Borsodi Bányász, 1956. január-október (5. évfolyam, 1-43. szám)

1956-01-04 / 1. szám

1956 január 4. OR­SODI BÁNYÁSZ Vágatki­hajtási tervünket már túlteljesítettük, biztosítva van ezévi tervteljesítésünk RudaMtelep sok kritikát kapott a múlt évben. Jogosan bírálta a tröszt, a párt és a sajtó az üzemet, mert egyetlen hónapban sem tel­jesítette a tervet. A lemaradásnak többféle okai voltak, s ezeket már jónáhányszor feltártuk. Most nem akarjuk újból elismételni a hibá­kat, hiszen nagyrészét már kijaví­tották, erre mutat a decemberi eredményük is. Inkább az új évre való felkészülésükről írunk. A legilletékesebbet, Dozsnyák János üzemegységvezető elvtársat kértük meg, beszéljen arról, hogyan készültek fel az 1956-os évre. — A bánya nagyon el volt ha­nyagolva — mondta. — Sáros, vi­zes munkahelyek, szállítóvágatok vették el a dolgozók munkaked­vét. A frontfejtéseken a bányászok nem ritkán térdig érő vízben dol­goztak. Ezekben a vágatokban a vízárkokat kitisztítottuk, a vágá­nyok közeit kaviccsal, salakkal*, borítottuk be. A frontfejtés pedig an* nyugati mezőből a keleti mezőbe települt át, ahol decemberi tervét már jóval száz százalék felett tel­jesítette. Ideális, szép frontunk van, 1,70 méte­res szénnel. Az áttelepülés kez­deti szakaszában a front nehéz­ségekkel küzdött, amelyek részben természeti, részben a műszaki irányítás hibáiból ad­ídtak. Egyes műszaki vezetőket leváltot­tunk, s ezután a ciklus betartása és a tervszerű omlasztás egyenle­tessé tette a termelést. Ugyanak­kor a kalitkafák visszanyerésével kedvezően csökkent a frontfejtés fafelhasználása az előző hónapoké­hoz viszonyítva. A műszaki feltételek biztosítása növelte úgy a műszaki, mint a fi­zikai dolgozók munkakedvét. Komoly verseny alakult ki de­cemberben a szállító harmadok között. A DISK szállítóbrigád­ok közül Kubányi József brigádja 126 százalékos eredményt ért el. Bár bányafa- és egyéb anyagellátás terén sok hiányt szenvedtünk, még­is 1955 utolsó hónapjában Rudolf­­telep teljesíteni tudta tervét. A múlt évben sokezer tonna szén­nel adósok maradtunk, de szem előtt tartva a második öt­éves terv első évére való fel­készülést, vonatkihajtási ter­vünket túlteljesítettük, így bi­zakodva nézünk a jövő év elé, mert új munkahelyekkel, fel­tárt szénmezőkkel biztosítot­tuk az 1956. évi tervteljesítést. Ebben a törekvésünkben támogat­nak bennünket kiváló dolgozóink, a becsületes rudolftelepi bányá­szok. A pártvezetőség újjáválasz­­tásána­k tiszteletére nagyszerű vál­lalások születtek. Katona Fe­renc 31 fős brigádja műszakonként 3 tonna, Anták Ágoston szintén 31 fős brigádja műszakonként 6 ton­na terven felüli szénmennyiséget ajánlott fel. Palotási Albin front­aknász és Kubaszeg Imre front­mester brigádjával együtt úgy gondolta, hogy még többet is ki tudnak termelni, s vállalták, hogy műszakonként 9 tonna szenet ad­nak terven felül. Ezenkívül kihív­ták a tröszt összes frontmestereit versenyre az első negyedévre. A versenyszempontok közül legértéke­sebb az, hogy 110 százalékos ha­vonkénti tervteljesítést vállaltak. S ezt a vállalást — az előjelekből következtetve — teljesíteni fogják. Ezek tehát a terveink. És hogy ne csak terv maradjon, hanem va­lósággá váljon, most már raj­tunk múlik. Megvédték a bányászok becsületét A berentei bányaüzem II-es észa­ki siklójában és harántvágatában 20 ezer élő csapat dolgozik. Az üzem termelésének zömét ez a sikló adja. Az elmúlt hónapokban azonban a siklón telepített csapatok komoly mértékben lemaradtak tervük telje­sítésében. A lemaradás oka: a na­pirenden előforduló szállítási zava­rok, vagonhiány. A szállítási zava­rok (karambolok) főleg abból kelet­keztek, hogy a sikló fenntartási munkálatai el voltak hanyagolva, miután a három harmados szénter­melés következtében — szállítás közben — az oda beosztott fenntar­tó csapat nem tudott teljes értékű munkát végezni. A nagy nyomás miatt­­ a sínpálya több helyen elde­formálódott, az ácsolatok egyes sza­kaszokon összetörtek. A II-es északi siklón, dolgozó, csapatok lemaradása maga után vonta az üzem termelési száza­ ■­lékának a csökkenését is. Ve­szélyben volt az üzem tervtelje­­sítése, cselekedni kellett. A pártszervezet vezetősége, a Szakszervezet, valamint az üzem műszaki és gazdasági vezetői érte­kezletre gyűltek össze, ahol elhatá­rozták, hogy a II-es ékzaki siklóban fennálló sorozatos karambolok meg­szüntetése végett az üzem legjobb műszaki középkádereiből, a legjobb szentelő és fenntartási vájárokból, csillésekből egy 35—40 fős önkéntes javító­brigádot toboroznak, olyano­kat, akik átérezve a tervteljesítés fontosságát, vállalják a II-es sikló legrosszabb szakaszának egy vasár­napi nyolcórás műszakban való át­­ácsolását, illetve javítását. A párttitk­ár... Az üzem fiatal párttitkára, Kocsis Ferenc elvtárs röpgyűléseken ismer­tette a II-es északi sikló javításá­nak, szakonkinti átácsolásának fon­tosságát, a népnevelők, pártcsoport­­bizalmiak személyesen beszélgettek el a csapatok vezetőivel és tagjaival. És mi történt? A pártszervezet hí­vó szavára december 11-én (vasár­nap) délután az üzem legkiválóbb 33 bányásza — szénvágó és fenntartó vájárok, csillések — azzal az elhatá­rozott szándékkal szálltak le a bá­nyába: úgy fognak dolgozni, hogy a kijelölt legrosszabb szakaszokat ki­javítva, megszüntetik a naponta is­métlődő szállítási zavarokat. Kommunista példamutatás Vállalásukat valóra is váltották, fáradtságos, szívós munkájukat si­ker koronázta. Közel 300 méteres szakaszon kicserélték a talpfákat, megjavították a sínpályát és egy 70 méteres szakaszon kicserélték a tö­rött ácsolatokat és oldaltámlákat. Nagyszerű munkát végzett ez a 33 berentei bányász. Nagy részük kom­munista. A termelésben is élenjár­nak: Szabados József, Varga Sándor brigádjai, a jók között is a leg­jobbak, már szeptemberben befe­jezték éves tervüket. Vagy ott van köztük a 61 éves id. Bod­nár György bácsi, a legjobb fenntartási csapat vezetője. A harminchárom derék bányász kö­zött alig van árnyalatnyi különbség, jó szakmunkások valamennyien. Az ő érdemük, hogy a II-es északi sik­lón dolgozó húsz szénén csapat ma már nap mint nap túlteljesíti ter­vét. A csapatok tervteljesítése nyo­mán a berentei üzem már elérte ha­vi tervében a 100 százalékot. Erkölcsi érdeme a 33-as kollektí­vának: bebizonyították, hogy mire képes a kommunisták szervezett ere­je, a műszaki vezetés és a dolgozók összefogása. Dicséret illeti az üzem gazdasági és műszaki ve­zetőit, a körletakn­ászokat azért, mert jó előkészítő és irányító mun­kájukkal hozzásegítették a csapato­kat ahhoz, hogy december 11-től 12- án reggelig el tudták hárítani azo­kat az akadályokat, melyek hosszú hónapokon keresztül gátolták a k­­es északi siklón dolgozó csapatok termelését. A jól megszervezett anyagbiztosítás, a csapatok lelkese­dése és példamutatása meghozta gyümölcsét. Mi is szeretettel köszöntjük az új esztendő küszöbén Szabados József, Varga Sándor, id. Bodnár György, Farkas István, Kerekes János, id. Kovács János elvtársakat és a har­minchármas brigád valamennyi tag­ját, áldozatos kommunista helytállá­sukért. Cselekedetük mintaképe az igazi bányászbecsületnek. Kívánjuk, hogy az új esztendőben is hasonló módon vigyék győzelemre üzemük tervteljesítését, védjék meg a bá­nyászbecsületet. Több segítséget az alberttelepi frontbrigádoknak Az alberttelepi frontbrigádok­­ példamutató termelési eredmé­nyekkel búcsúztak el az 1955-ös esztendőtől. Megjavult geológiai­­ viszonyok mellett, már a múlt év december 24-től kezdődően, állan­dóan 100 százalékon túl teljesítet­ték napi tervüket. LOY ÁRPÁD elvtárs, Kossuth­­díjas frontmester brigádja (dec. 29-ig) 146.3, váltótársai: Nagy Jó­zsef frontmester brigádja 175.6, Szentkúti Tivadar frontmester bri­gádja pedig 127.8 százalékos telje­sítményt értek el. Az 1956-os esztendőben úgy akarnak az alberttelepi frontbrigá­dok termelni — mondotta Loy elv­társ —, hogy az 1956-os esztendő második felében már adósságmen­tesen, terven felüli tervteljesítéssel termelhessenek. A frontbrigádok lekesedése mel­lett azonban meg kell javítani a műszaki feltételeket a frontcsapatok és feltárási csapatok számára. Folyamatossá kell tenni a jövőben a szállítást, a hullámszerű ürescsil­­le-ellátás megterheli a kötélpályát és amiatt gyakran van kötélszaka­dás. Nagyobb gondot kell fordítani Alberttelepen a csillék takarításá­ra. Ne 30 új csillét kérjenek az üzem műszaki vezetői, hanem old­ják meg azt az áldatlan állapotot, amely a csillék takarításánál még ma is fennáll. A bányában forgalomban lévő csillék 80 százalékában 1—2 mázsára való lerakódás van, ez azt jelenti, hogy ha a csillék takarítását megoldanák, akkor kb. 20 va­rtnnal több szenet lehetne havonta kiszállítani­ a bányából és nem lenne szükség 30 új csillére. Ezen a téren sürgősen javítani kell, mert jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy a csillék takarítását csak két ember végzi, (hol végzi, hol meg nem). Cece elvtárs java­solta a csilléknek vízsugárral való takarítását, de ezt beruházás hiá­nyában megvalósíthatatlannal ta­lálták, pedig könnyű kitalálni, mi W""''s többet megoldást találni a csi­le park teljes kihasználására, vagy havonta 20 vagon szénnel ke­vesebbet termelni. Alberttelen karbantartó dolgozói­nak munkáját mér hosszú idő óta akadályozza a különböző anyagok hiánya, pV-egy-egy csavarért órákat kell keresgélni az ócskavasak kö­zött, vagy­ már hónapok óta nincs villany­hegesztő elektró­dájuk, gumicsizma javításhoz szükséges anyagjuk. Ha kérnek és sürgetik az anyag­osztályt, még csak váL­ c sem kapnak. ív jártak az ötös ereszke víztelenítéséhez szükséges anya­gok sürgetésével is. Mert ahhoz, hogy az alberttelepi frontbrigádok tervteljesítése szén­­formák ezreiben jelentkezzen, ah­hoz a lelkesedésen kívül nagy szükség van a műszaki feltételek jobb biztosítására, az anyagellátás megjavítása és a dolgozók javas­latainak fokozottabb felhasználá­sára. Ezt kérik az új évben az albert­telepi dolgozók tervük teljesítésé­hez. Ha mindezeken javítanak az üzem és a tröszt gazdasági vezetői, akkor Alberttelep ismét az élre törhet. O. L. PÁRTHÍREK A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság közli, hogy székházá­ban mindennap reggel fél kilenc órá­tól 24 óráig tanácsadó szolgálatot szervezett a dolgozók, — párttagok és pártonkívüliek — részére, pana­szaik, sérelmeik, javaslataik, kriti­kai megjegyzéseik és közérdekű be­jelentéseik meghallgatására. A ta­nácsadást a megyei pártbizottság titkárai és osztályvezetői végzik. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG: A miskolci városi pártbizottság közli, hogy székházában minden reg­gel fél kilenc órától 20 óráig tanács­adó szolgálatot szervezett a dolgozók — párttagok és pártonkívüliek — ré­szére, panaszaik, sérelmeik, javasla­taik, kritikai megjegyzéseik és köz­érdekű bejelentéseik meghallgatá­sára. A tanácsadást a városi pártbi­zottság titkárai és osztályvezetői végzik. Balesetmentes termelést Az alberttelepi üzem azok közé a bányaüzemek közé sorolható, ahol már hosszú hónapok óta magasan áll a kiesett beteg műszakok száza­léka. Rokk Anna elvtársnő,­­ az üzemi SZTK előadója tájékoztatása szerint az üzemben 1955 október és novem­ber hónapokban az alábbi adatok szerint oszlottak meg a termelésből kieső betegnapok: A múlt év októberében 1388 műszak esett ki — betegség, üzemi, vagy ü­zemen kívüli bal­eset következtében — a terme­lésből. Ebből üzemi balesetre esik 388 mű­szak. A kiesett műszakok 27,2 száza­léka. Novemberben 1388 műszak esett ki, ebből 341 műszak esik üzemi bal­esetre, az összes kieső műszakok 24,6 százaléka. A balesetek 98 százaléka bányá­ban történik. A múlt év októberében 37 olyan üzemi baleset történt, amely közvetlenül a termeléssel volt kap­csolatban. Magas volt a 4—10 na­pig (20 fő) és a 10 napon túl (9 fő) gyógyuló balesetesek száma. A statisztikai adatok szerint meg­állapítható, hogy az üzemi balesetek 70 százalékát a dolgozók vigyázatlansága és gondatlansága idézte elő. A felvett baleseti jegyzőkönyvek is erről tanúskodnak. A kötelező balesetelhárító oktatást rendszeresen megtartják az üzemi­nél. A múlt év novemberében folyt le a 18 órás balesetelhárítási tanfo­lyam. A szakonként megtartott bal­eseti oktatáson a dolgozók 96 száza­léka részt is vett. Mégis akkor mi lehetett az oka Alberttelepen 1955- ben az üzemi balesetek ilyen ma­gas emelkedésének? A dolgozók vigyázatlansága mel­lett okozói a baleseteknek egyes sza­kaszokon a szállítópályák elhanya­golása. A csillék nagy százalékán nincs csillefogó, ütköző. A drótkötél több helyen tüskés, szakadozott szálú. A szállítóvá­­gatok nagy részében törött főte­­fa és oldal­támla akadályozza a balesetmentes, biztonságos szál­lítást. Ezeken a hiányosságokon kell se­gíteni Alberttelepen, akkor a vi­gyázatlanságból eredő balesetekkel együtt az új esztendőben remélni le­het mindenfajta baleset csökkenését Alberttelepen. Negyvenhét év a föld alatt... ''ТЕЛ EVÉS OLYAN EMBERREL ~S*- találkoztam életemben, mint id. Bodnár György. Mikor először szót váltottam vele, Gyuri bácsinak szólítottam; mintha az apámhoz szóltam volna. A berentei bányaüzem fiatal párttitkárától, Kocsis Ferenc elv­társtól hallottam felőle először. Ő mondta el, hogy a 61 éves „öreg" bányász a legjobb fenntartási vá­járok egyike. Részt vett ő is csapa­tával a december 11-i nagy fenn­tartási munkán a II-es északi át­építésénél. Amikor én ott jártam, akkor éppen a külső szállítási felvigyázót helyettesítette. Sokoldalú ember, a bányászszakma a kisujjában van. Azt már tőle tudtam meg, hogy kerek 47 esztendeje dolgozik bá­nyában. Akkor kezdte a bányász­kodást, mikor én születtem. 47 év. Egy ember élete. H­osszú idő. Mikor belép az ajtón, meg kell kissé hajolnia, magas, csontos, szénszál ember, nem látszik meg rajta a hatvanegy esztendő. Én úgy ötvennek néztem. Kezet szorít velem, a kemény kézszorítás köz­ben afelől érdeklődöm, hogy mi­kor akarja véglegesen sarokba tenni a csákányt l­­EÜL MELLÉM, enyhén ba­­rázdás szemszögletéből mo­soly csillan felém. Szinte csodál­kozik a kérdésemen: — Szükség van még arra a csá­kányra elvtárs — mondja határo­zottan. — Én még vagy három évig építeni akarom a demokráci­át. Innen akarok jubilálni. Még három év, együtt lesz az 50 eszten­dő, aztán jöhet a nyugdíj. Elgondolkozom. Ritka ajándéka a sorsnak. 47 évet egyhuzamban ledolgozni a föld mélyében. Akik ismerik, elmondották róla, hogy mindig a nehezét választotta a munkának, feltárásokat, siklókat, ereszkeket, fővonalakat hajtott. Soha, egyetlen napra sem maradt ki igazolatlanul a munkából. 1908-tól kezdve bányász, emlék­szik azokra az időkre, amikor a nagy munkanélküliség­ idején csert jártak hántani az erdőre. 3—4 na­pot dolgoztak a harmincas évek­ben. Kissé elkeseredetten beszél az üzemüknél dolgozó egyes fiatal bányászok viselkedéséről, munká­­hozz 2 [UNK]1ó viszonyukról. A MAI FIATALOK egy része 'S’­ nem becsüli meg azokat a vívmányokat, amelyeket ők, a mai ,.öregek“ kiharcoltak — mondja szemrehányóan. Több hiányzó fia­talnak magyarázta már meg, mi­lyen más is volt az ő fiatal életük a múltban. Beszélt nekik a barak­­lakásokról, minden évben ismét­lődő szanálásokról, a bérharcok­ról, azokról a sztrájkokról, melyek hetekig is eltartottak. Azok voltak a nehéz idők — szokta mondogat­ni a hibákon, nehézségeken, sírán­­kozóknak —, amikor egyszer a harmincas években az ehetetlen kenyér miatt két álló hétig sztráj­koltak. Egyszer meg az illetmény­­szenet akarták elvonni — mondja — a bányászoktól, négy hétig áll­tak miatta..­. Id. Bodnár György, a fiatalok „Gyuri bácsija“ keserves, nehéz bányászmúltra tekinthet vissza 1945-ig. De soha nem csüggedt el, nem hunyászkodott meg, ahogy ő­ mondja, az „urak“ előtt. 1919-ben már kommunista volt, az elvét egy pillanatra sem adta fel, 1945- től újra csatasorba állt, mindig az elsők között járt, úgy a pártmun­kában, mint a termelésben. Most, december 11-én is, amikor a párt­szervezet vezetősége mozgósította a kommunistákat az északi sikló rendbehozására — gondolkozás nélkül jelentkezett brigádjával együtt. Boldog volt, hogy segíthe­tett. (Tp MUNKÁJÁÉRT meg is be­­­­csülik. Az üzemvezetőség gyakran kikéri a véleményét, fel­használják több évtizedes tapasz­talatait. Hát ilyen ember id. Bod­nár György a maga 61 esztendejé­vel, amelyből egy emberöltőt a szénfal mellett töltött. Lassan nyugalomba vonul, de még építeni akar. Berentén van egy kis takaros családi háza, egy darabka szőlője. Szabadidejében ezt munkálgatja. Mert nem tagad­ja: a tiszta, pincei bort, a jó szil­­vapálinkát nem veti meg — „de csak módjával“ — mondja moso­lyogva. Élete párjával hat gyermeket ne­veltek fel. Gyuri fia bányamér­nöknek készül Sopronban. Három lánya szintén dolgozik, a legki­sebb, Piroska, mezőgazdasági tech­nikumra jár. Az ő életük, jelenük, jövőjük már biztosítva van. Az alapot az ilyen édesapák teremtet­ték meg, mint id. Bodnár György. 1­7А1. BÚCSÚZOTT tőlem az­­ 50 éves jubilálásra készülő öreg bányász. — Majd három év múlva is lá­togasson el az elvtárs, akkor majd koccintunk egyet az egészségemre. Szeretnék ott lenni. Amit tudnunk kell... Mennyi a táppénz összege? A betegséget megelőző három havi átlagkereset alapján kiszámított na­pi keresetének 65 százaléka. Ha pedig a dolgozó két évet meg­haladó időn át munkahelyet nem változtat, illetve „áthelyezéssel“ ke­rült más munkahelyre, a táppénz 75 százalék. A magánmunkáltatóknál alkalmazottak táppénze mindig 65 százalék. Mi a csökkentett táppénz? Kórházi stb. ápolás ideje alatt táppénzének 50 százaléka jár. De a táppénz 80 százaléka jár például, ha családjában két társadalombizto­sításra igényjogosult, vagy egy 16 éven aluli, illetve 60 éven felüli van stb. Ki nem jogosult táppénzre? a) Akit fegyelmileg elbocsátottak; b) akinek munkaviszonyát bírói Miskolci városi pártbizottság, ítélet szüntette meg, valamint c) aki munkahelyéről önkényesen kilépett, amíg nem lép új munka­­viszonyba, továbbá d) aki betegségét szándékosan idézte elő: e) terhességi, gyermekágyi segély­ben részesülők (akik szülési szabad­ságon vannak). Kitől кс [UNK] megvonni a táppénzt? a) Aki az orvosi utasításnak szán­dékosan nem tesz eleget; b) aki gyógyulását szándékosan akadályozza; c) anyának, ha gyermeke kórház­ba utalását nem fogadja el. . Hat új bányaüzem lejtésaknái­­nak mélyítését kezdték meg a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt területén, a többi között a diósgyőri Erenyő­­völgyben, Szuhakállón és Albert­telepen.

Next