Borsodi Bányász, 1974. augusztus-december (17. évfolyam, 31-51. szám)
1974-08-29 / 35. szám
1974. augusztus 29. BORSODI BÄNYÄSZ Az aranyfokozatért dolgoznak Brigád a szénfainál A feketevölgyi „széngyár” — ahogyan a fletcheres frontot nevezik — ezen a szombat délelőtti műszakon nem termelt hírnevéhez méltóan. Már befelé menet hallottuk: üres hiány van. Később aztán megtudtuk az okát is: meghibásodott a közbuktató. A 104 méter széles, 2,8 méter magas front olyan volt, mint valami mozdulatlan óriás. Az Eickhoff maróhenger árván pihent a simára mart, és az elektromos lámpák fényében tompán csillogó szénfal tövében A homloki kaparó is mozdulatlanná meredt. Az elefántlábnyi vastagságú biztosító egységek védelmében bányászok álldogáltak, s várták, hogy dolgozhassanak. Csak a fenntartók serénykedtek a négyszögszelvényű kísérő vágatban. Elsőként a brigádvezető, Kiss Mihály jól ismert, hatalmas termetét pillantották meg, aki szemlátomást nem volt jókedvében. — Egész héten üres hiánnyal küszködünk — panaszolta. — Pedig termelhetnénk, mert jó most a bányánk, csak hát... Nem fejezte be a mondatot, minek idegesítse magát hiába. Aztán arról beszélt, hogy az előző hónap eredménye is elmaradt a korábbiaktól, csak 106,3 százalék volt. Egy összekötő vágatot harántoltak. A bányászok a szénfal tövébe. Kíváncsian hallgatták, miről beszélgettünk. Aztán Zagyi Mihály vájár megszólalt: — Értünk mi már el 17,5 tonnás teljesítményt is. Akkor 1250 csille szenet adtunk ki egy műszakon. A tavalyi évet meg 130 százalék fölött zártuk. A Frankel Leó nevét viselő szocialista brigád gerince már 12 éve együtt dolgozik. Közéjük tartozik Zagyi Mihály, Viszlai János, (aki korábban mélyfúrás volt), Planéta László, Tóth József, a 48 évével legidősebbnek számító Molnár Bertalan, s Kiss Mihály. Ez idő alatt volt fás, majd vasas frontjuk, dolgoztak MR-berendezéssel, s másfél éve Fletcherrel. Kísérőnk, Varga Gusztáv körletvezető mondta: — Ebbe a brigádba nem könnyű bekerülni. Sokan már annak is örülnek, ha tartalékok lehetnek. Az újaknak először bizonyítaniuk kell, csak azután, ha rászolgáltak a bizalomra, döntenek a felvételükről. S hogy miért annyira vonzó itt brigádtagnak lenni? Nemcsak a fizetés miatt, bár volt már olyan hónap, hogy a napi kereset elérte a 280 forintot. Jó a közösségi szellem, „az egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik. A bányászok zömmel 40 éven aluliak, s azonos célért, feladatért dolgoznak. — Nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is segítjük egymást — mondta a brigádvezető. — A patronálónk, Ceglédi Antal frontaknász házának építésénél többen is részt vettünk. A brigádév elvéree 05 százalékos tervteljesítésre tett felajánlást, s erre vállalt még 2 százalékot a kongresszusi verseny keretében. Fejenként 32 óra társadalmi munka elvégzésére tettek ígéretet, fele-fele arányban az üzemnél és a lakóhelyen. • Üzemi kötelezettségünknek már eleget tettünk —„ magyarázta Gyula Kálmán. — Itt maradtunk éjszakai műszak után, s terepet rendeztünk, betonoztunk. Ezen a fronton már elenyészően kevésszer van szükség a csákányra, a lapátra, a szén emberi kéz érintése nélkül jut a felszínre. A fizikai erőnek egyre kisebb a szerepe a tudás került előtérbe. Éppen ezért a brigád tagjai közül többen tanulnak. Fitos Imre például pótolja az általános iskola nyolcadik osztályát, s vele párhuzamosan megszerzi a vájár képesítést. Ugyancsak vájár tanfolyamra jár majd a 24 éves Németh József. Végigmentünk a frtTM~ Közben megtudtuk, hogy a fletcheres fejtés az akna termelésének hattizedét adja, 120 vagonnal naponta. A másik két szakban Nagy Béla és Varga Sándor brigádja dolgozik. A mostani a második paszta, amit ezekkel a berendezésekkel művelnek. — Mind a maróhenger, mind a biztosító egységek kifogástalanul működnek — mondta a körletvezető. — Az Eickhoff láncosvonszolóról viszont mintegy két tucat kanál hiányzik. Pótolásuk azonban lehetetlen, ugyanis nincs cserealkatrész. Végezetül arról érdeklődtünk Kiss Mihály brigádvezetőtől hogy a brigádérem melyik fokozatának elnyerését tűzték ki célul ez évre? — Az aranyfokozatért dolgozunk. Bízunk benne, teljesül régi vágyunk — felelte. elköszöntünk a frontosoktól megérkezett a jó hír: ismét van üres. A maróhenger acélfogai belemartak a szénfalba, a láncosvonszoló meglódult, a bányászok munkához láttak. Siettek, hogy mielőbb pótolják a kiesést. К olaj LászlóFotó: Győri Gyula A lapátra már ritkán van szükség A négyszögszelvényí kísérővágatban A homlokon deszkával biztosítják a munkahelyet az omlás elől. 5 Jó munkát végeztek: Napfjavítás a lerutárói kötélpályán NÉGY IRÁNYBÓL mintegy 25 kilométernyi kötélpályarendszeren érkezik a szén a KOSZGY szénosztályozójába. A tartókötelek, vontatókötelek, az oszlopok állapotának ellenőrzését évek óta egy jól szervezett kollektíva végzi Takács Lóránt üzemegységvezető irányításával. Az ellenőrzést folyamatosan, a nagyjavításokat pedig májustól szeptemberig végzik el. Legutóbb augusztus 19—21- e között például a tervzárói pálya nagyjavítása volt soron. Erről a munkáról beszélgettünk az elmúlt héten Takács Lóránttal. — Gondoljuk, nem egyik napról a másikra láttak hozzá ehhez a nagy körültekintést igénylő tevékenységhez. Bizonyára komoly szervezésre és előkészületekre volt szükség, hiszen amint megtudtuk a meghatározott három nap alatt mindent kijavítottak, s a vállalat vezetői is elégedettek voltak az Önök munkájával. — Természetesen, nálunk folyamatos munka van. A heti és havi ellenőrzések alkalmával összegyűjtjük a hibaforrásokat, s a nagyjavítás idejében előzetesen megállapodunk a bányaüzemekkel is, hogy minél kevesebb termeléskiesést okozzunk. Csoportokra, sőt egyes emberekre lebontva készítjük el a hálótervet, s már hetekkel előtte megkezdjük a nagyjavításhoz szükséges anyagok, alkatrészek, a munkát segítő berendezések kiszállítását a helyszínekre is. — Mikor kezdték el a munkát? — Tizenkilencedikén reggel öt órára már leszedték a két végponton a csilléket. A területet feszítő szakaszokra bontottuk, s egy szakaszon, egy csapatot állítottunk munkába. Naponta mintegy kilencven dolgozó, öt dózer, nyolc tehergépkocsi és egy traktor vett részt a nagyjavításban. Feszítő szakaszonként egy művezető végezte az irányítást, aki telefonösszeköttetésben állt a kitelepített ,,parancsnoki,, sátorral, s félóránként jelentette hol tartanak a munkával. Ezenkívül egy tartalék szakaszt is készenlétben tartottunk a gyors igények kielégítésére. Az első napon reggel öttől este 8-ig dolgoztunk. Volt egy olyan munkánk amelyet eddig más módszerrel végeztünk. Korábban ugyanis az égő meddőhányó fölött kézierővel húztuk át a tartókötelet amelyet egy dózer segített. Most negyven fokos melegben a korábbi hatvan-hetven ember helyett három erőgép és 12—15 ember végezte el azt a nagy körültekintést igénylő munkát. A régi kötélhez karmánytyúztuk az újat és úgy húztuk a helyére. Huszadikán ugyancsak reggel öttől este nyolcig tartott a munka, huszonegyedikén pedig a közbejött vihar miatt csak 18 órakor tudtuk indítani a kötélpályát. Tudni kell ugyanis, hogy villámlásban és égzengésben a fokozott balesetveszély miatt nem lehetett dolgozni. Így történt, hogy a hálótervben foglaltakhoz képest 45 perccel később végeztünk. — Hogyan tudná summázni a végzett munka minőségét és kik tűntek ki a többiek közül? — Minden a legnagyobb rendben ment. A munka jól sikerült, megérte a fáradságot, a körültekintő előkészítést, és a szervezést. A vezetés meleg étel helyszínre szállításával és a Borsodi víz biztosításával is segítette a dolgozókat, s dicséretet érdemel az egész közösség, a Zsarnai Lajos vezette dózeros brigád. Oláh Józsefék, Vakherda György és csapata, Pál Géza és társai egyaránt. A munkát megtekintette Monos János elvtárs vállalatunk igazgatója és Sarkadi Péter szociális igazgató is. Mindketten a legnagyobb megelégedettség hangján nyilatkoztak a munkánkról, s ez valamennyiünknek igen jólesett. Most egy esztendeig nincs gondunk a pályával, s reméljük üzemzavar sem jön majd közbe. t Lyuglóbányán Hetvenheten kapnak kevesebbet A BÁNYAÜZEMEK felolvasó helyiségeinek hirdetőtábláira kifüggesztették már azt a hirdetményt, amely a bányásznap alkalmából kifizetésre kerülő hűségjutalmak összegét tartalmazza. De feltüntették azt is, hogy ki kap kevesebbet mulasztás, vagy az iparágban használatos szó, a hiány miatt. Ismeretes, aki igazolatlanul marad távol a munkahelyétől, hiányt írnak neki, amely aztán jelentős mértékben csökkenti a jövedelmet. A Miskolci Bányaüzemnél például az idén 77 dolgozónak lesz kevesebb a hűségjutalma, nem is beszélve arról az oldalról, amelyet valaki leszakított, illetve azokról a dolgozókról, akik cigarettával kiégették, vagy golyóstollal összefirkálták nevüket, s az utána következő számadatokat. Ennek a helyességéről gondolkodjanak el ők maguk. Nem számoltuk össze, összesen hány óra igazolatlant gyűjtöttek össze a lyukóiak. Kicsit nehéz lett volna, mert biztosak vagyunk abban, hogy több alkalommal méltányolták egy-egy dolgozó helyzetét, családi körülményeit. A legszembeötlőbb két dolgozó Vincze Sándor 76 és Bakos Gyula 74 hiánya volt. Néhányan 30 felett, többen 20—30 közötti hiányt gyűjtöttek össze. Ha figyelembe vesszük az 52 vasárnapot, plusz a huszonnégy szabad szombatot, s az esetleges betegség miatt mulasztott napokat, beláthatjuk, hogy tekintélyes idő esett ki a munkából fegyelmezetlenség, nemtörődömség miatt. A hiányok, mint megtudtuk, a hétköznapokon gyűltek össze, s hiába volt a fronton kitöltött műszakok aránya szerint közel 7 tonnás teljesítmény, az összüzemi átlag nem volt megfelelő a sok kirncs miatt. 1 A NÉVSOR feketén-fehéren megmutatja, ki vétett a közösségi munkában, s bizony sokan elégedetlenkednek majd a kevesebb jutalomért, de akkor, amikor elkövették a mulasztást, valószínűleg nem ez lebegett a szemük előtt. Nem akartuk különösebben kommentálni a dolgot, megszólaltatni az érintetteket. Bizonyára találtak volna indokot, vagy szóba se álltak volna velünk. Azért vállalkoztunk csupán a tényközlésre, hogy elgondolkoztassuk bányászainkat. Ők maguk ítéljék meg kis belső közösségeikben azokat, akik imigyen is bűnhődnek vétkükért. Mindnyájan tudjuk, hogy a szén felszínre hozatala nemcsak a szénfal előtt dolgozó vájároktól függ. A láncszemek, a munkafolyamatok szorosan kapcsolódnak. Ezen a téren is összefogásra van tehát szükség, hogy megértésük a munkafegyelem ellen vétőkkel, azon túl, hogy ők is kevesebbet kapnak, károsítják a többiek szorgalmas munkáját, rontják a brigádok, s az üzem hírnevét is. JÓ NÉHÁNY alkalommal láttunk már üzemeknél háromnegyed kettőkor délelőttös műszakból kiszállt dolgozókat, s akkor arra gondoltunk, hogy valahol ezek az emberek is helytelen dolgot cselekednek, s gyűjtögetik a hiányaikat. Nehéz munka a bányászoké. Nehéz és éppen ezért szép hivatás. Ne rontsák hát az összképet sem a hiányzók, sem a munka elől időnként elszaladok, hanem végezzék szorgalommal és patinás becsülettel mindennapi dolgukat. Hűségjutalomból takarékbetét Mint ismeretes a takarékbetétkönyvnek több fajtája van. Legelterjedtebb változata a kamatozó betét. Az ebben elhelyezett összegek után a betét tulajdonosa kamatot kap. A nyereménybetétkönyvben elhelyezett betétek kamatait negyedévenként nyeremény formájában sorsolják ki. A nyereményt a — betétkönyv bemutatása nélkül is — hozzáírják a betéthez. A gépkocsi-nyereménybetétkönyvben ötezer vagy tízezer forintot lehet elhelyezni. A betétösszeg után a takarékpénztár kamatot nem térít, hanem nyereményként gépkocsikat sorsol ki. Ezek időpontja február, május, augusztus és november hónap. Az ifjúsági takarékbetét a 14—30 év közötti fiatalok javára az élet beindulásához szükséges anyagi erőnek rendszeres takarékossággal való összegyűjtését teszi lehetővé. Az ötéves időszak végén a kedvezményezett — a betétes — az évi 5 százalékos kamaton kívül további 1 százalék prémiumot kap. S hogy miért ismertettük mindezt? A bányásznap után ki-ki saját céljainak megfelelően választhatja meg a neki legjobban tetsző betétformát, ahová elhelyezheti fel nem használt hűségjutalmát. Reméljük az ilyenkor szokásos vásárlásokon kívül erre is gondolnak bányászaink.