Borsodi Szövetkezeti Élet, 1982 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

4 BORSODI SZÖVETKEZETI ÉLET A munkaverseny is változik B­ár pontos mérlegada­tok még nem állnak rendelkezésre, már tudjuk: megyénk fogyasz­tási szövetkezetei egészé­ben véve eredményes évet zártak. Fő vonalaiban tel­jesültek a dolgozó kollek­tívák, a szocialista brigá­dok munka­verseny-válla­lásai. A végzett munka mi­att nem kell szégyenkez­nünk, de nincs okunk az önelégültségre sem. A szö­vetkezetek vezetői tisztában vannak vele: ahhoz, hogy gazdasági, életszínvonal-po­litikai célkitűzéseinket tel­jesíthessük, az új évben az előzőeknél is jobban, haté­konyabban, eredményeseb­ben kell dolgoznunk. Gaz­dasági, mozgalmi feladata­inkat csak úgy tudjuk meg­valósítani, ha változatlanul nagy figyelmet fordítunk a szocialista munkaverseny­re. A szövetkezetek ebben a napokban alakítják ki üz­letpolitikájukat, készítik el a munkaverseny-pályázato­­kat, tesznek a tervekre épülő vállalásokat a szocia­lista brigádok. E sokrétű munka szervezése közben nem szabad megfeledkezni róla, hogy a dolgozók, a tagság cselekvése, kezde­ményezése a szocialista munkaversenyben akkor válik tartalmassá, ha meg­ismerik az elérendő célo­kat, és azok hatásait saját életükre is. A bolti eladó, vagy a szövetkezeti ipar, s a szolgáltató ágazat dolgo­zói ennek tudatában kap­csolódnak be a szocialista munkaversenybe, s vállal­nak kötelezettséget az egy­­­­re feszesebb gazdasági fel­adatok teljesítésére. „­­ Az elért sikerek egyik igen fontos tényezője,, szö­vetkezeti mozgalmunkban éppen az, hogy a munka­versenyben részt vevők szembe tudnak nézni a va­lósággal, s a nehézségek­kel. Az utóbbiak leküzdésé­hez nem a kibúvókat, ha­nem a kiutat, a legjobb megoldásokat keresik. Tu­dásuk és lehetőségeik sze­rint igyekeznek­­ megfelelni a magasabb követelmé­nyeknek. A fogyasztási szövetkeze­ti mozgalomban részben a gazdasági kényszerhatások, részben az előrelátás kö­vetkeztében jelentősen meg­változtak a gazdálkodás, a kereskedelmi tevékenység körülményei. Ezek a válto­zások nem hagyták — nem is hagyhatták — érintetle­nül a munkaverseny-moz­­galmat. Nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet a mun­kaverseny szervezését és irányítását a régi módon csinálni.­ Nem ésszerű például kö­zéptávú, vagy — ha nincs elegendő és bő választékú tartós fogyasztási cikk, a Tüzép-telepen elegendő épí­tőanyag, stb. — éves ver­senyvállalást tenni, hiszen ez a módszer az esetek többsé­gében a formalizmust je­lentené, vagy éppen növel­né. Az az állapot sem tart­ható sokáig, hogy a kol­lektívák nagy többsége — vitathatatlanul jó szándéktól vezérelve — bekapcsolódik ugyan a munkaverseny­­mozgalomba, vállalásokat is tesz, teljesíti felajánlá­sát, csak éppen mindennek a következménye nem az és nem olyan lesz, amit, illetőleg amilyet várnak. Ha például a versenyvál­lalásokat teljesítették, még­sem kielégítő a szövetkeze­ti eredmény, akkor minden bizonnyal nincs meg a kel­lő összhang a munkaver­seny és a szövetkezeti cé­lok között S­ürgető feladat a mun­­kaverseny-vállalások formális vonásainak a csökkentése. Megőrizve a munkaverseny, a szocialis­ta brigádmozgalom pozitív elemeit, a mozgalmat min­denütt h hozzá kell igazítani a változó körülményekhez, a hosszabb-rövidebb távú tervek konkrét célkitűzései­hez. A szóban forgó korszerű­­­­sítést természetesen folya­matként kell felfogni és kezelni. A munkaverseny­­mozgalom ugyanis idősza­konként megújítja önma­gát olyan mértékben és aszerint, hogy milyen gaz­daságpolitikai feladat vár a szövetkezetre. A szocia­lista munkaverseny meg­újulásának egyik vonása az, hogy egyre nagyobb fi­gyelmet fordítanak a szö­vetkezeti, különösen pedig a munkahelyi célok és a vállalások összhangjára. Ennek a törekvésnek a si­kere nem csupán a mun­kaversenyben részt vevők szándékától függ. Nagy sze­repe van benne a verseny helyes, ésszerű irányainak meghatározását segítő moz­galmi és gazdasági vezetők munkamódszereinek és kö­vetkezetességének is. Megfigyelhető, hogy a mai követelmények jegyé­ben változik és gazdago­dik a munkaversen­y-moz­­galomban a mennyiségi szemlélet és a minőségi kö­vetelmények aránya. Egyre több helyen ismerik fel, hogy a munkaverseny ál­talában ne többletmunka vállalására ösztönözzön el­­elsősorban. A kereskedelmi munkában a mennyiségi követelmények mellett szin­te meghatározók a minősé­giek. Másutt a munkaver­­seny-vállalásoknak arra kell serkenteni­ük, hogy ja­vuljon az előállított termé­kek minősége és gazdasá­gossága. Ugyanezt a célt szolgálja a takarékosság az energiával, az anyaggal és a munkaidővel. A szocialista munkaver­­seny első számú letétemé­nyesei változatlanul a szo­cialista brigádok. Amit ed­dig tettek, azt is bizonyít­ja, hogy a munkaverseny nem csupán, s nem is le­het csak termelési mozga­lom. A közösségi érzés, egymás segítése és nevelé­se rendkívül nagy erő. Ezt az erőt azonban az eddigi­nél jobban kell és lehet hasznosítani.­agyobb figyelmet igé­nyel az egyéni kez­deményezés és a jó teljesítmények esetében a kellő anyagi és erkölcsi el­ismerés. Ez az a biztonsá­gos út, amely az új évben is elvezet az egyén és a közösség szempontjából er­kölcsileg és gazdaságilag is helyeselhető célhoz. T. B. N Megyei győztes Az újhelyi vasasok csapata A borsodi ipari szövetkeze­­tekben — a megyei szövetség kezdeményezésére — tavaly az OKISZ VIII. kongresszu­sa tiszteletére szellemi vetél­kedőt szerveztek. Az volt a cél, hogy e módon is minél több szövetkezeti tag, dolgozó ismerje meg a kongresszus irányelveit, a kongresszuson el­hang­zottakat, a jövő építé­sére vonatkozó határozatokat. A helyi, területi versenyek után, január 25-én Miskolcon, a KISZÖV-székházban került sor a megyei döntőre, ahol a szövetkezet 5—5 tagú csapa­ta mérte össze tudását A vetélkedő hű tükörképet adott a versenyzők felkészült­ségéről, arról, hogy a kezde­ményezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Különö­sen vonatkozik ez az első témakörre. A szövetkezetek képviselői kitűnő válaszokat adtak a jóformán „isme­retlen­’ szervezetekkel: a kis­vállalatokkal, a kisszövetkeze­tekkel, a szövetkezetek és a tagok kapcsolatával, a jöve­delem szabályozásával, az egyszerűsített elszámolási módszerrel, az újfajta anyagi ösztönzéssel kapcsolatos kér­désekre. A tagok otthonosak a joga­ik és a kötelezettségeik is­meretében is. Az egyik vá­laszadó (Toldi Vasipari Szö­vetkezet) a szocialista demok­rácia megfogalmazásából ki­indulva vázolta a szövetkezeti demokrácia lényegét, ismer­tette a demokrácia különböző fórumait. Egy következő, (MÉ­­RUSZ) az önkormányzati jo­gokról, kötelezettségekről tar­tott „kiselőadást”. Szó esett az érdekvédelem kettős tartal­máról, a vezetőségek felada­tairól, hatóköreiről. A versenyzők kitűnően is­merik a munkavédelmi elő­írásokat, a balesetek megelő­zését szolgáló tennivalókat is. Az izgalmakban bővelkedő vetélkedő­k ebben része van vezetőjének Csontó Károlynak is — gyorsan pergő és válto­zatos volt. Így például a szö­vetkezetpolitikai ismeretekkel kapcsolatos 10 kérdésből, a „totózásból” ismert módszer­nél, az elhangzott versidézet alapján kellett feljegyezni a vers címét, s a költő nevét. A zsűri — amelynek vezetője a KISZÖV elnöke, tagjai az osztályvezetők voltak — ma­gas mércét állított a verseny­zők elé. Többször is előfor­dult, hogy a maximális 25 pontot kapó felelőre „rákér­deztek”, olykor azért, hogy a versenyző mennyivel tud töb­bet az elmondottaktól. A vá­laszra mindenki mindössze 3 percet kapott. Volt példa arra is, hogy a versenyző „elértet­te” a kérdést, s mire „bele­talált”, már kifutott az idő­ből, s így — mint a pontozás után kiderült — nem tudta elmondani azt, amit valójá­ban jól tudott. A hatfordulós vetélkedőben a sátoraljaújhelyi Toldi Vas­ipari Szövetkezet csapata végzett az első, a Miskolci Méretes Ruházati Szövetkezet csapata a második, a Miskolci Fényképész Szövetkezet csa­pata a harmadik helyen. A ve­télkedőben való szereplést do­kumentáló oklevelet, s az el­ső három helyezettnek járó jutalmat Kolláth Sándor, a megyei szövetség elnöke adta át. Elismeréssel szólt a részt­vevők jó felkészüléséről, ez ismeretük gyarapodását je­lenti, s ennek birtokában na­gyobb tájékozottsággal vé­gezhetik munkájukat, élhet­nek jogaikkal. Keresni kell a módszert, a lehetőségeket, hogy a ver­senyzők tudását, az általuk elmondottakat minél széle­sebb körben tehessék köz­kinccsé. (csb) 1982. JANUÁR Az ifjúsági parlamentek tapasztalatai Miskolcon Miskolcon a tíz ipari szö­vetkezetnél 11 munkahelyi if­júsági parlamentet tartottak 1981. szeptember 1. és decem­ber 31. között, amelyeken az 1100 harminc éven aluli fia­talból 721-en vettek részt, 96- an kértek szót, s mondták el véleményüket az ifjúságpoli­tikai kérdésekről. A parlamentek előkészíté­sét már júniusban elkezdték a szövetkezeteknél, mikor a megyei KTSZÖV elnöksége ajánlással fordult a szövetke­zetek vezetőségeihez. A mis­kolci ipari szövetkezetek párt­bizottsága megfogalmazta a pár­talapszervezetek politikai feladatait és az ipari szövet­kezetek KISZ-bizottsága in­tézkedési tervet fogadott el a KISZ-szervezetek munkájára, a tanácskozások előkészítésé­re és lebonyolítására. A szövetkezetek vezetőségei a társadalmi szervezetekkel együtt készítettek elő és szer­vezték meg az ifjúsági parla­menteket. A szövetkezeti ifjú­ság széles rétegét mozgósítot­ták a részvételre, azonban a gyesen levő fiataloknak csak egy része vett részt a tanács­kozásokon. Az előkészítés so­rán a beszámolók, az új if­júságpolitikai intézkedési és pénzügyi tervek előzetes meg­ismerését korlátozta a KISZ- en kívüli fiatalok körében, hogy több esetben csak a ta­nácskozáson hallottak róla először. Voltak jó példák is: a háziipari szövetkezetnél, ahol faliújságokon, a fodrász­­szövetkezetnél részparlamen­teken, valamint a lakáskar­bantartó szövetkezetnél mun­kahelyi csoportokban ismer­tették meg előzetesen az írá­sos beszámolókat, intézkedési terveket. A KISZ-taggyűlé­­sek minden területen előzete­sen megtárgyalták és vélemé­nyezték a parlamentek elé került anyagokat. A lebonyolításra jellemző volt a gördülékenység és a jó felkészültség, azonban néhány fórum hangulatán érződött az asztal „túloldalán” ülő elnök­ség kissé merev stílusának hatása ... A szövetkezetek vezetősé­geinek beszámolói színvonala­sak voltak, tartalmazták az 1978-as ifjúsági parlamentek határozatainak és intézkedé­seinek megvalósítását (ifjúsá­gi alapok létrehozása, fiata­lok erkölcsi, anyagi elismeré­se, szakmai képzés és tovább­képzés eredményei, munkakö­rülmények javítása). A fiata­lok előtt álló politikai és gaz­dasági feladatokat, elváráso­kat és a végrehajtáshoz szük­séges támogatást (éves szö­vetkezeti tervek, 5 napos munkahét bevezetése, anyag- és energiatakarékosság). Az új intézkedési tervek rangsorol­ták az ifjúságpolitikai kérdé­sek jövőbeni megvalósítását. Többek között a pályakezdő fiatalok beilleszkedése, a fia­talok munkájának erkölcsi, anyagi elismerése, a szövet­kezeti klubok működésének biztosítása, az otthonteremté­si lehetőségek jobb kihaszná­lása és támogatása stb. vonat­kozásokban. A KISZ-szervezetek állás­­foglalását az alapszervezeti titkárok mondták el, töb­bek között foglalkoztak a KISZ X. kongresszusa határo­zataiból adódó helyi felada­tokkal, az érdekvédelmi és ér­dekképviseleti tevékenység­­­gel. A hozzászólások tartal­mazták a beszámolók értéke­lését, a korábbi ifjúsági par­lamenteken javasolt, elfoga­dott és meg nem valósított feladatok miatt a kritikai ész­revételeket is. A parlamenteken a fiatalok aktivitása változó, két tanács­kozás kivételével elfogadható volt. Hozzászólásaikban fog­lalkoztak a fiatalok részvéte­lével a vezetésben, a lakásépí­tési alapok megteremtésének lehetőségeivel, javaslatok hangzottak el a „Munkád mellé add a neved!” mozga­lom bevezetésére a szolgálta­tás területén és annak kiszé­lesítésére. A KISZ-szervezet kezdeményezésére a fiatalok védnökséget vállaltak az in­duló beruházás felett a lakás­­karbantartó és a bútoripari szövetkezetekmél. Több ta­nácskozáson módosító javas­lattal éltek a résztvevők. Egyebek közt az ifjúsági alap pénzügyi tervében a kulturá­lis költségek növelésére, klub­vezetőségek létrehozására, la­kástámogatási alap megte­remtésére tettek javaslatot. A felsőbb szervek felé javasol­ták, hogy az ifjúsági alapból nyújtsanak lehetőséget a la­kásépítési alap létrehozására, s a szakmunkástanulók gya­korlati idejének növelésére. A tanácskozásokon a fiata­lok választ kaptak kérdéseik­re, elfogadták a parlament határozatát, majd megválasz­tották küldötteiket a megyei KISZÖV február 26-án sorra kerülő ifjúsági parlamentjé­re. Hubert József, a miskolci ipari szövetkezetek KISZ-bizottságának titkára Budapest, Borsod, Heves, N­ógrád, Szabolcs Mezőkövesden rendezték meg a szövetkezeti vers- és prózamondók területi vetélkedőjét Január 9—10-én kétnapos, izgalmas és nívós kulturális program színhelye volt a mezőkövesdi járási művelő­dési központ. Budapestről és négy megyéből: Borsodból, Hevesből, Nógrádból és Sza­bolcsból a három szövetke­zeti ágazat, a TESZÖV, a MÉSZÖV és a KISZÖV kép­viseletében kilencvennyolc vers- és prózamondó érke­zett Kövesdre, hogy a zsűri előtt összemérje tudását, te­hetségét a szövetkezetek or­szágos vers- és prózamondó versenyének területi elődön­tőjén. A zsűri Debrecenig Tibor­nak, a Népművelési Intézet főmunkatársának elnökleté­vel két csoportban — a kö­telező és a szabadon válasz­tott művekkel — hallgatta meg a 98 résztvevőt. Újdon­sága, s egyben elismerést ér­demlő kezdeményezése volt e verseny kiírásának, hogy a kötelező produkció valamely népköltészeti alkotás (nép­dal, népballada, népmese) kellett, hogy legyen. A ma­gyar folklór értékeinek, szép­ségeinek­­ fölfedeztetése és népszerűsítése volt a célja a versenyt kiíró szerveknek, s a kövesdi területi elődöntő méltónak bizonyult e nemes vállalkozáshoz. Különös örömmel állapította meg a zsűri a verseny másnapján, eredményhirdetéskor azt is, hogy igényes, ízléses volt a szabadon választott produk­cióban a versenyzők dönté­se a bemutatott műveket il­letően. Egyre kevesebb a ha­tásvadászó, „amatőr” pro­dukció, s az olyan kétes ér­tékű irodalmi alkotás is, amelyek korábban épp e versenyek színvonalasságát, igényességét kérdőjelezték meg. Többen választottak el­mondásra verset, elbeszélést a szomszédos országok ma­gyar nemzetiségi irodalmá­nak alkotóitól, elsősorban er­délyiektől, s mind a zsűri, mind a hallgatóság szívesen figyelte Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és mások elhangzó verseit. Viszonylag sokan választottak elmondás­ra prózát, s általánosan jó volt a művek válogatása a versenyzők adottságai, tehet­ségük, szavai és alkatuk szem­pontjából is. Ezért jelenthet­te ki a zsűri: jó hírverése volt ez a mezőkövesdi terü­leti elődöntő a szövetkezeti ágazatok dolgozói fejlődő vonalának is. A helyezettek végső sor­rendjének megállapítása nem várt izgalmakkal járt. Holt­verseny alakult ki — azonos pontszámokkal — az első, második helyen, s csak har­madszori meghallgatás után döntött a zsűri úgy, hogy a területi elődöntő első helyét a verseny „mezőnyéből” valóban kimagasló, tehetsé­gével, kulturáltságával egy­­aránt meggyőző budapesti Molnár Erikának ítéli. A verseny második helyezettje az ugyancsak fővárosi Ba­bits László lett, a harmadik helyre is Budapestről érke­zett Retter Zsuzsanna , ke­­rült. (Többen fel is vetetté.TM" hogy miután a budapestiek összehasonlíthatatlanul ked­vezőbb feltételekkel, több sze­replési lehetőséggel, olykor már a hivatásos előadómű­vészekéhez mérhető rutinnal rendelkeznek, helyes volna őket külön területi csoport­ban szerepeltetni.) A verseny első három he­lyezettjén kívül további hat résztvevőt — ágazatonként 2—2 vers- és prózamondót — javasolt továbbjutónak a zsű­ri. Ezek a következők: Lő­­rinczi László, Frits Györgyi, Rákai Erzsébet, Vigh Gábor, Balla János és Frank Jó­zsef. A kilenc továbbjutott vers- és p­ózamondó meghí­vást kap Szegedre, a szö­vetkezeti dolgozók vers- és prózamondó versenyének or­szágos döntőjére, amelyet márciusban rendeznek meg. P.­­ Bakay Erzsébet

Next