Borsodi Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
4 BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET A munkaverseny is változik Bár pontos mérlegadatok még nem állnak rendelkezésre, már tudjuk: megyénk fogyasztási szövetkezetei egészében véve eredményes évet zártak. Fő vonalaiban teljesültek a dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok munkaverseny-vállalásai. A végzett munka miatt nem kell szégyenkeznünk, de nincs okunk az önelégültségre sem. A szövetkezetek vezetői tisztában vannak vele: ahhoz, hogy gazdasági, életszínvonal-politikai célkitűzéseinket teljesíthessük, az új évben az előzőeknél is jobban, hatékonyabban, eredményesebben kell dolgoznunk. Gazdasági, mozgalmi feladatainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha változatlanul nagy figyelmet fordítunk a szocialista munkaversenyre. A szövetkezetek ebben a napokban alakítják ki üzletpolitikájukat, készítik el a munkaverseny-pályázatokat, tesznek a tervekre épülő vállalásokat a szocialista brigádok. E sokrétű munka szervezése közben nem szabad megfeledkezni róla, hogy a dolgozók, a tagság cselekvése, kezdeményezése a szocialista munkaversenyben akkor válik tartalmassá, ha megismerik az elérendő célokat, és azok hatásait saját életükre is. A bolti eladó, vagy a szövetkezeti ipar, s a szolgáltató ágazat dolgozói ennek tudatában kapcsolódnak be a szocialista munkaversenybe, s vállalnak kötelezettséget az egyre feszesebb gazdasági feladatok teljesítésére. „ Az elért sikerek egyik igen fontos tényezője,, szövetkezeti mozgalmunkban éppen az, hogy a munkaversenyben részt vevők szembe tudnak nézni a valósággal, s a nehézségekkel. Az utóbbiak leküzdéséhez nem a kibúvókat, hanem a kiutat, a legjobb megoldásokat keresik. Tudásuk és lehetőségeik szerint igyekeznek megfelelni a magasabb követelményeknek. A fogyasztási szövetkezeti mozgalomban részben a gazdasági kényszerhatások, részben az előrelátás következtében jelentősen megváltoztak a gazdálkodás, a kereskedelmi tevékenység körülményei. Ezek a változások nem hagyták — nem is hagyhatták — érintetlenül a munkaverseny-mozgalmat. Nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet a munkaverseny szervezését és irányítását a régi módon csinálni. Nem ésszerű például középtávú, vagy — ha nincs elegendő és bő választékú tartós fogyasztási cikk, a Tüzép-telepen elegendő építőanyag, stb. — éves versenyvállalást tenni, hiszen ez a módszer az esetek többségében a formalizmust jelentené, vagy éppen növelné. Az az állapot sem tartható sokáig, hogy a kollektívák nagy többsége — vitathatatlanul jó szándéktól vezérelve — bekapcsolódik ugyan a munkaversenymozgalomba, vállalásokat is tesz, teljesíti felajánlását, csak éppen mindennek a következménye nem az és nem olyan lesz, amit, illetőleg amilyet várnak. Ha például a versenyvállalásokat teljesítették, mégsem kielégítő a szövetkezeti eredmény, akkor minden bizonnyal nincs meg a kellő összhang a munkaverseny és a szövetkezeti célok között Sürgető feladat a munkaverseny-vállalások formális vonásainak a csökkentése. Megőrizve a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom pozitív elemeit, a mozgalmat mindenütt h hozzá kell igazítani a változó körülményekhez, a hosszabb-rövidebb távú tervek konkrét célkitűzéseihez. A szóban forgó korszerűsítést természetesen folyamatként kell felfogni és kezelni. A munkaversenymozgalom ugyanis időszakonként megújítja önmagát olyan mértékben és aszerint, hogy milyen gazdaságpolitikai feladat vár a szövetkezetre. A szocialista munkaverseny megújulásának egyik vonása az, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítanak a szövetkezeti, különösen pedig a munkahelyi célok és a vállalások összhangjára. Ennek a törekvésnek a sikere nem csupán a munkaversenyben részt vevők szándékától függ. Nagy szerepe van benne a verseny helyes, ésszerű irányainak meghatározását segítő mozgalmi és gazdasági vezetők munkamódszereinek és következetességének is. Megfigyelhető, hogy a mai követelmények jegyében változik és gazdagodik a munkaverseny-mozgalomban a mennyiségi szemlélet és a minőségi követelmények aránya. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a munkaverseny általában ne többletmunka vállalására ösztönözzön elelsősorban. A kereskedelmi munkában a mennyiségi követelmények mellett szinte meghatározók a minőségiek. Másutt a munkaverseny-vállalásoknak arra kell serkenteniük, hogy javuljon az előállított termékek minősége és gazdaságossága. Ugyanezt a célt szolgálja a takarékosság az energiával, az anyaggal és a munkaidővel. A szocialista munkaverseny első számú letéteményesei változatlanul a szocialista brigádok. Amit eddig tettek, azt is bizonyítja, hogy a munkaverseny nem csupán, s nem is lehet csak termelési mozgalom. A közösségi érzés, egymás segítése és nevelése rendkívül nagy erő. Ezt az erőt azonban az eddiginél jobban kell és lehet hasznosítani.agyobb figyelmet igényel az egyéni kezdeményezés és a jó teljesítmények esetében a kellő anyagi és erkölcsi elismerés. Ez az a biztonságos út, amely az új évben is elvezet az egyén és a közösség szempontjából erkölcsileg és gazdaságilag is helyeselhető célhoz. T. B. N Megyei győztes Az újhelyi vasasok csapata A borsodi ipari szövetkezetekben — a megyei szövetség kezdeményezésére — tavaly az OKISZ VIII. kongresszusa tiszteletére szellemi vetélkedőt szerveztek. Az volt a cél, hogy e módon is minél több szövetkezeti tag, dolgozó ismerje meg a kongresszus irányelveit, a kongresszuson elhangzottakat, a jövő építésére vonatkozó határozatokat. A helyi, területi versenyek után, január 25-én Miskolcon, a KISZÖV-székházban került sor a megyei döntőre, ahol a szövetkezet 5—5 tagú csapata mérte össze tudását A vetélkedő hű tükörképet adott a versenyzők felkészültségéről, arról, hogy a kezdeményezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Különösen vonatkozik ez az első témakörre. A szövetkezetek képviselői kitűnő válaszokat adtak a jóformán „ismeretlen’ szervezetekkel: a kisvállalatokkal, a kisszövetkezetekkel, a szövetkezetek és a tagok kapcsolatával, a jövedelem szabályozásával, az egyszerűsített elszámolási módszerrel, az újfajta anyagi ösztönzéssel kapcsolatos kérdésekre. A tagok otthonosak a jogaik és a kötelezettségeik ismeretében is. Az egyik válaszadó (Toldi Vasipari Szövetkezet) a szocialista demokrácia megfogalmazásából kiindulva vázolta a szövetkezeti demokrácia lényegét, ismertette a demokrácia különböző fórumait. Egy következő, (MÉRUSZ) az önkormányzati jogokról, kötelezettségekről tartott „kiselőadást”. Szó esett az érdekvédelem kettős tartalmáról, a vezetőségek feladatairól, hatóköreiről. A versenyzők kitűnően ismerik a munkavédelmi előírásokat, a balesetek megelőzését szolgáló tennivalókat is. Az izgalmakban bővelkedő vetélkedők ebben része van vezetőjének Csontó Károlynak is — gyorsan pergő és változatos volt. Így például a szövetkezetpolitikai ismeretekkel kapcsolatos 10 kérdésből, a „totózásból” ismert módszernél, az elhangzott versidézet alapján kellett feljegyezni a vers címét, s a költő nevét. A zsűri — amelynek vezetője a KISZÖV elnöke, tagjai az osztályvezetők voltak — magas mércét állított a versenyzők elé. Többször is előfordult, hogy a maximális 25 pontot kapó felelőre „rákérdeztek”, olykor azért, hogy a versenyző mennyivel tud többet az elmondottaktól. A válaszra mindenki mindössze 3 percet kapott. Volt példa arra is, hogy a versenyző „elértette” a kérdést, s mire „beletalált”, már kifutott az időből, s így — mint a pontozás után kiderült — nem tudta elmondani azt, amit valójában jól tudott. A hatfordulós vetélkedőben a sátoraljaújhelyi Toldi Vasipari Szövetkezet csapata végzett az első, a Miskolci Méretes Ruházati Szövetkezet csapata a második, a Miskolci Fényképész Szövetkezet csapata a harmadik helyen. A vetélkedőben való szereplést dokumentáló oklevelet, s az első három helyezettnek járó jutalmat Kolláth Sándor, a megyei szövetség elnöke adta át. Elismeréssel szólt a résztvevők jó felkészüléséről, ez ismeretük gyarapodását jelenti, s ennek birtokában nagyobb tájékozottsággal végezhetik munkájukat, élhetnek jogaikkal. Keresni kell a módszert, a lehetőségeket, hogy a versenyzők tudását, az általuk elmondottakat minél szélesebb körben tehessék közkinccsé. (csb) 1982. JANUÁR Az ifjúsági parlamentek tapasztalatai Miskolcon Miskolcon a tíz ipari szövetkezetnél 11 munkahelyi ifjúsági parlamentet tartottak 1981. szeptember 1. és december 31. között, amelyeken az 1100 harminc éven aluli fiatalból 721-en vettek részt, 96- an kértek szót, s mondták el véleményüket az ifjúságpolitikai kérdésekről. A parlamentek előkészítését már júniusban elkezdték a szövetkezeteknél, mikor a megyei KTSZÖV elnöksége ajánlással fordult a szövetkezetek vezetőségeihez. A miskolci ipari szövetkezetek pártbizottsága megfogalmazta a pártalapszervezetek politikai feladatait és az ipari szövetkezetek KISZ-bizottsága intézkedési tervet fogadott el a KISZ-szervezetek munkájára, a tanácskozások előkészítésére és lebonyolítására. A szövetkezetek vezetőségei a társadalmi szervezetekkel együtt készítettek elő és szervezték meg az ifjúsági parlamenteket. A szövetkezeti ifjúság széles rétegét mozgósították a részvételre, azonban a gyesen levő fiataloknak csak egy része vett részt a tanácskozásokon. Az előkészítés során a beszámolók, az új ifjúságpolitikai intézkedési és pénzügyi tervek előzetes megismerését korlátozta a KISZ- en kívüli fiatalok körében, hogy több esetben csak a tanácskozáson hallottak róla először. Voltak jó példák is: a háziipari szövetkezetnél, ahol faliújságokon, a fodrászszövetkezetnél részparlamenteken, valamint a lakáskarbantartó szövetkezetnél munkahelyi csoportokban ismertették meg előzetesen az írásos beszámolókat, intézkedési terveket. A KISZ-taggyűlések minden területen előzetesen megtárgyalták és véleményezték a parlamentek elé került anyagokat. A lebonyolításra jellemző volt a gördülékenység és a jó felkészültség, azonban néhány fórum hangulatán érződött az asztal „túloldalán” ülő elnökség kissé merev stílusának hatása ... A szövetkezetek vezetőségeinek beszámolói színvonalasak voltak, tartalmazták az 1978-as ifjúsági parlamentek határozatainak és intézkedéseinek megvalósítását (ifjúsági alapok létrehozása, fiatalok erkölcsi, anyagi elismerése, szakmai képzés és továbbképzés eredményei, munkakörülmények javítása). A fiatalok előtt álló politikai és gazdasági feladatokat, elvárásokat és a végrehajtáshoz szükséges támogatást (éves szövetkezeti tervek, 5 napos munkahét bevezetése, anyag- és energiatakarékosság). Az új intézkedési tervek rangsorolták az ifjúságpolitikai kérdések jövőbeni megvalósítását. Többek között a pályakezdő fiatalok beilleszkedése, a fiatalok munkájának erkölcsi, anyagi elismerése, a szövetkezeti klubok működésének biztosítása, az otthonteremtési lehetőségek jobb kihasználása és támogatása stb. vonatkozásokban. A KISZ-szervezetek állásfoglalását az alapszervezeti titkárok mondták el, többek között foglalkoztak a KISZ X. kongresszusa határozataiból adódó helyi feladatokkal, az érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységgel. A hozzászólások tartalmazták a beszámolók értékelését, a korábbi ifjúsági parlamenteken javasolt, elfogadott és meg nem valósított feladatok miatt a kritikai észrevételeket is. A parlamenteken a fiatalok aktivitása változó, két tanácskozás kivételével elfogadható volt. Hozzászólásaikban foglalkoztak a fiatalok részvételével a vezetésben, a lakásépítési alapok megteremtésének lehetőségeivel, javaslatok hangzottak el a „Munkád mellé add a neved!” mozgalom bevezetésére a szolgáltatás területén és annak kiszélesítésére. A KISZ-szervezet kezdeményezésére a fiatalok védnökséget vállaltak az induló beruházás felett a lakáskarbantartó és a bútoripari szövetkezetekmél. Több tanácskozáson módosító javaslattal éltek a résztvevők. Egyebek közt az ifjúsági alap pénzügyi tervében a kulturális költségek növelésére, klubvezetőségek létrehozására, lakástámogatási alap megteremtésére tettek javaslatot. A felsőbb szervek felé javasolták, hogy az ifjúsági alapból nyújtsanak lehetőséget a lakásépítési alap létrehozására, s a szakmunkástanulók gyakorlati idejének növelésére. A tanácskozásokon a fiatalok választ kaptak kérdéseikre, elfogadták a parlament határozatát, majd megválasztották küldötteiket a megyei KISZÖV február 26-án sorra kerülő ifjúsági parlamentjére. Hubert József, a miskolci ipari szövetkezetek KISZ-bizottságának titkára Budapest, Borsod, Heves, Nógrád, Szabolcs Mezőkövesden rendezték meg a szövetkezeti vers- és prózamondók területi vetélkedőjét Január 9—10-én kétnapos, izgalmas és nívós kulturális program színhelye volt a mezőkövesdi járási művelődési központ. Budapestről és négy megyéből: Borsodból, Hevesből, Nógrádból és Szabolcsból a három szövetkezeti ágazat, a TESZÖV, a MÉSZÖV és a KISZÖV képviseletében kilencvennyolc vers- és prózamondó érkezett Kövesdre, hogy a zsűri előtt összemérje tudását, tehetségét a szövetkezetek országos vers- és prózamondó versenyének területi elődöntőjén. A zsűri Debrecenig Tibornak, a Népművelési Intézet főmunkatársának elnökletével két csoportban — a kötelező és a szabadon választott művekkel — hallgatta meg a 98 résztvevőt. Újdonsága, s egyben elismerést érdemlő kezdeményezése volt e verseny kiírásának, hogy a kötelező produkció valamely népköltészeti alkotás (népdal, népballada, népmese) kellett, hogy legyen. A magyar folklór értékeinek, szépségeinek fölfedeztetése és népszerűsítése volt a célja a versenyt kiíró szerveknek, s a kövesdi területi elődöntő méltónak bizonyult e nemes vállalkozáshoz. Különös örömmel állapította meg a zsűri a verseny másnapján, eredményhirdetéskor azt is, hogy igényes, ízléses volt a szabadon választott produkcióban a versenyzők döntése a bemutatott műveket illetően. Egyre kevesebb a hatásvadászó, „amatőr” produkció, s az olyan kétes értékű irodalmi alkotás is, amelyek korábban épp e versenyek színvonalasságát, igényességét kérdőjelezték meg. Többen választottak elmondásra verset, elbeszélést a szomszédos országok magyar nemzetiségi irodalmának alkotóitól, elsősorban erdélyiektől, s mind a zsűri, mind a hallgatóság szívesen figyelte Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és mások elhangzó verseit. Viszonylag sokan választottak elmondásra prózát, s általánosan jó volt a művek válogatása a versenyzők adottságai, tehetségük, szavai és alkatuk szempontjából is. Ezért jelenthette ki a zsűri: jó hírverése volt ez a mezőkövesdi területi elődöntő a szövetkezeti ágazatok dolgozói fejlődő vonalának is. A helyezettek végső sorrendjének megállapítása nem várt izgalmakkal járt. Holtverseny alakult ki — azonos pontszámokkal — az első, második helyen, s csak harmadszori meghallgatás után döntött a zsűri úgy, hogy a területi elődöntő első helyét a verseny „mezőnyéből” valóban kimagasló, tehetségével, kulturáltságával egyaránt meggyőző budapesti Molnár Erikának ítéli. A verseny második helyezettje az ugyancsak fővárosi Babits László lett, a harmadik helyre is Budapestről érkezett Retter Zsuzsanna , került. (Többen fel is vetetté.TM" hogy miután a budapestiek összehasonlíthatatlanul kedvezőbb feltételekkel, több szereplési lehetőséggel, olykor már a hivatásos előadóművészekéhez mérhető rutinnal rendelkeznek, helyes volna őket külön területi csoportban szerepeltetni.) A verseny első három helyezettjén kívül további hat résztvevőt — ágazatonként 2—2 vers- és prózamondót — javasolt továbbjutónak a zsűri. Ezek a következők: Lőrinczi László, Frits Györgyi, Rákai Erzsébet, Vigh Gábor, Balla János és Frank József. A kilenc továbbjutott vers- és pózamondó meghívást kap Szegedre, a szövetkezeti dolgozók vers- és prózamondó versenyének országos döntőjére, amelyet márciusban rendeznek meg. P. Bakay Erzsébet