Borsodi Bányász, 1956. január-október (5. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-04 / 1. szám
1956 január 4. ORSODI BÁNYÁSZ Vágatkihajtási tervünket már túlteljesítettük, biztosítva van ezévi tervteljesítésünk RudaMtelep sok kritikát kapott a múlt évben. Jogosan bírálta a tröszt, a párt és a sajtó az üzemet, mert egyetlen hónapban sem teljesítette a tervet. A lemaradásnak többféle okai voltak, s ezeket már jónáhányszor feltártuk. Most nem akarjuk újból elismételni a hibákat, hiszen nagyrészét már kijavították, erre mutat a decemberi eredményük is. Inkább az új évre való felkészülésükről írunk. A legilletékesebbet, Dozsnyák János üzemegységvezető elvtársat kértük meg, beszéljen arról, hogyan készültek fel az 1956-os évre. — A bánya nagyon el volt hanyagolva — mondta. — Sáros, vizes munkahelyek, szállítóvágatok vették el a dolgozók munkakedvét. A frontfejtéseken a bányászok nem ritkán térdig érő vízben dolgoztak. Ezekben a vágatokban a vízárkokat kitisztítottuk, a vágányok közeit kaviccsal, salakkal*, borítottuk be. A frontfejtés pedig an* nyugati mezőből a keleti mezőbe települt át, ahol decemberi tervét már jóval száz százalék felett teljesítette. Ideális, szép frontunk van, 1,70 méteres szénnel. Az áttelepülés kezdeti szakaszában a front nehézségekkel küzdött, amelyek részben természeti, részben a műszaki irányítás hibáiból adídtak. Egyes műszaki vezetőket leváltottunk, s ezután a ciklus betartása és a tervszerű omlasztás egyenletessé tette a termelést. Ugyanakkor a kalitkafák visszanyerésével kedvezően csökkent a frontfejtés fafelhasználása az előző hónapokéhoz viszonyítva. A műszaki feltételek biztosítása növelte úgy a műszaki, mint a fizikai dolgozók munkakedvét. Komoly verseny alakult ki decemberben a szállító harmadok között. A DISK szállítóbrigádok közül Kubányi József brigádja 126 százalékos eredményt ért el. Bár bányafa- és egyéb anyagellátás terén sok hiányt szenvedtünk, mégis 1955 utolsó hónapjában Rudolftelep teljesíteni tudta tervét. A múlt évben sokezer tonna szénnel adósok maradtunk, de szem előtt tartva a második ötéves terv első évére való felkészülést, vonatkihajtási tervünket túlteljesítettük, így bizakodva nézünk a jövő év elé, mert új munkahelyekkel, feltárt szénmezőkkel biztosítottuk az 1956. évi tervteljesítést. Ebben a törekvésünkben támogatnak bennünket kiváló dolgozóink, a becsületes rudolftelepi bányászok. A pártvezetőség újjáválasztásának tiszteletére nagyszerű vállalások születtek. Katona Ferenc 31 fős brigádja műszakonként 3 tonna, Anták Ágoston szintén 31 fős brigádja műszakonként 6 tonna terven felüli szénmennyiséget ajánlott fel. Palotási Albin frontaknász és Kubaszeg Imre frontmester brigádjával együtt úgy gondolta, hogy még többet is ki tudnak termelni, s vállalták, hogy műszakonként 9 tonna szenet adnak terven felül. Ezenkívül kihívták a tröszt összes frontmestereit versenyre az első negyedévre. A versenyszempontok közül legértékesebb az, hogy 110 százalékos havonkénti tervteljesítést vállaltak. S ezt a vállalást — az előjelekből következtetve — teljesíteni fogják. Ezek tehát a terveink. És hogy ne csak terv maradjon, hanem valósággá váljon, most már rajtunk múlik. Megvédték a bányászok becsületét A berentei bányaüzem II-es északi siklójában és harántvágatában 20 ezer élő csapat dolgozik. Az üzem termelésének zömét ez a sikló adja. Az elmúlt hónapokban azonban a siklón telepített csapatok komoly mértékben lemaradtak tervük teljesítésében. A lemaradás oka: a napirenden előforduló szállítási zavarok, vagonhiány. A szállítási zavarok (karambolok) főleg abból keletkeztek, hogy a sikló fenntartási munkálatai el voltak hanyagolva, miután a három harmados széntermelés következtében — szállítás közben — az oda beosztott fenntartó csapat nem tudott teljes értékű munkát végezni. A nagy nyomás miatt a sínpálya több helyen eldeformálódott, az ácsolatok egyes szakaszokon összetörtek. A II-es északi siklón, dolgozó, csapatok lemaradása maga után vonta az üzem termelési száza ■lékának a csökkenését is. Veszélyben volt az üzem tervteljesítése, cselekedni kellett. A pártszervezet vezetősége, a Szakszervezet, valamint az üzem műszaki és gazdasági vezetői értekezletre gyűltek össze, ahol elhatározták, hogy a II-es ékzaki siklóban fennálló sorozatos karambolok megszüntetése végett az üzem legjobb műszaki középkádereiből, a legjobb szentelő és fenntartási vájárokból, csillésekből egy 35—40 fős önkéntes javítóbrigádot toboroznak, olyanokat, akik átérezve a tervteljesítés fontosságát, vállalják a II-es sikló legrosszabb szakaszának egy vasárnapi nyolcórás műszakban való átácsolását, illetve javítását. A párttitkár... Az üzem fiatal párttitkára, Kocsis Ferenc elvtárs röpgyűléseken ismertette a II-es északi sikló javításának, szakonkinti átácsolásának fontosságát, a népnevelők, pártcsoportbizalmiak személyesen beszélgettek el a csapatok vezetőivel és tagjaival. És mi történt? A pártszervezet hívó szavára december 11-én (vasárnap) délután az üzem legkiválóbb 33 bányásza — szénvágó és fenntartó vájárok, csillések — azzal az elhatározott szándékkal szálltak le a bányába: úgy fognak dolgozni, hogy a kijelölt legrosszabb szakaszokat kijavítva, megszüntetik a naponta ismétlődő szállítási zavarokat. Kommunista példamutatás Vállalásukat valóra is váltották, fáradtságos, szívós munkájukat siker koronázta. Közel 300 méteres szakaszon kicserélték a talpfákat, megjavították a sínpályát és egy 70 méteres szakaszon kicserélték a törött ácsolatokat és oldaltámlákat. Nagyszerű munkát végzett ez a 33 berentei bányász. Nagy részük kommunista. A termelésben is élenjárnak: Szabados József, Varga Sándor brigádjai, a jók között is a legjobbak, már szeptemberben befejezték éves tervüket. Vagy ott van köztük a 61 éves id. Bodnár György bácsi, a legjobb fenntartási csapat vezetője. A harminchárom derék bányász között alig van árnyalatnyi különbség, jó szakmunkások valamennyien. Az ő érdemük, hogy a II-es északi siklón dolgozó húsz szénén csapat ma már nap mint nap túlteljesíti tervét. A csapatok tervteljesítése nyomán a berentei üzem már elérte havi tervében a 100 százalékot. Erkölcsi érdeme a 33-as kollektívának: bebizonyították, hogy mire képes a kommunisták szervezett ereje, a műszaki vezetés és a dolgozók összefogása. Dicséret illeti az üzem gazdasági és műszaki vezetőit, a körletaknászokat azért, mert jó előkészítő és irányító munkájukkal hozzásegítették a csapatokat ahhoz, hogy december 11-től 12- án reggelig el tudták hárítani azokat az akadályokat, melyek hosszú hónapokon keresztül gátolták a kes északi siklón dolgozó csapatok termelését. A jól megszervezett anyagbiztosítás, a csapatok lelkesedése és példamutatása meghozta gyümölcsét. Mi is szeretettel köszöntjük az új esztendő küszöbén Szabados József, Varga Sándor, id. Bodnár György, Farkas István, Kerekes János, id. Kovács János elvtársakat és a harminchármas brigád valamennyi tagját, áldozatos kommunista helytállásukért. Cselekedetük mintaképe az igazi bányászbecsületnek. Kívánjuk, hogy az új esztendőben is hasonló módon vigyék győzelemre üzemük tervteljesítését, védjék meg a bányászbecsületet. Több segítséget az alberttelepi frontbrigádoknak Az alberttelepi frontbrigádok példamutató termelési eredményekkel búcsúztak el az 1955-ös esztendőtől. Megjavult geológiai viszonyok mellett, már a múlt év december 24-től kezdődően, állandóan 100 százalékon túl teljesítették napi tervüket. LOY ÁRPÁD elvtárs, Kossuthdíjas frontmester brigádja (dec. 29-ig) 146.3, váltótársai: Nagy József frontmester brigádja 175.6, Szentkúti Tivadar frontmester brigádja pedig 127.8 százalékos teljesítményt értek el. Az 1956-os esztendőben úgy akarnak az alberttelepi frontbrigádok termelni — mondotta Loy elvtárs —, hogy az 1956-os esztendő második felében már adósságmentesen, terven felüli tervteljesítéssel termelhessenek. A frontbrigádok lekesedése mellett azonban meg kell javítani a műszaki feltételeket a frontcsapatok és feltárási csapatok számára. Folyamatossá kell tenni a jövőben a szállítást, a hullámszerű ürescsille-ellátás megterheli a kötélpályát és amiatt gyakran van kötélszakadás. Nagyobb gondot kell fordítani Alberttelepen a csillék takarítására. Ne 30 új csillét kérjenek az üzem műszaki vezetői, hanem oldják meg azt az áldatlan állapotot, amely a csillék takarításánál még ma is fennáll. A bányában forgalomban lévő csillék 80 százalékában 1—2 mázsára való lerakódás van, ez azt jelenti, hogy ha a csillék takarítását megoldanák, akkor kb. 20 vartnnal több szenet lehetne havonta kiszállítani a bányából és nem lenne szükség 30 új csillére. Ezen a téren sürgősen javítani kell, mert jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy a csillék takarítását csak két ember végzi, (hol végzi, hol meg nem). Cece elvtárs javasolta a csilléknek vízsugárral való takarítását, de ezt beruházás hiányában megvalósíthatatlannal találták, pedig könnyű kitalálni, mi W""''s többet megoldást találni a csile park teljes kihasználására, vagy havonta 20 vagon szénnel kevesebbet termelni. Alberttelen karbantartó dolgozóinak munkáját mér hosszú idő óta akadályozza a különböző anyagok hiánya, pV-egy-egy csavarért órákat kell keresgélni az ócskavasak között, vagy már hónapok óta nincs villanyhegesztő elektródájuk, gumicsizma javításhoz szükséges anyagjuk. Ha kérnek és sürgetik az anyagosztályt, még csak váL c sem kapnak. ív jártak az ötös ereszke víztelenítéséhez szükséges anyagok sürgetésével is. Mert ahhoz, hogy az alberttelepi frontbrigádok tervteljesítése szénformák ezreiben jelentkezzen, ahhoz a lelkesedésen kívül nagy szükség van a műszaki feltételek jobb biztosítására, az anyagellátás megjavítása és a dolgozók javaslatainak fokozottabb felhasználására. Ezt kérik az új évben az alberttelepi dolgozók tervük teljesítéséhez. Ha mindezeken javítanak az üzem és a tröszt gazdasági vezetői, akkor Alberttelep ismét az élre törhet. O. L. PÁRTHÍREK A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság közli, hogy székházában mindennap reggel fél kilenc órától 24 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók, — párttagok és pártonkívüliek — részére, panaszaik, sérelmeik, javaslataik, kritikai megjegyzéseik és közérdekű bejelentéseik meghallgatására. A tanácsadást a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői végzik. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG: A miskolci városi pártbizottság közli, hogy székházában minden reggel fél kilenc órától 20 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók — párttagok és pártonkívüliek — részére, panaszaik, sérelmeik, javaslataik, kritikai megjegyzéseik és közérdekű bejelentéseik meghallgatására. A tanácsadást a városi pártbizottság titkárai és osztályvezetői végzik. Balesetmentes termelést Az alberttelepi üzem azok közé a bányaüzemek közé sorolható, ahol már hosszú hónapok óta magasan áll a kiesett beteg műszakok százaléka. Rokk Anna elvtársnő, az üzemi SZTK előadója tájékoztatása szerint az üzemben 1955 október és november hónapokban az alábbi adatok szerint oszlottak meg a termelésből kieső betegnapok: A múlt év októberében 1388 műszak esett ki — betegség, üzemi, vagy üzemen kívüli baleset következtében — a termelésből. Ebből üzemi balesetre esik 388 műszak. A kiesett műszakok 27,2 százaléka. Novemberben 1388 műszak esett ki, ebből 341 műszak esik üzemi balesetre, az összes kieső műszakok 24,6 százaléka. A balesetek 98 százaléka bányában történik. A múlt év októberében 37 olyan üzemi baleset történt, amely közvetlenül a termeléssel volt kapcsolatban. Magas volt a 4—10 napig (20 fő) és a 10 napon túl (9 fő) gyógyuló balesetesek száma. A statisztikai adatok szerint megállapítható, hogy az üzemi balesetek 70 százalékát a dolgozók vigyázatlansága és gondatlansága idézte elő. A felvett baleseti jegyzőkönyvek is erről tanúskodnak. A kötelező balesetelhárító oktatást rendszeresen megtartják az üzeminél. A múlt év novemberében folyt le a 18 órás balesetelhárítási tanfolyam. A szakonként megtartott baleseti oktatáson a dolgozók 96 százaléka részt is vett. Mégis akkor mi lehetett az oka Alberttelepen 1955- ben az üzemi balesetek ilyen magas emelkedésének? A dolgozók vigyázatlansága mellett okozói a baleseteknek egyes szakaszokon a szállítópályák elhanyagolása. A csillék nagy százalékán nincs csillefogó, ütköző. A drótkötél több helyen tüskés, szakadozott szálú. A szállítóvágatok nagy részében törött főtefa és oldaltámla akadályozza a balesetmentes, biztonságos szállítást. Ezeken a hiányosságokon kell segíteni Alberttelepen, akkor a vigyázatlanságból eredő balesetekkel együtt az új esztendőben remélni lehet mindenfajta baleset csökkenését Alberttelepen. Negyvenhét év a föld alatt... ''ТЕЛ EVÉS OLYAN EMBERREL ~S*- találkoztam életemben, mint id. Bodnár György. Mikor először szót váltottam vele, Gyuri bácsinak szólítottam; mintha az apámhoz szóltam volna. A berentei bányaüzem fiatal párttitkárától, Kocsis Ferenc elvtárstól hallottam felőle először. Ő mondta el, hogy a 61 éves „öreg" bányász a legjobb fenntartási vájárok egyike. Részt vett ő is csapatával a december 11-i nagy fenntartási munkán a II-es északi átépítésénél. Amikor én ott jártam, akkor éppen a külső szállítási felvigyázót helyettesítette. Sokoldalú ember, a bányászszakma a kisujjában van. Azt már tőle tudtam meg, hogy kerek 47 esztendeje dolgozik bányában. Akkor kezdte a bányászkodást, mikor én születtem. 47 év. Egy ember élete. Hosszú idő. Mikor belép az ajtón, meg kell kissé hajolnia, magas, csontos, szénszál ember, nem látszik meg rajta a hatvanegy esztendő. Én úgy ötvennek néztem. Kezet szorít velem, a kemény kézszorítás közben afelől érdeklődöm, hogy mikor akarja véglegesen sarokba tenni a csákányt lEÜL MELLÉM, enyhén barázdás szemszögletéből mosoly csillan felém. Szinte csodálkozik a kérdésemen: — Szükség van még arra a csákányra elvtárs — mondja határozottan. — Én még vagy három évig építeni akarom a demokráciát. Innen akarok jubilálni. Még három év, együtt lesz az 50 esztendő, aztán jöhet a nyugdíj. Elgondolkozom. Ritka ajándéka a sorsnak. 47 évet egyhuzamban ledolgozni a föld mélyében. Akik ismerik, elmondották róla, hogy mindig a nehezét választotta a munkának, feltárásokat, siklókat, ereszkeket, fővonalakat hajtott. Soha, egyetlen napra sem maradt ki igazolatlanul a munkából. 1908-tól kezdve bányász, emlékszik azokra az időkre, amikor a nagy munkanélküliség idején csert jártak hántani az erdőre. 3—4 napot dolgoztak a harmincas években. Kissé elkeseredetten beszél az üzemüknél dolgozó egyes fiatal bányászok viselkedéséről, munkáhozz 2 [UNK]1ó viszonyukról. A MAI FIATALOK egy része 'S’ nem becsüli meg azokat a vívmányokat, amelyeket ők, a mai ,.öregek“ kiharcoltak — mondja szemrehányóan. Több hiányzó fiatalnak magyarázta már meg, milyen más is volt az ő fiatal életük a múltban. Beszélt nekik a baraklakásokról, minden évben ismétlődő szanálásokról, a bérharcokról, azokról a sztrájkokról, melyek hetekig is eltartottak. Azok voltak a nehéz idők — szokta mondogatni a hibákon, nehézségeken, síránkozóknak —, amikor egyszer a harmincas években az ehetetlen kenyér miatt két álló hétig sztrájkoltak. Egyszer meg az illetményszenet akarták elvonni — mondja — a bányászoktól, négy hétig álltak miatta... Id. Bodnár György, a fiatalok „Gyuri bácsija“ keserves, nehéz bányászmúltra tekinthet vissza 1945-ig. De soha nem csüggedt el, nem hunyászkodott meg, ahogy ő mondja, az „urak“ előtt. 1919-ben már kommunista volt, az elvét egy pillanatra sem adta fel, 1945- től újra csatasorba állt, mindig az elsők között járt, úgy a pártmunkában, mint a termelésben. Most, december 11-én is, amikor a pártszervezet vezetősége mozgósította a kommunistákat az északi sikló rendbehozására — gondolkozás nélkül jelentkezett brigádjával együtt. Boldog volt, hogy segíthetett. (Tp MUNKÁJÁÉRT meg is becsülik. Az üzemvezetőség gyakran kikéri a véleményét, felhasználják több évtizedes tapasztalatait. Hát ilyen ember id. Bodnár György a maga 61 esztendejével, amelyből egy emberöltőt a szénfal mellett töltött. Lassan nyugalomba vonul, de még építeni akar. Berentén van egy kis takaros családi háza, egy darabka szőlője. Szabadidejében ezt munkálgatja. Mert nem tagadja: a tiszta, pincei bort, a jó szilvapálinkát nem veti meg — „de csak módjával“ — mondja mosolyogva. Élete párjával hat gyermeket neveltek fel. Gyuri fia bányamérnöknek készül Sopronban. Három lánya szintén dolgozik, a legkisebb, Piroska, mezőgazdasági technikumra jár. Az ő életük, jelenük, jövőjük már biztosítva van. Az alapot az ilyen édesapák teremtették meg, mint id. Bodnár György. 17А1. BÚCSÚZOTT tőlem az 50 éves jubilálásra készülő öreg bányász. — Majd három év múlva is látogasson el az elvtárs, akkor majd koccintunk egyet az egészségemre. Szeretnék ott lenni. Amit tudnunk kell... Mennyi a táppénz összege? A betegséget megelőző három havi átlagkereset alapján kiszámított napi keresetének 65 százaléka. Ha pedig a dolgozó két évet meghaladó időn át munkahelyet nem változtat, illetve „áthelyezéssel“ került más munkahelyre, a táppénz 75 százalék. A magánmunkáltatóknál alkalmazottak táppénze mindig 65 százalék. Mi a csökkentett táppénz? Kórházi stb. ápolás ideje alatt táppénzének 50 százaléka jár. De a táppénz 80 százaléka jár például, ha családjában két társadalombiztosításra igényjogosult, vagy egy 16 éven aluli, illetve 60 éven felüli van stb. Ki nem jogosult táppénzre? a) Akit fegyelmileg elbocsátottak; b) akinek munkaviszonyát bírói Miskolci városi pártbizottság, ítélet szüntette meg, valamint c) aki munkahelyéről önkényesen kilépett, amíg nem lép új munkaviszonyba, továbbá d) aki betegségét szándékosan idézte elő: e) terhességi, gyermekágyi segélyben részesülők (akik szülési szabadságon vannak). Kitől кс [UNK] megvonni a táppénzt? a) Aki az orvosi utasításnak szándékosan nem tesz eleget; b) aki gyógyulását szándékosan akadályozza; c) anyának, ha gyermeke kórházba utalását nem fogadja el. . Hat új bányaüzem lejtésaknáinak mélyítését kezdték meg a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén, a többi között a diósgyőri Erenyővölgyben, Szuhakállón és Alberttelepen.