Borsodi Bányász, 1983. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-03 / 5. szám
19S3. február 3. вов [UNK]оптвдтетдя [UNK] з Kerekasztal-beszélgetés Feketevölgyiék véleménye az egymillió tonnáról A Borsodi Szénbányák 1982-es termelési teljesítménye nem a terveknek megfelelően alakult. Ennek egyik oka a feketevölgyi nagymérvű lemaradás volt, amelyet a váratlan iszapos vízbetörés okozott. A Szuhavölgyi Bányaüzem év végére rendezte sorait és novemberben, decemberben kiváló teljesítménnyel jelentős mennyiséget ledolgozott adósságából. Valószínűleg az említett két hónap kiemelkedő produktumainak tudható be, hogy 1983. elején már mindenki úgy beszél Feketevölgy-aknáról, mint a vállalat második „milliomos munkahelyéről. Mennyire megalapozott a közvélemény várakozása? Erről beszélgettünk az elmúlt héten a végrehajtók képviselőivel: Sztermen Gusztáv üzemigazgatóval, Pazsák János üzemi főmérnökkel, Kéki László üzemi párttitkárral, Darvas János üzemi szakszervezeti titkárral, Kömmel Péter aknavezetővel, Kiss Mihály és Kanalas Sándor fronti brigádvezetőkkel. BORSODI BÁNYÁSZ: — Alig három hét telt el ebből az esztendőből, mégis már több fórumon elhangzott és az újságokban is azt olvashattuk, hogy Feketevölgy-акпа egymillióonna szenet fog termelni 1983-ban. A beszélgetés elején rendezzünk egy gyors szavazást: meglesz az egymillió tonna? KISS MIHÁLY:A kérdés eléggé provokatív. Nem lehet egyértelmű választ adni. Az adottságunk megvan hozzá. A mező kész. KÉKI LÁSZLÓ: — Ha az elmúlt negyedév eredményeit legalább kilenc hónapon keresztül tudjuk „hozni”, és váratlan esemény nem jön közbe, akkor képes az akna ilyen mennyiségű szenet kitermelni. PAZSÁK JÁNOS: — Geológia, bányászszerencse lipfrlpop KAMMEL PÉTER: — Az elmúlt három évnek a sok sikertelensége alapján nagyon nehéz kimondani, hogy igen, vagy nem. Én nagyon remélem, hogy meglesz, de ehhez, mint a főmérnök elvtárs mondta, kell egy jó adag bányászszerencse is. KANALAS SÁNDOR: — A brigád hangulata most már jó, ez az oldal tehát biztosított. Ha újabb geológiai problémák nem zavarnak bennünket, akkor meg tudjuk „csinálni” az egymilliót. D. J.: — Nagyon lényeges, hogy milyen eredménnyel zárjuk az első negyedévet. Egy jó rajt mindenképpen meghozná az önbizalmat, nyugodtabban néznénk a következő hónapok elé. SZTERMEN GUSZTÁV: — Igen nagy feladat. A meghatározó dolgok nem tőlünk függnek. Elvileg lehetséges. В. B.: — A válaszokból kitűnik, hogy mennyire nem egyértelmű az egymillió tonna szén kitermelése. Személy szerint merésznek tartom ezt a termelési felfutást, hiszen, ne feledjük, hogy alig fél évvel ezelőtt még 150 ezer tonna adóssága volt az üzemnek. Tehát a mélypontról kell másfél év alatt, mondhatni, a csúcsra jutni. Túlzottan optimistának tűnik számomba ez az elképzelés, s úgy vettem ki a válaszokból, hogy Önök is ezen a véleményen vannak, mert igen óvatosan fogalmaztak. SZ. G.: — Egy dolgot mindenképpen le kell szögeznünk: Feketevölgy-akna adottságai lehetővé teszik azt hogy egy év alatt egymillió tonna szenet termeljen, hiszen emlékezzünk csak vissza 1979-re, amikor 947 ezer tonna szén került ki a bányából, vagyis „súroltuk” az egymilliót. Ezt követően azonban évről évre olyan események szóltak közbe, amelyek nem tették lehetővé az egymilliónak még a megközelítését sem: 1980-ban 800 ezer, 1981-ben pedig 760 ezer tonnát termeltünk, és ugyanennyit 1982-ben is. Ennek oka volt, mégpedig geológiai oka. Amikor csak tőlünk függött a teljesítmény , akkor eredményesen dolgoztunk. Ezt bizonyítja a tavalyi utolsó két hónap teljesítménye, ami részaránya lehet az egymilliós termelésnek. Ne feledjük viszont, hogy az elmúlt év nehézségeivel még 1983 elején is találkoztunk, s félő, hogy később is jelentkezhetnek ezek a problémák. A 140 méteres nagy frontunk az átszerelés után is a nyugati mezőben üzemel majd, ahol egyre rosszabb a tektonika. Az iszapos vízbetörés már tavaly figyelmeztetett bennünket, s még most sem szűnt meg teljesen ez a veszély, sőt, ebben az évben is akadályozta a termelést a nyugati mezőben jelentkező geológiai zavartság. Mi a biztosítéka annak, hogy az év hátralévő részében nem lesz ilyen problémánk? Ezért nem harsogjuk az egymillió tonnát. A másik oka pedig az, hogy amennyiben „csak” 930 ezer tonna szenet termelünk, akkor se legyen sikertelenségi érzésünk. K. M.: — Még mindig sok a víz, és ami nagyon zavar bennünket, hogy hátulról, az omlásból csurog. Félő, hogy esetleg üreg van felettünk, vagy vízdús rétegnek megyünk neki. K. S.: — Nálunk is jelentkeztek a vízlökések, és megállították a termelést. Ezért nem szabad elkiabálni az egymillió tonnát. Igyekszünk kihasználni a lehetőségeket, mint ahogy azt eddig tettük. A két brigád között egészséges versenyszellem alakult ki, ami a közösség javát szolgálja. P. J.: — Érdemes bővebben foglalkozni a brigádvezetők által feszegetett, nyugtalanságot okozó gondokkal. Ahogy haladunk nyugatra, egyre jobban megközelítjük a kimosást. A fedőkőzet összetétele a korábbinál rapszódikusabb. A mostani haverna nagyon új dolog számunkra, de azt hiszem, a geológusok számára is. Ezt figyelembe véve nagy erőfeszítéseket teszünk. A 11-es front alapvágatában rétegvíz -lecsapolást végzünk, de a 140 méteres homlokon sajnos nem tudjuk megvalósítani a teljes víztelenítést. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a mentővásat bizonysága szerint az M9-es front előtt rövid lefutású szakaszon a tetők igen élesen nyitnak,illetve zárnak. Ezek ismeretében nagy könnyelműség lenne kimondani, hogy a terület napi három és fél méteres sebességgel fejthető. К. P.: — Csak annyival egészíteném ki a Pazsák János által elmondottakat, hogy a 11-es frontfejtésen sok vetőt kell majd vinni. Ez komoly technológiai fegyelmet követel meg valamennyiünktől. Kifejezetten kézi munkával kell ezeken a szakaszokon haladni, és a biztonságra kell törekedni még akkor is, ha ez 10 —15 ezer tonnás termeléskiesést jelent majd. Mindenképpen el kell kerülni az olyan helyzeteket, amelyek a tavalyi kudarcot okozták. A biztonságos termelésre kell törekednünk, már csak azért is, hogy az embereknek megerősödjön a fronton a biztonságérzetük. В. B.: — Ez valóban nagyon lényeges, éppen ezért maradjunk még ennél a gondolatnál. Az elmúlt év valószínűleg idegileg és fizikailag is megviselte az embereket. Kipihenték már a fáradalmakat? К. P.: — Engedjék meg, hogy csak röviden, erre én válaszoljak. Nagyon sokszor voltam azon a helyen, ahol bejött az iszapos víz. Nem volt kellemes látni azt a munkahelyet, ahol sokszor még a legrégebbi bányászok is féltek. A félelmet ilyen helyzetben nem lehet takargatni, nincs is értelme, mert a nagy betörés után előfordult később is néhány kisebb betörés, ami igencsak megijesztett bennünket. Ma már nincs ilyen probléma, és a 9-es fejtés beindulása után a félelem is elmúlt. Nem tagadom, nagyon elfáradtunk, nagy volt a fizikai megterhelés. Viszont nem mindegy, hogy a fizikai fáradtságot mi okozza. Tavaly az iszaplapátolás vette ki az erőnket, most viszont már szénnel dolgozunk. Ez nagy különbség! В. B.: — Ezek szerint pihenésnek számított a decemberi 100 ezer tonna kitermelése? SZ. G.: — Pihenésnek tűnt a bányászok számára, mert nem volt zavaró körülmény. К. M.: — A szénigény óriási volt az emberekben. Amikor végre szénnel találkoztunk, az egész brigád szárnyakat kapott. Amióta maróhenger üzemel, ilyen hatékonyan még nem volt kihasználva, szinte megállás nélkül dolgoztunk. В. B.: — Még mindig a témánál maradva: hogyan igyekeztek a politikai szervek feloldani a feszültségeket, a nehéz hónapokban milyen eszközökhöz folyamodtak a pártmunkások? K. L.: — 1982. április 17. után a biztatás, az útkeresés jellemezte a pártmunkát. Több javaslattal éltünk, amelyek közül néhány meg is valósult az elmúlt időszakban. Rendkívül pozitívnak kell értékelnünk a dolgozók helytállását. A tavalyi év is bizonyította, hogy bányászaink szakmai és politikai felkészültsége igen jó. A többletmunkát is vállalták azért, hogy az üzem minél hamarabb kikerüljön a nehéz helyzetből. Amikor pedig lehetőséget kaptak a termelésre, százezer tonna fölötti szénmennyiséget küldtek a külszínre. Ez a lelkesedés együtt jár a bányász szakmával. Ebben az évben — a feladatokból adódóan — módosul a politikai munka iránya. Minden fórumon törekszünk a dolgozókkal való párbeszédre, ismertetjük a feladatokat, megvitatjuk a tennivalókat. A munka nem lesz kevesebb mint tavaly, hiszen bányászaink is arra törekednek, hogy megtartsák az életszínvonalat, amit munkájukkal megteremtettek maguknak. A párttagság véleménye is az, hogy sikerülhet a nagy terv, amennyiben objektív körülmények nem zavarják a termelést. A vezérigazgató elvtárs újévi köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy 1983-ban Feketevölgy lesz a vállalat „fő teherviselője”. Ha megkapunk minden segítséget, és jól kihasználjuk a lehetőségeinket, akkor bátran vállaljuk a terheket. В. B.: — A vállalat egymillió tonna szenet kér az üzemtől. Biztosította ehhez a feltételeket? SZ. G.: — A vállalat vezetése az elmúlt évben lehetőségeihez mérten igyekezett mindent megadni, amit kértünk. Erre az évre is kaptunk ígéreteket, és nincs kétségünk afelől, hogy ezeket teljesítik majd. Vannak olyan igényeink, amelyeket egyszerűen nem tud kielégíteni a vállalat. Egy példa: csillére lenne szükségünk, de csak a második negyedévben szállítja le a gyártó cég. A személyi feltételek nem kielégítőek. Jó szakemberekre lenne szükség a frontokon és az elővárásokon, s bizony még mérnököket is tudnánk foglalkoztatni. K. S.: — A frontra is kell majd mérnök, csak az a baj, hogy nem szívesen jönnek Feketevölgyre, mert messze van a városoktól. A feltételekhez annyit, hogy kisgépekből, villákból és szivattyúkból még elkelne néhány a mi munkahelyünkre is. Elképzelhető, hogy ebben az évben nem egy, hanem két frontszerelés lesz, ahhoz pedig sok segítséget nyújtanak a kisgépek. P. J.: — Az igazgató elvtárs említette a létszámhiányt. Ez egyre több fejtörést okoz, ugyanis a 70— 80 fős létszámhiány miatt nem tudunk annyi embert telepíteni a frontokra, mint az elmúlt év novemberében, vagy decemberében. P. B.: — Nem enyhített ezen a gondon az elmúlt év közepén végrehajtott létszám-átcsoportosítás sem? P. J.: — Nem. Ahhoz, hogy a frontfejtés optimális létszámmal üzemelhessen, és megfelelő tempóban haladjon előre, jó szakemberekre lenne még szükség. Sajnos, sok a járulékos munka, s ezekhez 30— 40 főt a frontokról kell majd elvennünk. Egyéb kötelezettségeink is vannak. Csak egyet említek: ki kell mentenünk a jövesztőgépet és a pajzsokat. Ezt a munkát csak tapasztalt bányászokkal végeztethetjük. Szólni kell — ha feltételekről beszélünk — arról az iparos gárdáról is, amelyik a szállítórendszert üzemelteti. Itt nincsenek alapvető gondjaink. Néhány számadat jól jellemzi ennek a kollektívának a munkáját. Leszámítva az iszapos vízbetörés miatti kényszerállásokat, az összes veszteség a fejtésektől egészen a külszínig, 18—20 százalék. Ez jó eredmény ilyen gépesítés mellett. A lejtősakna 18—20 órát üzemel, mint gumiszalag. A kihasználtság kielégítő. Ilyen vonatkozásban a feltételek adottak. A vállalati kérésről pedig annyit, hogy ez nem azon múlik, akarjuk-e, vagy sem, nem emberi tényezőktől függ, hanem attól a bányászszerencsétől, tektonikáról, amiről sok szó esett a beszélgetés folyamán. SZ. G.: — Valamennyiünkben ég a vágy, hogy felszínre küldjük az egymillió tonna szenet. Már akkor beszéltünk házon belül róla, amikor még a közvélemény nem értesült a vállalati kérésről. A brigádok régen szeretnének belépni a „milliósok” közé. D. J.: — A vállalati elképzelések szerint már a hetvenes évek végén egymillió tonna szenet kellett volna termelnie az aknának. Nem rajtunk múlott. A fronton és az előváráson dolgozó bányászok is igyekeztek mindent megtenni. A feltételek között szólni kell az elővájási tevékenységről is. Tavaly 9000 méter vágat kihajtását terveztük, ezzel szemben csak 6434 méter sikerült. Oda kell figyelnünk az elővájási munkálatokra, nehogy emiatt kerüljünk kellemetlen helyzetbe. A vágathajtásnak lépést kell tartania a frontokkal. Lesz feladatuk a brigádoknak. К. P.: — Az akarattal nem lesz baj, nem is volt soha. Nagyon fegyelmezetten kell dolgozni, tisztelni kell a vetőket és nem szabad kockáztatni. Csak annyi szenet termeljünk, amennyit a bánya állapota lehetővé tesz, még ha az egy ideig kevesebb is a tervtől. Inkább legyen egy hétig vagy kettőig kevesebb a teljesítmény, minthogy a kockáztatás miatt a következő hónapban ne termeljünk semmit. SZ. G.: — A biztonságos termelés fő követelmény. Lehet, hogy az óvatosság miatt az egyik hónapban csak 70 ezer tonnát fogunk termelni, de ez meghozza gyümölcsét, mivel a másik hónapban akár 100—110 ezer tonna is kikerülhet a frontról. K. B.: — Tehát az akna ez évi optimista mottója: kockázat nélkül, de sokat. K. Mi: — Az elmúlt évi természeti csapások óvatossá tettek bennünket. Nem ígérünk fölöslegesen és a munkánkat sokkal meggondoltabban végezzük. К. P.: — Eljutottunk mind a két sejtésünkön odáig, hogy az emberek is így gondolkodnak. Ez nagyon fontos, mert végre a munkahelyen dolgozók és a vezetők nemcsak egyformán beszélnek, hanem ugyanazt is akarják. Tehát, ha elhatározzuk, hogy egy bizonyos munkát hogyan kell megcsinálni, akkor nemcsak a megbeszélés alatt van egyetértés, hanem a végrehajtás során is. K. S.: — Következetesek a vezetők és a dolgozók is. Nincs hátsó gondolat, mindenki azt csinálja, amiben megegyeztünk. K. L.: — Ez az egyik igen fontos tényező, ami bizakodással tölt el valamennyiünket, a másik pedig az, hogy látjuk a dolgozók tenniakarását. Azt hiszem, a beszélgetés is meggyőzően bizonyította, hogy nem a kollektíván múlik majd az egymillió tonna kitermelése. Reménykedünk abban, hogy az 1983-as évben elkerülnek bennünket a természeti csapások. Ha így lesz, akkor Feketevölgy is „milliomos” lesz. В. B.: — Tizenegy hónap múlva kiderül. Valamennyiüknek megköszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat és részt vettek a beszélgetésen. Fónagy István * Balról jobbra: Kiss Mihály, Kéki László Pazsák János, Kammel Péter, Kanalas Sándor, Darvas János, Sztermen Gusztáv és a riporter