Borsodi Bányász, 1973. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-04 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜl TPTFKV КА'ЙЙк*SMS XVI. évfolyam, 27. szám Ara: 50 fillér 1973. július 4. Határidőre: Rendkívüli munka a „különleges” műhelyben AMIÓTA CSAK szóba került a szelesi lejtősakna létesítése, a szakembereknek az volt a véleményük, hogy a szén gyors elszállítására legjobb volna gépjárműveket biztosítani, így nem kell iparvágányt létesíteni és igénybe venni a már leterhelt MÁV vasúti kocsikat, amelyek egyébként is költségesek a BSZ számára ... Csakhogy a gépkocsikkal való szállításhoz is sokféle feltételt kell biztosítani. Például: nem elég „csak” megvásárolni a Skoda gépjárműveket, hanem át is kell alakítani ezeket a szén elszállításának megfelelően. Többek között a hátulbillenős platót oldalbillenőssé kell tenni. — Ahhoz ugyanis, hogy 8—10 mázsa szén elférjen egy-egy platón, az oldalfalakat meg kellett magasítani. — magyarázta most már múlt időben Nagy László, a BSZ Központi Üzemének szállítási üzemegység vezetője. Mert ennél az üzemegységnél valósult meg a Szeles III. akna tervezőinek, beruházóinak elképzelése. Mégpedig: határidőre. Sőt, nemcsak a 8 Skodát, hanem a hozzájuk vásárolt 4, új pótkocsit is átalakították, ezek oldalfalait is megmagasították. Ráadásul Nagy János művezető üzemmérnök irányításával egy olyan automatikus vezérlőrendszert szereltek a szállítóeszközökre, amely lehetővé teszi, hogy a gépkocsivezető ne szálljon ki a vezetőfülkéből. — újságolta Nagy László. — A műhely Vörös Csillag nevű, szocialista szerelőbrigádjának mintegy 20—25 szakmunkása vállalta és végezte el ezt a feladatot. Azt pedig már a vezérlőrendszert megtervező Nagy Jánostól tudtuk meg, hogy a munka gyakorlati kivitelezésében az autó- és villamosságszerelők szakmájukon kívüli, karosszériaszerelési és lemezlakatos munkákban is jeleskedtek. Kovács Tivadar lakatosnak például igen sokat segített Lehhner Ferenc és Béres János autó-villamosságszerelő, Varga Sándor csoportvezető, Esztéri Béla, Petró István autószerelő. A BSZ-nek mintegy 80 ezer forintos beruházása volt ez, amellyel bennünket bízott meg. — folytatta Nagy László üzemegység-vezető. — S az üzemtől, a KOSZG-től pedig 4400 forint célprémiumot kaptunk rá. S AZ ITT DOLGOZÓK azért tartották rendkívüli munkának, mert közben megvoltak a szokásos, napi feladataik, javítási, szerelési, karbantartási munkáikat. Nagyon jó munkaszervezéssel, egymás segítésével tehát mégis határidőre, június 30- ra elkészültek a szénszállító gépjárművek átalakításával. A ,,különlegesének nevezett műhely dolgozói ismét rászolgáltak jó hírnevükre, amit sokféle „ezermesteri” tevékenységükkel érdemeltek ki. Július 2-től már nemcsak az erenyői, napi 20 vagon szén elszállítását tudjuk biztosítani, hanem a szelesi új lejtősakna szénszállítását is megoldják. A termelés megkezdésének első hónapjában naponta mintegy 40 vagon, később pedig (folyamatosan ,,felfutóan”) 140 vagon szén elszállítását biztosítják. (r. a.) Küzdelem a célprémiumért! Nem kis összeget biztosított a Borsodi Szénbányák célprémiumként — különféle feladatok teljesítéséért — valamennyi aknájának. A berenteiek például összesen 240 ezer forintot oszthatnak szét, ha teljesítik a szerződésben meghatározott feladatokat. A XII. ereszke 3. számú frontjának dolgozóitól például májusban és júniusban 11 ezer tonna szenet várnak ahhoz, hogy 22 ezer forint célprémiumot kapjanak. Ugyanennek az ereszkének 1-es frontján szintén ennyi a célprémium 10 500 tonna szén kitermeléséért. Pontosabban azoknak, akik a 16/—ac fronton dolgoznak. Mert a 16/b front dolgozói 1600 tonna szén kibányászásáért kapnak 2800 forintot. A felsőszintieknek pedig 5600 forint jut, ha teljesítik a májusi és júniusi termelési tervüket. Ezenkívül a gépműhelynek is jár 12 ezer forint — a frontokhoz tartozó gépek és berendezések határidőre való teljesítéséért. S a külszíni szállítás, a csilletakarítás, a palaválogatás, a meddő döntés és a külszíni gépkezelés dolgozóinak is biztosítottak 10 800 forintot. Hogy megkapják-e? Az elsősorban rajtuk és az elért eredményeken múlik. A berenteiek legjobbjai A Bükkaljai Bányaüzem berentei aknájánál jelenleg jók a főtóviszonyok, mégsem könnyű az itteni frontosok munkája. A szakemberek jól tudhatják, hogy mit jelent „fokban dolgozni”... Ennek ellenére például Simon László 45 tagú brigádja naponta átlag több, mint 300 csille szenet küld a felszínre. Június első felében a 16 b fronton, most pedig a felsőszinti fronton vívták ki az egész akna elismerését. Ugyanekkor a 12. ereszkében Szloboda Károly, a 16 számú fronton pedig Koleszár István csapata jeleskedik a termelésben. Hogyan áll a verseny? BORSODI SZÉNBÁNYÁK: ÓZDVIDÉKI BÁNYAÜZEM: 1. Borsodnádasd 2. Egercsehi Bü. 3. Királdi Bü. 4. Putnoki Bü. 5. Farkaslyuki Bü. 110,4% 110,1 105,5 99.0 90.1 Vállalat: 101,5% Dobson felújítás Benes Ferenc és Szegedi Pál lakatosok ellenőrzik a felújított dobson berendezések működését a Borsodi Szénbányák Vállalat Központi Bányagépjavító Üzemében. Az egységek a Szuhavölgyi Bányaüzemhez tartozó M1-es frontján kerülnek beszerelésre. Fotó: Sólymos László Az elmúlt napokban megszaporodott a tennivaló az edelényi I—IV. akna meddőkiverőjén. Ugyanis a meddőhányó tetején körülbelül egy méternyit megsüllyedt a talaj. Az iparosok rövid idő alatt nagy szakértelemmel végezték el az aládúcolást. Együtt erősebbek! Eredményes volt e az összevonás? FÉLESZTENDEI munka alapján általában még egyegy emberről is nehéz eldönteni, hogy tudása, ereje teljességével dolgozik-e, s hogy a jövőben még mire képes. Még nehezebb ilyen kérdésekre határozott választ adni egy üzemmel kapcsolatban, ahol mintegy 1600 ember dolgozik. A BSZ Központi Üzemének vezetőit mégis ilyen kérdésekkel kerestük fel. Ismeretes ugyanis, hogy ez az üzem jelenlegi felépítésében ez év január 1-től működik, a szénosztályozómű és a gépjavító összevonásának eredményeként. S az sem titok, hogy ezt az összevonást sokan idegenkedve, vagy aggályoskodva fogadták. Igazuk volt-e az így vélekedőknek? Első kérdésként ezzel fordultunk Üveges János igazgatóhoz. — Erre határozott nemmel válaszolhatok — jelentette ki az igazgató. — A mindennapi munka során ugyanis igazolódott, hogy „összedolgozhatunk”, együtt erősebben segíthetjük a Borsodi Szénbányák gazdaságosságának javítását. Üveges János tömör összegezéséhez hadd fűzzünk egy kis magyarázatot. Nem biztos ugyanis, hogy a BSZ minden dolgozója tudja a következőket: a vállalat széntermelését az idén is igen nagy dotációval, horribilis összeggel segíti államunk. Az érthetőség kedvéért ne legyen ez sem titok: az idén, május hónap végéig a vállalat adóssága több, mint 106 millió forint és ebből 99,1 millió forintot a széntermelési költségek növekedése igényelt. A széntermelés önköltségének csökkentéséhez pedig — sok egyéb összetevőn kívül — nagyban hozzájárulhatnak azok, akik osztályozzák a szenet, kiválogatják belőle a meddőt (a piac számára „kapósabbá” teszik) és azok is, akik a széntermelők számára szükséges gépeket, berendezéseket, alkatrészeket, szállítóeszközöket kifogástalanul, gyorsan biztosítani tudják. Nos, a BSZ Központi Üzemének szénosztályozóműve és gépjavítója éppen ezeket a munkákat biztosítja. Mégpedig olyan gazdaságosan, hogy ezzel csökkentheti a BSZ önköltségét. A KÖZPONTI ÜZEM (rövidítve: KOSZG) idei, II. negyedévi önköltségi terve 26,8 millió forint volt, s a IV—V. havi teljesítés: 18,9 millió forint." A júniusi eredmény alakulásáról szintén biztató tényeket hallottunk, és figyelemre méltó adatokat közölt Boza Ernő, a mechanikai üzemegység vezetője is: — Az összevonás után a mi üzemegységünk is értékesebb, nagyobb munkákra képes. Hadd bizonyítsam ezt a következővel: nekünk egyik legnagyobb feladatunk az önjáró berendezések javítása. A korábbi években négyszáz ilyen egységet tudtunk kijavítani egy esztendő alatt, s most egy negyedév alatt vállalhatunk ugyanilyen feladatot. Mégpedig azért, mert segíteni tudott a szénosztályozómű: az üzemegységek közötti munkaerő átcsoportosítással, anyagbeszerzéssel, szervezéssel. Az osztályozó ugyanis az „idősebb testvér”, s a műszaki megoldásokban, a szervezésben már 10—15 éves tapasztalatokkal rendelkező szakemberek segítségével a gépjavító és a szénosztályozó együtt erősebb termelőerővé ötvöződött össze. Nagy előnynek tartjuk még azt is, hogy az üzemegység-vezetők önállóságot kaptak, sokféle döntési lehetőségük van, s a korábbi évektől jobban irányíthatják a közvetlen termelő munkát. Többet törődhetnek például az önköltségek javításával is. Ezzel pedig kétségkívül az egész vállalat gazdaságosságát növelik. A BSZSZAMARA tehát hasznos volt az összevonás, erősebbé vált a KOSZG, és az itt dolgozók számára jelentett-e előnyt az összevonás? Erre már Pogány Györgytől, az üzem szakszervezeti bizottságának titkárárától kaptunk határozott, igenlő választ . Az összevonás előtt a szakszervezeti tagdíj 50 százalékán felül az úgynevezett különrészesedés a szénosztályozónál 25 százalék, a gépjavítónál 10 százalék volt. Most a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Elnöksége az összevont üzem számára egységes 25 százalék különrészesedési alapot hagyott jóvá. Ez pedig azt jelenti, hogy több segélyt tudunk szétosztani. Ebben a hónapban például 25 kérelmezőnek 8650 forintot adtunk, a gyermeknapra is gazdagabb csomagokat vásárolhattunk. Mindezen kívül még a családos üdülést is jobbá, kényelmesebbé tették. Tavaly ugyanis Hajdúnánáson a gépjavítónak egy 2 szobás, a szénosztályozónak pedig egy 3 szobás bérleménye volt, s most egy 5 szoba összkomfortos modern lakást bérelnek, ahol egy-egy hétig 13 felnőtt és 4 gyermek üdülhet. Évente 11 heti üdülési lehetőség van. A dolgozónk mindössze 126 forintot fizet a szállásért, étkeztetésért, s gyermeke számára ugyanez csak 98 forintba kerül. Öt napra ingyen fürdőjegyet is adunk... MINDEZEK PEDIG talán elég cáfolatot jelentenek azok számára, akik kétségbe vonják az egyesítés eredményességét. RUTTKAY ANNA