Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-03 / 5. szám

19S3. február 3. вов [UNK]оптвдтетдя [UNK] з Kerekasztal-beszélgetés Feketevölgyiék véleménye az egymillió tonnáról A Borsodi Szénbányák 1982-es termelési teljesítménye nem a terveknek megfelelően ala­kult. Ennek egyik oka a feketevölgyi nagymérvű lemaradás volt, amelyet a váratlan iszapos vízbetörés okozott. A Szuhavölgyi Bányaüzem év végére rendezte sorait és novemberben, decemberben kiváló teljesítménnyel jelentős mennyiséget ledolgozott adósságából. Valószí­nűleg az említett két hónap kiemelkedő produktumainak tudható be, hogy 1983. elején már mindenki úgy beszél Feketevölgy-aknáról, mint a vállalat második „milliomos­­ munkahelyé­ről. Mennyire megalapozott a közvélemény várakozása? Erről beszélgettünk az elmúlt héten a végrehajtók képviselőivel: Sztermen Gusztáv üzemigazgatóval, Pazsák János üzemi fő­­­mérnökkel, Kéki László üzemi párttitkárral, Darvas János üzemi szakszervezeti titkárral, Köm­mel Péter aknavezetővel, Kiss Mihály és Kanalas Sándor fronti brigádvezetőkkel. BORSODI BÁNYÁSZ: — Alig három hét telt el eb­ből az esztendőből, mégis már több fórumon elhang­zott és az újságokban is azt olvashattuk, hogy Fe­­ketevölgy-акпа egymillió­­­­onna szenet fog termelni 1983-ban. A beszélgetés ele­jén rendezzünk egy gyors szavazást: meglesz az egy­millió tonna? KISS MIHÁLY:­A kér­dés eléggé provokatív. Nem lehet egyértelmű választ adni. Az adottságunk meg­van hozzá. A mező kész. KÉKI LÁSZLÓ: — Ha az elmúlt negyedév ered­ményeit legalább kilenc hó­napon keresztül tudjuk „hozni”, és váratlan ese­mény nem jön közbe, ak­kor képes az akna ilyen mennyiségű szenet kiter­melni. PAZSÁK JÁNOS: — Geológia, bányászszerencse lipfrlpop KAMMEL PÉTER: — Az elmúlt három évnek a sok sikertelensége alapján na­gyon nehéz kimondani, hogy igen, vagy nem. Én nagyon remélem, hogy meg­lesz, de ehhez, mint a fő­mérnök elvtárs mondta, kell egy jó adag bányász­szerencse is. KANALAS SÁNDOR: — A brigád hangulata most már jó, ez az oldal tehát biztosított. Ha újabb geo­lógiai problémák nem za­varnak bennünket, akkor meg tudjuk „csinálni” az egymilliót. D. J.: — Nagyon lénye­ges, hogy milyen ered­ménnyel zárjuk az első ne­gyedévet. Egy jó rajt min­denképpen meghozná az önbizalmat, nyugodtabban néznénk a következő hó­napok elé. SZTERMEN GUSZTÁV: — Igen nagy feladat. A meghatározó dolgok nem tőlünk függnek. Elvileg le­hetséges. В. B.: — A válaszokból kitűnik, hogy mennyire nem egyértelmű az egy­millió tonna szén kiterme­lése. Személy szerint me­résznek tartom ezt a ter­melési felfutást, hiszen, n­e feledjük, hogy alig fél év­vel ezelőtt még 150 ezer tonna adóssága volt az üzemnek. Tehát a mély­pontról kell másfél év alatt, mondhatni, a csúcs­ra jutni. Túlzottan opti­mistának tűnik számomba ez az elképzelés, s úgy vet­tem ki a válaszokból, hogy Önök is ezen a véleményen vannak, mert igen óvato­san fogalmaztak. SZ. G.: — Egy dolgot mindenképpen le kell szö­geznünk: Feketevölgy-akna adottságai lehetővé teszik azt hogy egy év alatt egy­millió tonna szenet ter­­meljen, hiszen emlékez­zünk csak vissza 1979-re, amikor 947 ezer tonna szén került ki a bányából, vagy­is „súroltuk” az egymilliót. Ezt követően azonban év­­r­­ől évre olyan események szóltak közbe, amelyek nem tették lehetővé az egymil­liónak még a megközelíté­­sét sem: 1980-ban 800 ezer, 1981-ben pedig 760 ezer ton­nát termeltünk, és ugyan­ennyit 1982-ben is. Ennek oka volt, mégpedig geoló­giai oka. Amikor csak tő­lünk függött a teljesít­mény , akkor eredménye­sen dolgoztunk. Ezt bizo­nyítja a tavalyi utolsó két hónap teljesítménye, ami részaránya lehet az egy­milliós termelésnek. Ne fe­ledjük viszont, hogy az el­múlt év nehézségeivel még 1983 elején is találkoztunk, s félő, hogy később is je­lentkezhetnek ezek a prob­lémák. A 140 méteres nagy frontunk az átszerelés után is a nyugati mezőben üze­mel majd, ahol egyre ros­­­szabb a tektonika. Az isza­pos vízbetörés már tavaly figyelmeztetett bennünket, s még most sem szűnt meg teljesen ez a veszély, sőt, ebben az évben is akadá­lyozta a termelést a nyu­gati mezőben jelentkező geológiai zavartság. Mi a biztosítéka annak, hogy az év hátralévő részében nem lesz ilyen problémánk? Ezért nem harsogjuk az egymillió tonnát. A másik oka pedig az, hogy amen­­­nyiben „csak” 930 ezer tonna szenet termelünk, akkor se legyen sikertelen­­ségi érzésünk. K. M.: — Még mindig sok a víz, és ami nagyon zavar bennünket, hogy há­tulról, az omlásból csurog. Félő, hogy esetleg üreg van felettünk, vagy vízdús rétegnek megyünk neki. K. S.: — Nálunk is je­lentkeztek a vízlökések, és megállították a termelést. Ezért nem szabad elkiabál­ni az egymillió tonnát. Igyekszünk kihasználni a lehetőségeket, mint ahogy azt eddig tettük. A két bri­gád között egészséges ver­senyszellem alakult ki, ami a közösség javát szolgálja. P. J.: — Érdemes bő­vebben foglalkozni a bri­gádvezetők által feszege­tett, nyugtalanságot okozó gondokkal. Ahogy hala­dunk nyugatra, egyre job­ban megközelítjük a kimo­sást. A fedőkőzet összeté­tele a korábbinál rapszó­­dikusabb. A mostani ha­­verna nagyon új dolog számunkra, de azt hiszem, a geológusok számára is. Ezt figyelembe véve nagy erőfeszítéseket teszünk. A 11-es front alapvágatában ré­te­g­v­í­z -l­ecsa­po­l­ás­t vég­zünk, de a 140 méteres homlokon sajnos nem tud­juk megvalósítani a teljes víztelenítést. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a men­­tővásat bizonysága szerint az M9-es front előtt rövid lefutású­­ szakaszon a tetők igen élesen nyitnak,­­illetve zárnak. Ezek ismeretében nagy könnyelműség lenne kimondani, hogy a terület napi három és fél méteres sebességgel fejthető. К. P.: — Csak annyival egészíteném ki a Pazsák János által elmondottakat, hogy a 11-es frontfejtésen sok vetőt kell majd vinni. Ez komoly technológiai fe­gyelmet követel meg vala­mennyiünktől. Kifejezetten kézi munkával kell ezeken a szakaszokon haladni, és a biztonságra kell töreked­ni még akkor is, ha ez 10 —15 ezer tonnás termelés­­kiesést jelent majd. Min­denképpen el kell kerülni az olyan helyzeteket, ame­lyek a tavalyi kudarcot okozták. A biztonságos ter­melésre kell törekednünk, már csak azért is, hogy az embereknek megerősödjön a fronton a biztonságérze­tük. В. B.: — Ez valóban na­gyon lényeges, éppen ezért maradjunk még ennél a gondolatnál. Az elmúlt év valószínűleg idegileg és fi­zikailag is megviselte az embereket. Kipihenték már a fáradalmakat? К. P.: — Engedjék meg, hogy csak röviden, erre én válaszoljak. Nagyon sok­szor voltam azon a helyen, ahol bejött az iszapos víz. Nem volt kellemes látni azt a munkahelyet, ahol sokszor még a legrégebbi bányászok is féltek. A fé­lelmet ilyen helyzetben nem lehet takargatni, nincs is értelme, mert a nagy be­törés után előfordult ké­sőbb is néhány kisebb be­törés, ami igencsak meg­ijesztett bennünket. Ma már nincs ilyen probléma, és a 9-es fejtés beindulása után a félelem is elmúlt. Nem tagadom, nagyon el­fáradtunk, nagy volt a fi­zikai m­egterhelés. Viszont nem mindegy, hogy a fizi­kai fáradtságot mi okozza. Tavaly az iszaplapátolás vette ki az erőnket, most viszont már szénnel dolgo­zunk. Ez nagy különbség! В. B.: — Ezek szerint pi­henésnek számított a de­cemberi 100 ezer tonna ki­termelése? SZ. G.: — Pihenésnek tűnt a bányászok számára, mert nem volt zavaró kö­rülmény. К. M.: — A szénigény óriási volt az emberekben. Amikor végre szénnel ta­lálkoztunk, az egész brigád szárnyakat kapott. Amióta maróhenger üzemel, ilyen hatékonyan még nem volt kihasználva, szinte megál­lás nélkül dolgoztunk. В. B.: — Még mindig a témánál maradva: hogyan igyekeztek a politikai szer­vek feloldani a feszültsé­geket, a nehéz hónapokban milyen eszközökhöz folya­modtak a pártmunkások? K. L.: — 1982. április 17. után a biztatás, az út­keresés jellemezte a párt­munkát. Több javaslattal éltünk, amelyek közül né­hány meg is valósult az el­múlt időszakban. Rendkí­vül pozitívnak kell érté­kelnünk a dolgozók helyt­állását. A tavalyi év is bi­zonyította, hogy bányásza­ink szakmai és politikai felkészültsége igen jó. A többletmunkát is vállalták azért, hogy az üzem minél hamarabb kikerüljön a ne­héz helyzetből. Amikor pe­dig lehetőséget kaptak a termelésre, százezer tonna fölötti szénmennyiséget küldtek a külszínre. Ez a lelkesedés együtt jár a bá­nyász szakmával. Ebben az évben — a fel­adatokból adódóan — mó­dosul a politikai munka iránya. Minden fórumon törekszünk a dolgozókkal való párbeszédre, ismertet­jük a feladatokat, megvi­tatjuk a tennivalókat. A munka nem lesz kevesebb mint tavaly, hiszen bányá­szaink is arra törekednek, hogy megtartsák az élet­­színvonalat, amit munká­jukkal megteremtettek ma­guknak. A párttagság véle­ménye is az, hogy sikerül­het a nagy terv, amennyi­ben objektív körülmények nem zavarják a termelést. A vezérigazgató elvtárs új­évi köszöntőjében úgy fo­galmazott, hogy 1983-ban Feketevölgy lesz a vállalat „fő teherviselője”. Ha meg­kapunk minden segítséget, és jól kihasználjuk a lehe­tőségeinket, akkor bátran­ vállaljuk a terheket. В. B.: — A vállalat egy­millió tonna szenet kér az üzemtől. Biztosította ehhez a feltételeket? SZ. G.: — A vállalat ve­zetése az elmúlt évben le­hetőségeihez mérten igye­kezett mindent megadni, amit kértünk. Erre az évre is kaptunk ígéreteket, és nincs kétségünk afelől, hogy ezeket teljesítik majd. Vannak olyan igényeink, amelyeket egyszerűen nem tud kielégíteni a vállalat. Egy példa: csillére lenne szükségünk, de csak a má­sodik negyedévben szállít­ja le a gyártó cég. A sze­mélyi feltételek nem ki­­elégítőek. Jó szakemberek­re lenne szükség a fron­tokon és az elővárásokon, s bizony még mérnököket is tudnánk foglalkoztatni. K. S.: — A frontra is kell majd mérnök, csak az a baj, hogy nem szívesen jönnek Feketevölgyre, mert messze van a városoktól. A feltételekhez annyit, hogy kisgépekből, villákból és szivattyúkból még elkelne néhány a mi munkahe­lyünkre is. Elképzelhető, hogy ebben az évben nem egy, hanem két frontszere­lés lesz, ahhoz pedig sok segítséget nyújtanak a kis­gépek. P. J.: — Az igazgató elv­társ említette a létszám­­hiányt. Ez egyre több fej­törést okoz, ugyanis a 70— 80 fős létszámhiány miatt nem tudunk annyi embert telepíteni a frontokra, mint az elmúlt év novemberé­ben, vagy decemberében. P. B.: — Nem enyhített ezen a gondon az elmúlt év közepén végrehajtott lét­szám-átcsoportosítás sem? P. J.: — Nem. Ahhoz, hogy a frontfejtés optimá­lis létszámmal üzemelhes­sen, és megfelelő tempó­ban haladjon előre, jó szak­emberekre lenne még szük­ség. Sajnos, sok a járulé­kos munka, s ezekhez 30— 40 főt a frontokról kell majd elvennünk. Egyéb kö­telezettségeink is vannak. Csak egyet említek: ki kell mentenünk a jövesztőgé­­pet és a paj­­zsokat. Ezt a munkát csak tapasztalt bá­nyászokkal végeztethetjük. Szólni kell — ha feltéte­lekről beszélünk — arról az iparos gárdáról is, ame­lyik a szállítórendszert ü­zemelteti. Itt nincsenek alapvető gondjaink. Né­hány számadat jól jellem­zi ennek a kollektívának a munkáját. Leszámítva az iszapos vízbetörés miatti kényszerállásokat, az ös­­­szes veszteség a fejtésektől egészen a külszínig, 18—20 százalék. Ez jó eredmény ilyen gépesítés mellett. A lejtősakna 18—20 órát üze­mel, mint gumiszalag. A kihasználtság kielégítő. Ilyen vonatkozásban a feltételek adottak. A vál­lalati kérésről pedig an­­­nyit, h­ogy ez nem azon múlik, akarjuk-e, vagy sem, nem emberi ténye­zőktől függ, hanem attól a bányászszerencsétől, tekto­nikáról, amiről sok szó esett a beszélgetés folya­mán. SZ. G.: — Valamen­­nyiünkben ég a vágy, hogy felszínre küldjük az egy­millió tonna szenet. Már akkor beszéltünk házon be­lül róla, amikor még a köz­vélemény nem értesült a vállalati kérésről. A bri­gádok régen szeretnének belépni a „milliósok” közé. D. J.: — A vállalati el­képzelések szerint már a hetvenes évek végén egy­millió tonna szenet kellett volna termelnie az akná­nak. Nem rajtunk múlott. A fronton és az előváráson dolgozó bányászok is igye­keztek mindent megtenni. A feltételek között szólni kell az elővájási tevékeny­ségről is. Tavaly 9000 mé­ter vágat kihajtását ter­veztük, ezzel szemben csak 6434 méter sikerült. Oda kell figyelnünk az elővájá­si munkálatokra, nehogy emiatt kerüljünk kellemet­len helyzetbe. A vágathaj­tásnak lépést kell tartania a frontokkal. Lesz felada­tuk a brigádoknak. К. P.: — Az akarattal nem lesz baj, nem is volt soha. Nagyon fegyelmezet­ten kell dolgozni, tisztelni kell a vetőket és nem sza­bad kockáztatni. Csak an­­­nyi szenet termeljünk, amennyit a bánya állapota lehetővé tesz, még ha az egy ideig kevesebb is a tervtől. Inkább legyen egy hétig vagy kettőig keve­sebb a teljesítmény, mint­hogy a kockáztatás miatt a következő hónapban ne termeljünk semmit. SZ. G.: — A biztonságos termelés fő követelmény. Lehet, hogy az óvatosság miatt az egyik hónapban csak 70 ezer tonnát fogunk termelni, de ez meghozza gyümölcsét, mivel a másik hónapban akár 100—110 ezer tonna is kikerülhet a frontról. K. B.: — Tehát az akna ez évi optimista mottója: kockázat nélkül, de sokat. K. Mi: — Az elmúlt évi természeti csapások óva­tossá tettek bennünket. Nem ígérünk fölöslegesen és a munkánkat sokkal meggondoltabban végezzük. К. P.: — Eljutottunk mind a két sejtésünkön odáig, hogy az emberek is így gondolkodnak. Ez na­gyon fontos, mert végre a munkahelyen dolgozók és a vezetők nemcsak egyfor­mán beszélnek, hanem ugyanazt is akarják. Tehát, ha elhatározzuk, hogy egy bizonyos munkát hogyan kell megcsinálni, akkor nemcsak a megbeszélés alatt van egyetértés, ha­nem a végrehajtás során is. K. S.: — Következetesek a vezetők és a dolgozók is. Nincs hátsó gondolat, min­denki azt csinálja, amiben megegyeztünk. K. L.: — Ez az egyik igen fontos tényező, ami bizakodással tölt el vala­mennyiünket, a másik pe­dig az, hogy látjuk a dol­gozók tenniakarását. Azt hiszem, a beszélgetés is meggyőzően bizonyította, hogy nem a kollektíván múlik majd az egymillió tonna kitermelése. Remény­kedünk abban, hogy az 1983-as évben elkerülnek bennünket a természeti csapások. Ha így lesz, ak­kor Feketevölgy is „millio­mos” lesz. В. B.: — Tizenegy hó­nap múlva kiderül. Vala­mennyiüknek megköszö­nöm, hogy elfogadták meg­hívásunkat és részt vettek a beszélgetésen. Fónagy István * Balról jobbra: Kiss Mihály, Kéki L­ászló Pazsák János, Kammel Péter, Kanalas Sándor, Darvas János, Sztermen Gusztáv és a riporter

Next