Borsodi Bányász, 1974. augusztus-december (17. évfolyam, 31-51. szám)

1974-08-29 / 35. szám

1974. augusztus 29. BORSODI BÄNYÄSZ Az aranyfokozatért dolgoznak Brigád a szénfainál A fek­etevölgyi „széngyár” — ahogyan a fletcheres frontot nevezik — ezen a szombat délelőtti mű­szakon nem termelt hírnevé­hez méltóan. Már befelé me­net hallottuk: üres hiány van. Később aztán megtudtuk az okát is: meghibásodott a közbuktató. A 104 méter széles, 2,8 méter magas front olyan volt, mint valami mozdulat­lan óriás. Az Eickhoff maró­henger árván pihent a si­mára mart, és az elektromos lámpák fényében tompán csillogó szénfal tövében A homloki kaparó is mozdu­latlanná meredt. Az elefánt­­lábnyi vastagságú biztosító egységek védelmében bányá­szok álldogáltak, s várták, hogy dolgozhassanak. Csak a fenntartók serénykedtek a négyszögszelvényű kísérő vá­gatban. Elsőként a brigádvezető, Kiss Mihály jól ismert, ha­talmas termetét pillantották meg, aki szemlátomást nem volt jókedvében. — Egész héten üres hián­­­nyal küszködünk — pana­szolta. — Pedig termelhet­nénk, mert jó most a bá­nyánk, csak hát... Nem fejezte be a monda­tot, minek idegesítse magát hiába. Aztán arról beszélt, hogy az előző hónap ered­ménye is elmaradt a koráb­biaktól, csak 106,3 százalék volt. Egy összekötő vágatot harántoltak. A bányászok a szénfal tövébe. Kíváncsian hallgatták, miről beszélget­tünk. Aztán Zagyi Mihály vájár megszólalt: — Értünk mi már el 17,5 tonnás teljesítményt is. Ak­kor 1250 csille szenet adtunk ki egy műszakon. A tavalyi évet meg 130 százalék fölött zártuk. A Frankel Leó nevét vi­selő szocialista brigád gerin­ce már 12 éve együtt dolgo­zik. Közéjük tartozik Zagyi Mihály, Viszlai János, (aki korábban mélyfúrás volt), Planéta László, Tóth József, a 48 évével legidősebbnek számító Molnár Bertalan, s Kiss Mihály. Ez idő alatt volt fás, majd vasas frontjuk, dolgoztak MR-berendezéssel, s másfél éve Fletcherrel. Kísérőnk, Varga Gusztáv körletvezető mondta: — Ebbe a brigádba nem könnyű bekerülni. Sokan már annak is örülnek, ha tartalékok lehetnek. Az újak­nak először bizonyítaniuk kell, csak azután, ha rászol­gáltak a bizalomra, döntenek a felvételükről. S hogy miért annyira von­zó itt brigádtagnak lenni? Nemcsak a fizetés miatt, bár volt már olyan hónap, hogy a napi kereset elérte a 280 forintot. Jó a közösségi szel­lem, „az egy mindenkiért, mindenki egyért” elv ural­kodik. A bányászok zömmel 40 éven aluliak, s azonos célért, feladatért dolgoznak. — Nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is se­gítjük egymást — mondta a brigádvezető. — A patroná­­lónk, Ceglédi Antal frontak­nász házának építésénél töb­ben is részt vettünk. A brigádév elvéree­ 05 százalékos tervteljesítésre tett felaján­lást, s erre vállalt még 2 százalékot a kongresszusi verseny keretében. Fejenként 32 óra társadalmi munka el­végzésére tettek ígéretet, fe­le-fele arányban az üzemnél és a lakóhelyen. • Üzemi kötelezettsé­günknek már eleget tettünk —„ magyarázta Gyula Kál­mán. — Itt maradtunk éj­szakai műszak után, s tere­pet rendeztünk, betonoztunk. Ezen a fronton már el­enyészően kevésszer van szükség a csákányra, a la­pátra, a szén emberi kéz érintése nélkül jut a felszín­re. A fizikai erőnek egyre kisebb a szerepe a tudás került előtérbe. Éppen ezért a brigád tagjai közül töb­ben tanulnak. Fitos Imre például pótolja az általános iskola nyolcadik osztályát, s vele párhuzamosan meg­szerzi a vájár képesítést. Ugyancsak vájár tanfolyam­ra jár majd a 24 éves Né­meth József. Végigmentünk a frtTM~ Közben megtudtuk, hogy a fletcheres fejtés az akna termelésének hattizedét ad­ja, 120 vagonnal naponta. A másik két szakban Nagy Béla és Varga Sándor bri­gádja dolgozik. A mostani a második paszta, amit ezek­kel a berendezésekkel mű­velnek.­­ — Mind a maróhenger, mind a biztosító egységek kifogástalanul működnek — mondta a körletvezető. — Az Eickhoff láncosvonszoló­ról viszont mintegy két tu­cat kanál hiányzik. Pótolá­suk azonban lehetetlen, ugyanis nincs cserealkat­rész. Végezetül arról érdeklőd­tünk Kiss Mihály brigádve­zetőtől hogy a brigádérem melyik fokozatának elnye­rését tűzték ki célul ez év­re? — Az aranyfokozatért dol­gozunk. Bízunk benne, tel­jesül régi vágyunk — fe­lelte. elköszöntünk a frontosoktól megérkezett a jó hír: ismét van üres. A maróhenger acélfogai belemartak a szénfalba, a láncosvonszoló meglódult, a bányászok munkához láttak. Siettek, hogy mielőbb pótolják a ki­esést. К olaj László­Fotó: Győri Gyula A lapátra már ritkán van szü­kség A négyszögszelvényí­ kísérővágatban A homlokon deszkával biztosítják a munkahelyet az omlás elől. 5 Jó munkát végeztek: Napfjavítás a lerutár­ói kötélpályán NÉGY IRÁNYBÓL mintegy 25 kilométernyi kötélpálya­rendszeren érkezik a szén a KOSZGY szénosztályozójába. A tartókötelek, vontatóköte­lek, az oszlopok állapotának ellenőrzését évek óta egy jól szervezett kollektíva végzi Takács Lóránt üzemegység­­vezető irányításával. Az el­lenőrzést folyamatosan, a nagyjavításokat pedig május­tól szeptemberig végzik el. Legutóbb augusztus 19—21- e között például a tervzárói pálya nagyjavítása volt soron. Erről a munkáról beszélget­tünk az elmúlt héten Takács Lóránttal. — Gondoljuk, nem egyik napról a másikra láttak hozzá ehhez a nagy körül­tekintést igénylő tevékeny­séghez. Bizonyára komoly szervezésre és előkészüle­tekre volt szükség, hiszen amint megtudtuk a meg­határozott három nap alatt mindent kijavítottak, s a vállalat vezetői is elége­dettek voltak az Önök munkájával. — Természetesen, nálunk folyamatos munka van. A he­ti és havi ellenőrzések alkal­mával összegyűjtjük a hiba­forrásokat, s a nagyjavítás idejében előzetesen megálla­podunk a bányaüzemekkel is, hogy minél kevesebb terme­­léskiesést okozzunk. Csopor­tokra, sőt egyes emberekre le­bontva készítjük el a háló­tervet, s már hetekkel előtte megkezdjük a nagyjavításhoz szükséges anyagok, alkatré­szek, a munkát segítő beren­dezések kiszállítását a hely­színekre is. — Mikor kezdték el a munkát? — Tizenkilencedikén reggel öt órára már leszedték a két végponton a csilléket. A terü­letet feszítő szakaszokra bon­tottuk, s egy szakaszon, egy csapatot állítottunk munká­ba. Naponta mintegy kilenc­ven dolgozó, öt dózer, nyolc tehergépkocsi és egy traktor vett részt a nagyjavításban. Feszítő szakaszonként egy művezető végezte az irányí­tást, aki telefonösszeköttetés­ben állt a kitelepített ,,pa­rancsnoki,, sátorral, s félórán­ként jelentette hol tartanak a munkával. Ezenkívül egy tartalék szakaszt is készen­létben tartottunk a gyors igé­nyek kielégítésére. Az első napon reggel öttől este 8-ig dolgoztunk. Volt egy olyan munkánk amelyet ed­dig más módszerrel végez­tünk. Korábban ugyanis az égő meddőhányó fölött kézi­­erővel húztuk át a tartóköte­let amelyet egy dózer segí­tett. Most negyven fokos me­legben a korábbi hatvan-het­­ven ember helyett három erőgép és 12—15 ember vé­gezte el azt a nagy körülte­kintést igénylő munkát. A ré­gi kötélhez karmánytyúztuk az újat és úgy húztuk a he­lyére. Huszadikán ugyancsak reg­gel öttől este nyolcig tartott a munka, huszonegyedikén pedig a közbejött vihar miatt csak 18 órakor tudtuk indíta­ni a kötélpályát. Tudni kell ugyanis, hogy villámlásban és égzengésben a fokozott bal­esetveszély miatt nem lehe­tett dolgozni. Így történt, hogy a hálótervben foglal­takhoz képest 45 perccel ké­sőbb végeztünk. — Hogyan tudná sum­mázni a végzett munka minőségét és kik tűntek ki a többiek közül? — Minden a legnagyobb rendben ment. A munka jól sikerült, megérte a fáradságot, a körültekintő előkészítést, és a szervezést. A vezetés me­leg étel helyszínre szállításá­val és­ a Borsodi víz biztosí­tásával is segítette a dolgozó­kat, s dicséretet érdemel az egész közösség, a Zsarnai La­jos vezette dózeros brigád. Oláh Józsefék, Vakherda György és csapata, Pál Géza és társai egyaránt. A munkát megtekintette Monos János elvtárs vállalatunk igazgatója és Sarkadi Péter szociális igazgató is. Mindketten a leg­­nagyobb megelégedettség hangján nyilatkoztak a mun­kánkról, s ez valamennyi­ünknek igen jólesett. Most egy esztendeig nincs gondunk a pályával, s remél­jük üzemzavar sem jön majd közbe. t Lyu­glóbá­nyá­n Hetvenheten­ kapnak kevesebbet A BÁNYAÜZEMEK felol­vasó helyiségeinek hirdető­­tábláira kifüggesztették már azt a hirdetményt, amely a bányásznap alkalmából kifi­zetésre kerülő hűségjutalmak összegét tartalmazza. De fel­tüntették azt is, hogy ki kap kevesebbet mulasztás, vagy az iparágban használatos szó, a hiány miatt. Ismeretes, aki igazolatlanul marad távol a munkahelyétől, hiányt írnak neki, amely az­tán jelentős mértékben csök­kenti a jövedelmet. A Mis­kolci Bányaüzemnél például az idén 77 dolgozónak lesz kevesebb a hűségjutalma, nem is beszélve arról az ol­dalról,­ amelyet valaki lesza­kított, illetve azokról a dol­gozókról, akik cigarettával kiégették, vagy golyóstollal összefirkálták nevüket, s az utána következő számadato­kat. Ennek a helyességéről gondolkodjanak el ők ma­guk. Nem számoltuk össze, összesen hány óra igazolat­lant gyűjtöttek össze a lyu­­kóiak. Kicsit nehéz lett vol­na, mert biztosak vagyunk abban, hogy több alkalom­mal méltányolták egy-egy dolgozó helyzetét, családi kö­rülményeit. A legszembeöt­lőbb két dolgozó Vincze Sán­dor 76 és Bakos Gyula 74 hiánya volt. Néhányan 30 fe­lett, többen 20—30 közötti hiányt gyűjtöttek össze. Ha figyelembe vesszük az 52 va­sárnapot, plusz a huszonnégy­­ szabad szombatot, s az eset­leges betegség miatt mulasz­tott napokat, beláthatjuk, hogy tekintélyes idő esett ki a munkából fegyelmezetlen­ség, nemtörődömség miatt. A hiányok, mint megtudtuk, a hétköznapokon gyűltek ös­­­sze, s hiába volt a fronton kitöltött műszakok­­ aránya szerint közel 7 tonnás telje­sítmény, az összüzemi átlag nem volt megfelelő a sok ki­rn­cs miatt. 1 A NÉVSOR feketén-fehé­­ren megmutatja, ki vétett a közösségi munkában, s bi­zony sokan elégedetlenked­nek majd a kevesebb juta­lom­é­rt, de akkor, amikor elkövették a mulasztást, va­lószínűleg nem ez lebegett a szemük előtt. Nem akartuk különösebben kommentálni a dolgot, megszólaltatni az érintetteket. Bizonyára talál­tak volna indokot, vagy szó­­ba se álltak volna velünk. Azért vállalkoztunk csupán a tényközlésre, hogy elgondol­koztassuk bányászainkat. Ők maguk ítéljék meg kis belső közösségeikben azokat, akik imigyen is bűnhődnek vét­kükért. Mindnyájan tudjuk, hogy a­­ szén felszínre hozatala nem­csak a szénfal előtt dolgozó vájároktól függ. A láncsze­mek, a munkafolyamatok szorosan kapcsolódnak. Ezen a téren is összefogásra van tehát szükség, hogy megér­tésük a munkafegyelem el­len vétőkkel, azon túl, hogy ők is kevesebbet kapnak, ká­rosítják a többiek szorgal­mas munkáját, rontják a bri­gádok, s az üzem hírnevét is. JÓ NÉHÁNY alkalommal láttunk már üzemeknél há­romnegyed kettőkor délelőt­tös műszakból kiszállt dol­gozókat, s akkor arra gon­doltunk, hogy valahol ezek az emberek is helytelen dol­got cselekednek, s gyűjtöge­tik a hiányaikat. Nehéz munka a bányászo­ké. Nehéz és éppen ezért szép hivatás. Ne rontsák hát az összképet sem a hiányzók, sem a munka elől időnként elszaladok, hanem végezzék szorgalommal és patinás be­csülettel mindennapi dolgu­kat. Hűségjutalomból takarékbetét Mint ismeretes a takarék­­betétkönyvnek több fajtá­ja van. Legelterjedtebb vál­tozata a kamatozó betét. Az ebben elhelyezett összegek után a betét tulajdonosa ka­matot kap. A nyeremény­­betétkönyvben­ elhelyezett betétek kamatait negyed­évenként nyeremény formá­jában sorsolják ki. A nyere­ményt a — betétkönyv be­mutatása nélkül is — hozzá­írják a betéthez. A gépkocsi-nyereménybe­­tétkönyvben ötezer vagy tíz­ezer forintot lehet elhelyez­ni. A betétösszeg után a ta­karékpénztár kamatot nem térít, hanem nyereményként gépkocsikat sorsol ki. Ezek időpontja február, május, augusztus és november hó­nap. Az ifjúsági takarékbetét a 14—30 év közötti fiatalok javára az élet beindulásához szükséges anyagi erőnek rendszeres takarékossággal való összegyűjtését teszi le­hetővé. Az ötéves időszak végén a kedvezményezett — a betétes — az évi 5 száza­lékos kamaton kívül további 1 százalék prémiumot kap. S hogy miért ismertettük mindezt? A bányásznap után ki-ki saját céljainak megfe­lelően választhatja meg a neki legjobban tetsző betét­formát, ahová elhelyezheti fel nem használt hűségju­talmát. Reméljük az ilyenkor szokásos vásárlásokon kívül erre is gondolnak bányásza­ink.

Next