álló brigádjával büszkélkedik a sajókazai bányaüzem. Ott van az elővároson Jaskó Balázs fiatalokból álló elővárosi csapata is. ■„A motor-emberek”, ahogy tréfásan nevezni szokták őket. Nem is alaptalanul, hiszen egy hónap alatt majdnem annyi folyómétert hajtanak ki, mint az F. I-es festőkombájnok. A brigádeveztő, Jaskó Balázs már nem fiatalember — de fiatalos hévvel dolgozik. Nemcsak maga —, de brigádja ifjúmunkás bányászait is erre neveli, erre oktatja. Nem titkolja el előttük a szakma „mesterfogásait’, melyekkel gyorsabban és könnyebben lehet termelni. Ott van közöttük egész műszak alatt, magyaráz, megmutatja, ha valaki nem érti, vagy rosszul csinálja a munkát. Igaz, szigorú fegyelmet tart, s a jó munkát megköveteli. Tudja, hogy a bányával nem lehet tréfálni, s a könnyelv üs»nek emberélet eshet áldozatul. " re alatt a fiatalok megtanulták szeretni és becsülni a bányát. — de a komoly, kifogástalan munkát is. Szeretik is őt s úgy mennek hozzá a Hajdúságból, Nyírségből jött bányászfiatalok, mintha édesapjukhoz mennének. ILYENEK — mert ilyeneknek nevelte őket Jaskó Balázs. Ezért tudják a fiatalok — hiszen már „bányászok” —, hogy milyen fontos a termelés szempontjából az elővárás. Tudják, hogy ha ők leállnak, s kifogy a front , akkor megszűnik a termelés. Ezért dolgoznak most is nagy lelkesedéssel, hogy ne csak minél több szenet adjanak az elővárásból a közös vállalás teljesítéséhez, hanem minél több folyóméterrel tárják föl a széntelepet, ahonnan már a jövő évi terv teljesítéséhez bányásszák a szenet. Nem lenne azonban teljes beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg a Viszneki szállítóbrigádról is. Hogy a sajókazai bányaüzemben nincsenek elfecsérelt órák, nem mérgelődnek a bányászok az üres hiány miatt — az nem utolsósorban ennek a derék fiatalokból álló szállítóbrigádnak az érdeme. Ott vannak mindenütt, szemmel tartják a munkahelyeket, hol, mennyit robbantanak, mennyi ürescsille kell oda és mikorra kell. Ragyogó munkájukat dicséri, hogy ők nyerték el a DISZ megyebizottság vándorzászlaját is. AHOL ILYEN pompás fiatalok dolgoznak, ahol az öreg bányászok ilyen szeretettel nevelik a jövendő bányásznemzedéket — ott csakis jól híehet a munka. Ott nincsenek a )erv teljesítésének „legyőzhetetlen” akadályai. Mint ahogy úrrá is lesznek a nehézségeken. Mert nehézség van Ír- hiszen ff. sajókazai bánya, nem hasüzem, mint a többi. Azaz, egyben mégis különbözik a többitől, hogy maradéktalanul biztosítják a termelés műszaki feltételeit, a bányászok pedig ki is használják ezeket. Így történt aztán, hogy a sajókazai bányászok szerdán a délelőtti műszakon a terven felül vállalt 10.000 tonna szénhez szükséges utolsó csille szenet is a felszínre szállították , s elhatározták: még ezer tonnát termelnek az év végéig. (K. L.) _Az 1 clő mesterséges irányítása A XX. század időjáráskutatóit egy folytonosan élesedő vita foglalkoztatja. a műszaki esőkeltés létrehozásában. A műszaki esőkeltéssel sok más államnak a tudósai is foglalkoznak, de ezek között vannak olyanok, akik a nyilvánosság felé nem tesznek sokatmondó és elsietett nyilatkozatokat és főképen nem állítanak végleges és bebizonyított tényként olyasmit, hogy műszaki úton olyan nagy esőket lehessen előállítani, amelyek még hosszú, aszályos időszakokban is a mezőgazdaságnak, vagy a vízgazdálkodásnak igen nagy vízszükségleteit fedezni tudnák. Vannak ellenben sokatmondó kutatók és a nyilvánosság felé tett nyilatkozataikban kissé elhamarkodottak. A szokatmondámk egészen addig jut el, hogy a Déli sark (Antarktisz) jegeinek az atomikus erővel való felrobbantása. Európa, illetve a Világ szokott éghajlatainak a teljes megváltozásához vezetne. Naiv teóriák szerint pedig, a tenger vizeinek atomenergiával való elpárologtatása mesterséges felhőképződéshez vezetne. A tenger vizeinek az elpárologtatása mellett hallható volt még egy rém-elmélet, mely szerint atomikus erővel, elektrolízis útján, oly mennyiségben megnehezítené a levegő súlyát, hogy a szokott 1 kg négyzetcentiméterre eső nyomást megsokszorozná. Természetesen ezek csak rémi álomások, megvalósíthatatlan elméleti feltevések. Célom nem a természeti és időjárási absztrakciók felsorolása akar lenni, hanem azokkal a komoly hatásokkal szeretnék foglalkozni, amelyek már megvalósultak és nem lehetetlenek. Főképen az utolsó évek eredményes kutatásait szeretném ismertetni, a be nem avatottak táborába. Az utolsó évek kutatásai a műszaki esőkeltést már részben megvalósította. A vitatott beavatkozásnak az a lényege, hogy egy tulhüit vízcseppekből álló felhőbe beleviszünk egy finoman elosztott u. n. nukleáró anyagot, melynek az a hatása van, hogy a tulhüit 1 cseppek közül bizonyos számú cseppnek a megfagyását idézi elő. Ezáltal a felhő átalakul u. n. vegyes halmazállapotú felhővé, az ilyen felhő pedig magától ad lehulló csapadékot. Tehát a felhőnek ez az átalakítása, amelyet viszonylag csekély killsi beavatkozással el lehetérni, megindítja a csapadékképződésnek a folyamatát egy olyan felhőből, amely magától nem adhatott volna lehulló csapadékot. A kivitelezési nehézség itt csak az, hogy nem lehet mindenütt végezni, hanem csak ott, ahol különleges felhők vannak jelen, illetve egy túlhait felhőnek a jelenléte szükséges. Egy másik ilyen hasonló eljárás még a túlhüit ködnek a szétoszlatása. Ez az eljárás szintén nukleálás útján jönne létre, és amint a kísérletek bebizonyították, a nukleálás sokkkal hasznosabb eszköz a felhő, illetve a köd oszlatásának, mint az esőkeltésnek. Ennek az eljárásnak a megvalósítása többek között a légi közlekedésben van nagy biztonsági jelentősége. A műszaki időbefolyásolásnak vannak még más vitatott és kikísérletezett lehetőségei is. Ezek közé tartozik: a villámok keletkezésének a megnehezítése, illetve az egyes felhőfajták villamos töltéseinek az enyhítésére, valamint azok kialakulásának az akadályozására törekvő kísérletek. Ennek az eljárásnak a megvalósítása valamivel nehezebb feladat, mert elsősorban annak a megállapítására van szükség, hogy az illető felhő a villamos töltését melyik szakaszában veszi fel. Ennek a tisztázása után odáig jutottak el, hogy a Cumulonimbus (zivatarfelhő) felhők a nagy villamos, töltéseit még a felhőnek a vegyes halmazállapot! szakaszában veszi fel, így, ha a felhőnek eme képződési szakaszába ammóniát juttatunk, a villamostöltés, gyakorlati megvalósulások szerint, csökken. A nukleáló anyagok kihintésén alapuló elvek szerint, egy zivatarnak induló felhőt teljesen szét lehet oszlatni. Ebben az esetben nem eső, hanem hó hullana ki a felhőből, szakszerűbben, a felhő kihavazása utján a kifejlődni kezdő zivatart bizonyos esetekben el lehet folytani. Az időesemények befolyásolásának ezek a nagy lehetőségei, amelyek most gyors egymásutánjában követik egymást, még mindig igen nagy kutatómunkát követelnek, de nem vitás az, hogy folyamatban van az a nagy átalakulás, amely az időeseményeknek a passzív szemléleteiből átváltoztat egy cselekvő tudománynak a munkásaivá , amelynek cselekedetei a dolgozó nép jólétét szolgálják. Betrich Győző ójáraA Szert Qijevgij írja (Under'telep. mi A ben fordultunk a Borsodi Vízmüvek miskolci igazgatóságához, hol írásban, hol pedig személyesen. Válaszaik mindig az hogy a műszaki hiányosságokat ugyan meg tudják változtatni, de sajnos, vizet többet nem áll módjukban adni. Ezzel érjük be és küzdjünk tovább a vízi hiány miatt, majd csak fakad valami természetin kívüli csodabogár. A sajtó, rádió, brosúra állandóan foglalkozik azzal, hogyan kell a júniusi kormányprogram megvalósítása érdekében dolgozni. Külön aláhúzza a program az emberekkel való foglalkozást, a bányászokkal való törődést. Nem utolsó sor. Iran a toborzott új dolgozókkal való bánásmódot, hogyan kell velük megszerettetni a bányászéletet, hogyan kell a munkásszállót rendben tartani és második otthonná tenni. Elgondolkoztam, vizsgálgattam a dolgokat, hogy vajjon mi is lehet nálunk a hiba, hogy a toborzott dolgozók — akik szállókban vannak elhelyezve — az utóbbi hetekben a munkakönyveiket önkényesen, vagy egyáltalán ki sem véve vándorolni kezdtek. Ezekre jöttem rá: Nincs a szállóban ivókancsó, nincs könyvtár könyvekkel, nincs sportfelszerelés, rádió, asztalterítők, az ablakokon függönyök, vized tisztálkodáshoz csak körülményesen tudnak szerezni. Nincs a szekrényeken Jakab A szálló berendezésének nélkülöz, betétlen tényei vájjon non sérül: a Borsodi Szénbányászati Tröszt anyag- és áruforgalmi osztály vezetőinek fülét? Sérthetik bárány! Hogy tettünk-e intézkedést a hibák felszámolására? Nézzük meg! A rudolftelepi munkaügyi csoport a fenti hiányosságok sürgős beszerzése érdekében, mint először is, írásban kérte a pótlását a fenti áruforgalmi osztálytól 1954. X. 8-án a rtp. 12/1874—1954. sz. továbbá megsürgette 1954. XI. 18 án rtp. , 17/1017 sz. alatt. Ezen megsürgetésünkre még csak szóbeli választ sem kaptunk. A hanyagság miatt az üzem igazgatója, Duzsik elvtárs személyesen küldött a tárgy megsürgetésére. Kiderült, hogy az osztály semmiféle megrendelést nem kapott kézhez. Ezzel kapcsolatban az volt az osztálynak személyes válasza, hogy egy újabb megrendelést küldjön be az üzem Báthori elvtárs kezeihez. Várhattuk, türelmetlenkedhetünk. Ha az üzemnek ceruzára, vagy legalább használt géppapírra van szüksége, a tröszthöz kell levelet küldeni annak engedélyezésére. Nem is beszélve arról, hogy az engedély megérkezéséig több a költség, mint a ceruza ára, stb. Kedves Szerkesztőség! Nem hiszem el hogy ennyire akadályozva lenne az üzem, amelyik a szenet termeli. A dolgozókról való gondoskodás 1953. év vége felé szépen s helyesen kezdett kialakulni. 1954-ben azonban a program megvalósítását sokban akadályozták, elbürokratizálták. Nézzük tovább. Rudolftelepen már talán évek óta vajúdik a telep, a szállók, fürdők vízellátásának ügye. Telepünk dolgozói, asszonyai órákon át csoportosan állnak a központi beszerelésű kútcsőnél, amíg családjának a tisztálkodáshoz, főzéshez biztosítani tudják a vizet, nem is beszélve arról, hogy a munkásszálló lakói milyen megjegyzéssel távoznak el. Ebben a kérdésben már többszö r Beszélünk a termelésről, a tervteljesítésről? Hogy tervünket teljesíteni is tudjuk, ahhoz egészséges emberekre és családokra van szükségünk. Ha vizsgálni akarjuk ennél a kérdésnél is felvetődik, vajjon ha valaki megfázik, vagy más kisebb sérülései vannak, hol kezeltesse magát? Vagy családoknál, dolgozó nőknél szülés közeledik, hová menjenek, amikor Rudolftelep 1415 lakosának orvosa nincs. Rudolftelephez a legközelebbi állomás Szuhakálló 4 km-re van. A vonat a szénrakományért feljár a telepünkre, de annál kevésbé személyek szállítására. Hogyan látogassák meg vidéki dolgozóink családjukat, amikor kilométereket kell gyalogolniuk. Gyermekeink, fagyoskixiva várakoznak vonatra, végül a gyaloglást kell választaniuk. Ezt a problémánkat is felvetettük már egy barcikai közlekedési értekezleten. Azóta azonban még semmi intézkedés nem történt. De ezekkel szemben annál több a hivatali, vagy műszaki ellenőrzés a tröszt részéről ugyannyira, hogy sok esetben az üzemi dolgozók saját munkabeosztásukat kénytelenek hanyagolni. Itt is valami helyesebb módszert kellene bevezetni. Kell és szükséges, de ne legyen az kampányszerű. Az egyik jön, a másik zárja utána az ajtót. Nekem az a véleményem, hogy az emberek a kormányprogramot, vagy egyáltalán a rendelkezéseket nem helyesen értelmezik, alkalmazzák. Sok setben túl mereven, vagy túl népszerűen próbálják alkalmazni, azokat. Az egyik módszerben, vagy a másikban elvesznek valamit és túlkapások születnek. Ezzel a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásra és általában az intézkedési módszerekre céloztam. A borsodi bányásztan 1954. december 8i számában erőse bírálja a rudolftelepi fabarak dolgozóinak szállását, hiányosságait. Igaz! A kritikát el kell fogadnunk, mert hiszen az csak építő lehet számunkra, de semmi esetre sem elfogadható abban az esetben, ha a lap írója egy kicsit felületesen vizsgálja annak okait, vagy származásait. © Kedves Szerkesztőség! ■ Bevezetőmben hangsúlyoztam a hibák , eredetét, elfajulását. Most az volna a kérésem a dolgozók nevében, hogy rövid időn belül vizsáljuk meg telepünk életét és a legsürgősebb intézkedéseket tegyük meg. SZERT GYÖRGY Rudolftelep. Takarékoskodjunk a bányafával A makejevkai Kaganovics-bánya ifjú bányászai már régóta harcolnak a bányafa takarékos felhasználásáért. Mégis a komszomolbizottság legutóbbi gyűlésén ismét arról tanakodtak, mit tehetnek a komszomoltagok a széntermelés önköltségének csökkentéséért. A komszomolaktivisták fontos adatokról szereztek tudomást ezen az ülésen. Megtudták, hogy a jelenlegi normák szerint a bánya ezer tonna szén kitermeléséhez 42 köbméter bányafát használ el. A bányáidra fordított kiadások felét jelentik a különböző anyagokra fordított összes kiadásoknak. Vajjon nem lehet csökkenteni ezeket a kiadásokat? A komszomolbizottság ülésén Ivan Korenyev, az ifjúsági szánkombájnkezelő brigád vezetője elmondotta, hogyan használják fel a bányafát. Pjotr Nyírnak és Andrej Pavlik komszomolisták, akik a kombájn nyomában ácsolatokat készítenek, a munka megkezdése előtt a már kifejtett bányatérből eltávolítják az erős, megbízható támlákat, amelyek ismételten felhasználhatók. A fiatal dúcolómunkások ezeket a régi támlákat vegyesen alkalmazzák az újakkal. Ennek köszönhető, hogy a részlegen havonta 10 köbméter ácsolatfát takarítanak meg. Sok faanyagot használnak el a bányavágatok átcsatolására. Abban az esetben, ha a vágatban valamelyik dúc megreped, a dúcolómunkások nyomban az egész ácsolatot kicserélik. Pedig csak a tönkrement támlát kellene kicserélni. Az 5. sz. ifjúsági részleg komszomolista ducolómunkásai így is tesznek. A szellőztetővágat ducolásán dolgoznak és minden ducolókeret három támlája közül kettőt újból felhasználnak. A bányafát ügyesen felhasználó ifjúmunkások tapasztalatai gyorsan terjednek a bányászok között. Nyikolaj Magura, Ivan Csavikin, Alekszandr Kiszel és több más bányász vállalta, hogy felére csökkenti az ácsolatfafelhasználást. Jefim Szektor és Szergej Csumacsenko komszomolista bányamesterek ügyelnek arra, hogy a bányafát jógazda módjára, takarékosan használják fel. A makajevkai bánya ifjú bányászai ez év kilenc hónapja alatt több mint 700 köbméter bányafát takarítottak meg. A különböző anyagokra fordított kiadások csökkentésével minden tonna kitermelt szén önköltsége a tavalyihoz viszonyítva 1 rubel 80 képekkel lett alacsonyabb. Az ifjú makajevkai bányászok az év végéig további 3&0 köbméter, 1955-ben pedig másfélezer köbméter ácsolatfát akarnak megtakarítani. INNEN ONNAN VÁRPALOTA 1954-ben eredményesen vittük szakoktatási munkánkat. Lőmester tanfolyam 34 hallgatóval, vájár 183 vájárelőkészítő 24, bányagépkezelő 134, F—4-es gépkezelő 19, kazánfűtő 12, lakatosátképző 25, motortekercselő 13, MEO 3L univerzális villanyszerelő 23, gyors- és gépíró 12, alapfokú számviteli 7, balesetelhárítási tanfolyamon 579 hallgató vett részt. Nem fejeződött be még a bányamentő tanfolyam 12 hallgatóval, műszaki minimum 36, villanymotor gépkezelő 50 és vájártanfolyam 59 hallgatóval. Ezeket a tanfolyamokat is befejezzük és a jövő évben ismét újabb tanfolyamokat kezdünk meg, igyekszünk dolgozóink szakmai képzettségét emelni, hogy az új szakasz követelményeinek eleget tehessünk. ÓZD Az elmúlt évben Béke-tárón nagy harc folyt Fűkő László és Fehér Imre brigádja között, hogy melyik brigád termeli ki a legtöbb szenet. Fükő László brigádja az élei anyjától lé H C csillével szárnyaiig túl, amellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Béke-táró éves tövét egy hónappal határidő előtt befejezze. A Fehér Imre brigádja éves terv. előirányzatét 16.515 csillével teljesítette túl, amellyel nagyszerű példáját mutatták annak a harcnak, amit a Béke-tárói, de különösen a frontbrigádok vívtál: az éves terv hatoriél előtt, való betekeréséért. A két brigádnak ezúton, mondunk köszönetét az elmúlt évben végzett hősies munkájukért is kívánjuk, hogy a hívőben is ilyen hősiesen álljanak helyt a munka frontján, ilyen lelkesen segítsék elő hazánk felvirágoztatását. Borsod? Bán vész А ГЕ LAPOD. ÍRD. OLVASD, TERJESZD!