Borsodi Bányász, 1971. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1971-10-27 / 43. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Kommunisták számvetése múlt év végén politikai, gazdasági, társadalmi életünk kérdéseit alaposan elemezte, figyelembe véve a pártszervek és szervezetek munkáját, és ennek alapján határozatban szabta meg a feladatokat. A pártmunka helyzetét az elért eredmények, a jelentkezett fogyatékosságok és az elérendő célok kölcsönhatása alapján vizsgálta. Erre utalt Kádár János előadói beszédében is: „A párti munka fejlesztésében most nagy fontossága van a politika eddiginél következetesebb és egységesebb végrehajtásának, a pártellenőrzés erősítésének és az alapszervezeti munka fejlesztésének.” Azt hisszük, e kiemelés önmagában is több feladatot jelöl egyszerre, amelynek megvalósítása érdekében a vállalati, üzemi pártszerveknek és alapszervezeteknek nagyon aktív, következetes és folyamatos tevékenységet kell kifejteni. E szervek saját munkájuk színvonala emelésének, munkamódszereik javításának biztosításával kellett a munkát folyamatosan végezni. Területünkön a politika következetes végrehajtása érdekében az egységes értelmezés biztosítása volt elsőrendű feladat. Ezt sajátos helyzetünk is különösen indokolta. Az egységes értelmezés azonban feltételezte, hogy a pártellenőrzés minden szinten erősödjön, biztosítva legyen a határozatok végrehajtása, a végrehajtás ellenőrzése, ezen keresztül az alapszervezeti munka fejlesztése. Most, amikor vállalatunk kommunistái az éves munka értékelésére készülnek, alapvetően a fenti tömör megállapítás adott területen való realizálását vizsgálják. A számvetés, a vezetőség és tagság kölcsönös kapcsolata és tevékenysége alapján kell, hogy megvalósuljon. Alapszervezeteink vezetőségei és tagsága igazolhatják, hogy a kongresszuson elhangzott feladatoknak eleget tettek. Mégpedig annak, amit a kongresszusi beszámoló egyik helyen így fogalmazott: „A párt a jövőben még fokozottabban igényli és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párthatározatok képviseletében nyíltan, és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon megvalósításukért.” Az, hogy most értékelésre kerül sor,abból ered, hogy pártunk X. kongresszusa a szervezeti szabályzatot módosította, és a módosítás kimondja: „Az alapszervezet taggyűlése a pártmunka irányítására, az ügyek intézésére négyévenként vezetőséget, választ... — a vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártvezetőség, a pártszervezet éves tevékenységét.” Az év végi beszámoló taggyűlés előkészítésére és ütemezésére a megyei párt-végrehajtó bizottság határozatának megfelelően a vállalati pártvégrehajtó bizottság intézkedési tervet készített és fogadott el, mely részletesen és konkrétan meghatározza a tennivalókat. ■ Az intézkedési tervben rögzített feladatok végrehajtása és az időpontok betartása biztosíték lehet, hogy a taggyűlések előkészítése, megtartása párttagságunk igényeinek, de a szerszabályzatnak is megt«*t. fontos feladat- lendligra konkrétan is szükséges a figyelmet felhívni. Először az üzemi pártbizottságok, végrehajtó bizottságok és csúcsvezetőségek feladata, hogy testületi üléseiken végezzenek alapos értékelő munkát az egyes, irányításuk alá tartozó alapszervezetek egyéves munkájáról. E testületi ülések „minősítsék” az összalapszervezetek tevékenységét, gondoskodniuk kell továbbá arról, hogy a taggyűléseken az értékelések ismertetése is megtörténjen. . készítéséhez az irányító pártbizottságoknak, csúcsvezetőségeknek messzemenő segítséget kell nyújtani. A segítségnyújtás azonban nem lehet gyámkodás, az alapszervezetek helyett való munkavégzés. Az alapszervezetek beszámolóinak elkészítésénél kollektív állásfoglalásnak kell érvényesülni. Különös gondot kell fordítani a vezetőség munkájának értékelésére. Ezzel együtt elemezni kell a párttagság helyét, szerepét a feladatok végrehajtásában, értékeljék a párttagok helytállását, a pártmegbízatások teljesítését, a gazdasági vezetésben, a szakszervezeti és ifjúsági szervezetekben is. A beszámolókban el kell érni, hogy a kiemelkedő munkát végző párttagok, vezetőségi tagok munkájának elismerése a taggyűlésen megtörténjen. Ezen erkölcsi elismerés mellett gondoskodni kell arról is, hogy amikor lehetőség nyílik, munkájuk anyagi elismertetése is megtörténjen. A beszámolókban konkrétan kell értékelni a munkásőrségben folytatott tevékenységét is a párttagoknak. A beszámolókban az elismerés mellett, ahol erre szükség van, a bírálat módszerét is alkalmazni kell. Harmadszor, hogy a pártcsoport bizalmiak értekezlete, mely a taggyűlést megelőzi, feleljen meg a követelményeknek. A pártcsoport-értekezletnek a tagság módosítása mellett a taggyűlésre, és a taggyűlések idejének ismertetése mellett, más fontos feladatot is meg kell oldaniuk. A pártcsoport-üléseken tartalmilag kell megvitatni a beszámolók anyagát, hisz e viták növelik majd a taggyűléseken elhangzó hozzászólások színvonalát. A pártcsoport-értekezleteken kialakulhat olyan felfogás is, hogy a csoport megbíz egy-egy elvtársat a csoport véleményének tolmácsolásával. A jól előkészített és aktív pártcsoportértekezletek nem zárják ki, hanem feltételezik a taggyűléseken való aktivitás növekedést, és a színvonalas hozzászólásokat. Negyedszer, hogy, amikor a taggyűlés az éves munkát értékeli, az egyes párttagok személy szerint is készüljenek. Saját maguk munkájának számbavétele mellett arra törekedjenek, hogy a vezetőség munkájáról is mondjanak ítéletet. Az alapszervezeteknek a feladatok meghatározásában véleményeikkel konkrét segítséget nyújthatnak. A kommunisták felkészülése kifejezésre kell, hogy jusson a taggyűlésen való részvételben is. Úgy kell minden kommunistának munkádót szervezni, hogy az biztosítsa a taggyűlésen való ,,nyugodt részvételt”, ne fordulhasson elő, hogy e fontos tanácskozásokon egyesek munkájuk szervezésének, hiányossága miatt időzavarba kerülhetnek, s ezzel a taggyűlés színvonalát csökkenthetik. Beszámoló hatékonysága nagyban függ a jó előkészítéstől. Éppen ezért kommunistáink és alapszervezeteink ne sajnálják az időt és fáradtságot. A taggyűlés a pártalapszervezet legfőbb fóruma, és hogy ezt a szerepét betölthesse, az a kommunistáktól és a kommunisták bizalma alapján tevékenykedő választott vezetőktől függ. Szükséges, hogy gazdasági vezetőink maximálisan nyújtsanak segítséget alapszervezeteink munkájához. A taggyűlésnek tartalmi színvonala mellett, külső formáiban is tükrözni kell a kommunisták felelősségét! El kell érni, hogy ez a számvetés a konkrét területek feladatainak végrehajtásában, értékelésében segítséget nyújtson, hogy a hatékony munka eredményeként tovább erősödjön a pártés tömegkapcsolat minden szinten. BAJKA IMRE, a pb munkatársa /4 ________________________________________-->■ [UNK] [UNK] Alkalmi „fürdő” Az Ormosbányai Bányaüzem föld alatti munkahelyein sem ritkaság a víz. Sárban, széniszapban gázolva nem könnyű a munka. S amikor kijönnek a bányászok a felszínre, első útjuk a mosdóba vezet. A helybeliek között azonban mindig vannak, akiknek annyira sietős az útjuk, hogy nem várakoznak, nem sorakoznak az üzemi mosdónál. Mivel útjukba esik a képünkön látható kút, ezt használják alkalmi „fürdőnek”. Persze csak a csizmáik számára. Mert a további tisztálkodásuk már otthon történik. Hiszen a bányászlakások legtöbbje már összkomfortos, van bennük fürdőszoba. S amint a kútnál „elpletykálták”, még örülnek is az asszonyok, ha a sikta után nyomban hazasietnek, s otthon várja őket a melegvíz habfürdővel. Nem történt volna meg, ha... krónika A Miskolci Bányaüzem egyik elővárosi munkahelyén a szivárgó víz felgyülemlett, szivattyú beépítése vált szükségessé. Az üzembe helyezendő szivattyút, a külszíni műhely villamos részlegében készítették elő oly módon, hogy a tápkábelt vízmentes csatlakozással bekötötték a szivattyúba. A tápkábel négy eréből a két fekete és a kék színű ereket a fázisra, a feltűnő sárgászöld színűt pedig földelő érnek jelölték, illetve csatlakoztatták. Ezt követően a szivattyút beszállították a kijelölt munkahelyre. A szivattyú üzembe helyezéséhez a villamos tápkábelt a munkahely közelében elhelyezett kapcsolószekrénybe be kellett kötni. E bekötési munkát a körzeti ügyeletes villanyszerelő végezte el figyelmetlenül, szabálytalanul, majdnem halálos áramütéses balesetet okozva. A kapcsolószekrénybe történő kábelbekötés előtt a villanyszerelő nem győződött meg a kábelerek bekötési módjáról, illetve arról, hogy melyik kábelér tölti be a földelőér szerepét és ezért a sárgászöld színű földelőeret egyik fázisként kötötte be. Amikor a szivattyúkezelő a szivattyút megfogta, hogy azt a leszívandó vízbe helyezze, erős áramütést szenvedett, s csak az érintésvédelem kifogástalan működése óvta meg a halálos kimenetelű sérüléstől. Nem történt volna meg ez a baleset, ha ... — a kábelbekötést végrehajtó ügyeletes villanyszerelő figyelmesen, körültekintően végzi munkáját. — ha meggyőződik arról, hogy a külszíni műhelyben hogyan kötötték be a szivattyúba a tápkábel egyes ereit, — ha a szivattyúkezelőniek csak azután ad engedélyt a szivattyú üzembe helyezésére, amikor már meggyőződött annak szabályszerű, biztonságos állapotáról. Mindenkor tartsuk be a biztonságos munkavégzésre vonatkozó előírásokat, óvjuk magunk és munkatársaink épségét, egészségét. Bacsa Gyula ti munkásőrség másfél évtizede Amíg az üllőn a kalapács megpihen... A fakult, agyonmosott munkaruhák, az olajos köpenyek látszólag egyformává teszik az embereket. Így van ez a hatalmas gyárakban, a kis műhelyekben, a bányákban, így van ez mindenütt. Szimbólum ez. A teremtő, a cselekvő munkássereg szimbóluma. Alig-alig különböztethetők meg egymástól. Valamennyien feszült figyelemmel törődnek a munkájukkal, s ha nem is maradnak munkahelyen kívül az otthon, az élet gondjai, azért itt mindenképpen háttérbe szorulnak. A Somsályi Bányaüzem kovácsműhelyében szaporán cseng az üllő. A hang régi, s megszokott. Olyan ez a műhely, mint évszázadokkal ezelőtt. A különbség csupán, hogy nem lábfújtató éleszti a tüzet, villanymotorral hajtott ventillátor nyomja a parázsra erőteljesen a levegőt. Pillanatok alatt izzik a vas, s a hőségtől verejtékbarázdák szántanak végig az arcokon. A mestert, Barkován Ernőt keresem. Sovány, alacsony ember, csak csontja, meg kemény izma van. Erőteljesen szorít kezet. Kicsi, cserzett bőrű, tömpe ujjú keze van. A szeme nyílt tekintetű, tisztán csillogó és barna. A haja meg fekete. Már ötvenkét éves, de az idő még nem őszítette meg. Pedig nem élt valami könnyű életet. Naponta birkózás a vassal, hat gyermek felnevelésének gondja, s több mint negyedszázados pártmunka, másfél évtizede pedig a munkásőrségben elvégzett feladatok ezek, igen, ezek töltötték be, értelmezték a sok-sok hátrahagyott évet és napot. Erről, ezekről a napokról beszélgetünk, s erre a kis időre megpihen az üllőn a kalapács. Az öreg kovács egy pillanatig sem latolgatja mit is mondjon nekem. A válaszokat régen, már tizenhat éves korában megfogalmazta: — Igen, annyi idős voltam, amikor Romániában, Bukarest külvárosában beállítottam egy magyar kovácshoz. Mostohaapám is ezt a mesterséget űzte, s ennem hamar munkára fogott. Már ott megszoktam, hogy fol fixáljam a vasat. A mesteremnél pedig iparkodtam, hogy ezt minél jobban tegyem.. . Ernő bácsi — ahogy itt mindenki nevezi — lassan, csendesen beszél. — Negyvennégyben vittek el katonának. Hamar fogságba estem, de szerencsére hamar haza is jöhettem. Utam a bányához vezetett. Kellett a szén, az volt a pénz, a kenyér. Hogy mindjárt megtaláltam a kommunista pártot? Az érthető. A bukaresti mesterem kommunista volt. Tőle sokat tudtam a pártról, a fasisztákat pedig nem kellett bemutatni. És ezután Barkován Ernőt nap, mint nap munkára hívta a bánya, a párt. • ó soha nem hiányzott. Mindennap pontosan megjelent. Olyan ember, aki soha nem állt az első sorban, és mégis mindig első volt. Hangját ritkán hallották, de róla mindig beszélni kellett. Azt vallja, mozgalmas, szép, színes az élete. Újnak találja mindig a napokat. Mi az, ha egyik napon másként köszönnek az emberek. Hol bánatosak, hol örömteliek az arcok. Mindig van mindenkinek valami mondanivalója. — Nekem is volt mindig, örömmel beszéltem a rrtunkámról, a családról. Hat gyereknél mindig volt valami esemény. Míg szárnyrakeltek, sok-sok baj, gond, öröm volt velük. Mozgalmas, egyáltalán nem szürke élet ez... A kitüntetéseiről kérdezem. — Sok van. Nagyon sok. Kaptam a munkáért. A munkásőrségben végzett szolgálatomért. — Ernő bácsi kurtán beszél, szinte préseli a szavakat, hangja meleg szívre vall. Azt írtam: a sok kék köpenyes munkás aligalig különböztethető meg egymástól. Közelről mégis egy-egy mennyire más is lehet. Van, aki esküszik a munkára, van, aki csak dolgozik, mert kell. De sokan vannak, olyanok, akik mindig többet vállalnak, és figyelemmel, szorgalommal, nagy csendben végzik el. Ilyen Ernő bácsi is a sok ezer között, szívvel-lélekkel a közösségé. S olyan ő a proletárhatalomban is, mint a hős ök szimbóluma, az ismeretlen katona... Róla kevés szóval is sokat el lehet mondani.. . CSENGERI ERVIN 1971. október 27. Több ssudem a bányáknak! Országos értekezlet Égerszögön A Borsodi Szénbányák égerszögi pihenőjében látták vendégül az ország szénbánya vállalatainek, érc- és ásványbánya vállalatainak oktatással foglalkozó szakembereit. A szakmunkások képzéséről és továbbképzéséről volt szó a másfél napos értekezleten. A fontos tanácskozást a Nehézipari Minisztérium és a bányászszakszervezet hívta össze. ÉKES LAJOS, a NIM Személyzeti és Oktatási Főosztályának főelőadója vezette az értekezletet A bányák szakmunkás-ellátottságáról, ennek jelenlegi helyzetéről és a várható alakulásról tájékozódtak a résztvevők, öt év alatt mintegy 25 ezer munkás fordított hátat a bányáknak, ezeknek többsége szakmunkás volt, zömmel vájár. A minisztérium felmérése szerint, ebben az esztendőben újabb 3,7 százalékkal csökkent a bányák létszáma, a szénbányászatban pedig a csökkenés elérte az 5 százalékot. Várhatóan, a következő években sem lesz rózsásabb a helyzet: 2—3, de helyenként ennél több százalékos csökkenéssel kell számolni. Az a vélemény, hogy a tanulók gondosabb megválogatásával és körültekintőbb beiskolázásával lehet csak javítani a helyzeten. Mellette természetesen többet kell tenni azért, hogy növekedjen a bányák vonzása. A nagyobb publikáción túl, hatékonyabb anyagi ösztönzésre is szükség van, a vajárképzést például nemcsak a fiatalok között kell fokozni, hanem módot kell találni arra is, hogy a bányák meglevő képzetlen munkásaiból, válogatott tananyaggal, mielőbb vájárokat képezzenek. Az értekezleten jelen volt és felszólalt Tóvízi Sándor, a bányászszakszervezet osztályvezetője és Lévai János, a NIM szakfelügyelője. Lévai János hozzászólásában hangoztatta: a szénbányászat jövőjét a fokozott szakmunkásképzés mellett abban látja, hogy a szén komplex hasznosításával is többet foglalkoznak, s remélhetőleg megvalósítják. A kormány és az illetékes minisztériumok e kérdésben már eddig is számos intézkedést foganatosítottak. Rövidesen jól kidolgozott tananyagokat kapnak az iskolák és tanfolyamok, olyan anyagot, amely megfelel a bányák jelenlegi technikai színvonalának, amely magasabb szintű tudást biztosít a hallgatók számára. AZ EGERSZÖGI országos tapasztalatcserét hasznosnak értékelték a bányák oktatással foglalkozó szakemberei. Az itt elhangzott vélemények segítik a beiskolázások, az induló tanfolyamok előkészítő munkáját. Az a meggyőződés, hogy e tapasztalatokat eredménnyel alkalmazhatják majd a szakmunkás-képzés gyakorlati munkájában is. — CSE —