Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
világ PROLETÁRJAI. EGYESÜL.JOTEE1 A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, Ara: 5. fillér 1970. JANUÁR 1. Új év kezdetén a skerekben gazdag, eredményes esztendőt búcsúztattunk , az óév utolsó napján. Olyan évet hagytunk magunk mögött, amely eseményekben és emlékezésben egyaránt felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Az 1969- es esztendő sikerei szorosan összefonódnak a múlttal, a magyar nép, a magyar munkásosztály történelmének dicső korszakával. Az elmúlt évben is bizonyságot szereztünk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával népünk mindinkább beletanul saját életének, sorsának formálásába. Büszek lehetünk arra, hogy eredményeinket, sikereinket két kezünk munkájával értük el. Mindez arról győz meg bennünket, hogy népünk alkotóereje kiapadhatatlan. S erre nagy szükség lesz az új esztendőben és még hosszú éveken keresztül. Ezerkilencszázhatvankilenc gazdasági eredményei mindany■nyiunk előtt ismertek. Felettébb jó érzés arról beszélni, hogy mindhárom vegyipari vállalatunk határidő előtt teljesítette 1969. évi tervét. Külön is megemlítjük az ÉMV nagyszerű teljesítményét, hiszen köztudott, hogy az év során súlyos anyaghiánnyal küzdöttek. Sok mindent tettünk az elmúlt évben. A teljességre való törekvés igénye nélkül említjük, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban munkához látott az új elektrolízis-üzem, s rövidesen újabb termelőegységgel bővül a gyár. Az Északmagyarországi Vegyiművekben hasonlóképpen sikerrel járt az intermedier próbaüzemelése, amely a gyógyszeralapanyag-gyártás terén jelent nagy előrelépést. A Tiszai Vegyikombinátban megkezdték hazánk első polietilén-gyárának üzembe helyezését s az idén sor kerül a különböző etilén és propilén előállítására is. Vállalataink kellőképpen éltek a megnövekedett önállóság adta lehetőségekkel. Önmagunkat ámítanánk, ha azt mondanánk, hogy most már minden a legnagyobb rendben megy. Akad gond, nehézség elég. Ezért az új esztendőben is kemény munkára lesz szükség, az eddiginél nagyobb felelősség hárul mindenkire, kommunistákra és pártonkívüliekre, munkásokra, értelmiségiekre egyaránt. Látnunk kell, hogy további, még gyorsabb előrehaladásunk elsősorban rajtunk, a vállalatok, üzemek dolgozóin múlik. Mert csak fegyelmezett munkával, jól szervezett beruházási tevékenységgel, a termelés fokozásával, a gazdálkodás hatékonyságának növelésével és nem utolsósorban a vezetés színvonalának szüntelen javításával valósíthatjuk meg ez évi célkitűzéseinket. Ez azért is fontos tennivaló, mivel 1970. nemcsak a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje lesz, hanem egyben következő ötéves tervünk kiindulópontja is. Az új év első napjaiban szeretettel köszöntjük mindhárom vállalat dolgozóit. Sikerekben gazdag új esztendőt, eredményes munkát kívánunk minden kedves olvasónknak. Sikerekben gazdag, boldog és esztendőt kívánunk ! Három nap küzdelem a téllel A IVK-ban zavartalan volt a termelés Több száz vidéki dogozó maradt távol — Nehézségek a műtrágya tárolásában — A műtrágyagyár a korábbi napok átlagát nyújtotta — Három újszülött a városban Tiszaszederkényben is sok gondot és izgalmat okozott az ünnepek előtti szokatlanul nagy hóvihar. December 20- tól csaknem másfél napon át viharos erejű hófúvás sepert végig Tiszaszederkényen és környékén. Az 50—70 kilométeres széllökések rendkívül felkavarták a porhavat és számos útvonalon hódugók keletkeztek, többi között Nyékládháza és Nagycsécs között, Sajószöged határában, Mezőcsát és Tiszaszederkény között. Szombat reggeltől három napon keresztül a Tiszai Vegyi Kombinátba járó vidéki dolgozók nagy része — mintegy hatszázan — nem tudott eljutni munkahelyére. Összesen hét autóbuszjárat — többi között Mezőcsát, Kesznyéten, Mezőnagymihály, Tiszakeszi, Tiszatarjóul útvonalon bénult meg a közlekedés — maradt el december 26-tól 22-ig bezárólag. Azokat a vidéki dolgozókat, akik a közlekedési nehézségek miatt nem tudtak lakóhelyükre hazamenni, munkásszállásokon helyezték el. Mindezek ellenére nem volt különösebb fennakadás a termelésben. A műtrágyagyár a korábbi napok átlagát nyújtotta, naponta több mint 1400 tonna ammónnitrátot termelt. Ez azonban igen nagy erőfeszítést igényelt a gyár vezetőitől, dolgozóitól egyaránt. A technológiai személyzet tagjai közül sokan túlóráztak, de kivették részüket a munkából a gyár többi üzemének, főosztályainak dolgozói és a Tiszaszederkényben rekedt vidéki munkások is. A gyárfenntartás gondoskodott a dolgozók étkeztetéséről és védőitallal való ellátásáról. Egyedül a műtrágya raktározásában és szállításában mutatkozott fennakadás, ugyanis a vasúti kocsik késve érkeztek, így a kritikus napokon mintegy kétezer tonna műtrágyát voltak kénytelenek tárolni. Tiszaszederkény ellátásában sem volt különösebb probléma. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a helyi önkiszolgáló fűszerbolt elegendő árutartalékkal rendelkezett. A tejellátást például úgy oldották meg, hogy közvetlenül a termelőktől — a szederkényi és a tiszapalkonyai tertől — szereztékbe a szükséges tejmennyiséget. Az említett napokon három újszülött látott napvilágot az újvárosban, ugyanis a mentők a közlekedési akadályok miatt sem Miskolcot, sem Mezőcsátot nem tudták megközelíteni, hogy a vajúdó aszszonyokat kórházba szállítsák, így a három fiatalasszony — orvosi felügyelet mellett — Tiszaszederkényben szülte meg gyermekét. A Gazdasági Bizottság Határozata Kőolajfinomító épül Tiszaszederkényben A Gazdasági Bizottság megtárgyalta a nehézipari miniszter előterjesztését , új kőolajfinomító és vele öszszefüggő létesítmények telepítéséről. Az előterjesztés szerint 1975 és 1985 között a hazai kőolaj-feldolgozást évi 7,8 millió tonnás, a szénhidrogénen alapuló villamosenergiatermelést pedig 2000 megawattos új kapacitás építésével kell bővíteni. A várható szükségleteket a már meglevő finomítók munkájának fokozásával, valamint új, hatmillió tonnányi névleges teljesítményű kőolaj-feldolgozó kapacitás létesítésével és a keletkező maradványt felhasználó hőerőmű üzembe helyezésével ki lehet elégíteni. A leendő létesítmények elhelyezése szempontjából az illetékes szakértők hét különböző vidéket vizsgáltak meg. Ennek alapján állapították meg, hogy Tiszaszederkény és Kisköre térsége jöhet számításba, mert ezeken a helyeken előteremthető a szükséges munkaerő és a nélkülözhetetlen vízmennyiség is. A kettő közül Tiszaszederkényben kedvezőbbek a feltételek. A Gazdasági Bizottság az új kőolajfinomító és a vele összefüggő létesítmények közös telepítésének tervét tudomásul vette és a telepítés helyéül Tiszaszederkényt jelölte ki. A vegyipar fejlesztésének iránya állam István országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásából BÁTRAN MONDHATJUK világjelenségnek a vegyipar rohamos fejlődését, egy-egy gazdaságban mind jelentősebbé váló szerepét. A mezőgazdaságban nélkülözhetetlenné vált, emellett szinte minden iparágban egyre jelentősebb lesz a vegyipa által gyártott termékek felhasználása. Természetes tehát, hogy népgazdaságunk számára is létfontosságú a vegyipar termelésének fokozása. Ezt tükrözik az éves tervek, így az 1970. évi is, melyben a vegyipar termelésének, az ipar átlagát lényegesen meghaladó, 12 százalékos növekedésével számolunk. Csaknem tíz évvel ezelőtt, 1960-ban az MSZMP KB vegyipari határozatában kimondta, hogy a vegyipar fejlesztése kiemelt állami feladat, és ezt a határozat az egész magyar nép ügyévé tette. A határozat létrejöttét a szocialista társadalom építése során kialakult körülmények tették égetően szükségessé. A második világháború során egyébként is kevéssé fejlett vegyiparunk jelentős része megsemmisült. Hazánk felszabadulását követően megkezdődött a gyors helyreállítás és 1949-ben már 40 százalékkal többet termeltünk, mint 1938-ban. Körülményeink azonban nem tették lehetővé a korszerűsítést, gyakorlatilag csak a háború előtti elmaradott színvonalat tudtuk rögzíteni. A különböző népgazdasági ágak vegyipari termékek iránti egyre növekvő igénye, valamint a kialakuló szocialista mezőgazdaság műtrágya-szükséglete megindította vegyiparunk gyors fejlesztését. Szerencsésen közrejátszott ebben a tiazai szénhidrogén-bázis feltárása, mely a korszerű vegyipar megteremtésének lehetőségét biztosította. A MAGYAR VEGYIPAR termelése 1950-től 1965-ig a tizenegyszeresére nőtt. A fejlesztés során részben régi gyáraink rekonstrukcióját kellett végrehajtani, részben új nagyüzemek létrehozására volt szükség. Az 1950. évi termelési szintet, valamint a baráti országok fejlesztési ütemét figyelembe véve, sajnos azt kell megállapítanunk, hogy vegyiparunk helyzete romlik. Javulás csak a gyógyszeriparnál, valamint a műtrágya- és kénsavgyártásnál mutatkozik. A mezőgazdaság sürgető igényeinek megfelelően a vegyipar leggyorsabban fejlesztett ága a nitrogénműtrágya-gyártás volt. A Borsodi Vegyikombinátnál a földgázra való átállás következtében a nitrogénműtrágya önköltsége oly jelentősen csökkent, hogy üzemünk lényegesen az exportár alatti költséggel állítja elő. A MŰTRÁGYAGYÁRTÁS felfutása mellett, különösen a szénhidrogén vagyon feltárása és használatba vétele után, meggyorsult a műanyaggyártás fejlesztése 1963-ban kezdte meg az üzemelést a Borsodi Vegyikenbinár-pvc-üzeme, mely hazánk első, hőre lágyuló műanyagot előállító üzeme let Az üzembe helyezést köret rövid időn belül megkezdődött a bővítés. Az új gazdasági mechanizmus vegyiparunkra vonatkozó első, feltétlenül korrgálandó adatrendszere alapján kétségek merültek; f : vegyipari fejlesztésünk gazdaságosságának eredményi - - ségét illetően, és ezért az elképzelésekkel szemben rendkívüli gazdasági követelményeket támasztanak. A kívánság az, hogy igen jelentős beruházási importterhekkel és gyors beruházás megtérüléssel, előbecsült, erősen csökkenő világpiac-, vagy dömpingárak mellett, gazdaságos termelést valósítsunk meg. FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES tehát a gazdaságosságnál a konkrét ráfordítás és a hozam összefüggése alapján történő megítélés, amihez a következetesebben összehangolt közgazdasági feltételeket is biztosítani kell. A vegyipari eredetű alapanyaggyártás fejlesztése egyik döntő eleme az egész népgazdaság fejlesztésének, a termelői és fogyasztási oldalt tekintve egyaránt. Tudomásul kell venni, hogy vegyiparunk fejlődésében törés állott be. A keletkező kiesés egész ipari fejlődésünkre és tőkés külkereskedelmi mérlegünk alakulására jelentős mértékben negatívan hat A vegyianyag-import minden évben nő. A vegyipar fejlesztési üteme nem tekinthető kielégítőnek, az utóbbi évek üteme pedig egyenesen aggasztó. AZ ÚJ GAZDASÁGI mechanizmus biztosította előnyök kibontakozásához elengedhetetlenül szükség van a népgazdaság előrehaladása szempontjából oly fontos vegyipar megfelelő ütemű fejlesztésére, a továbbfejlődést biztosító optimális feltételek mielőbbi megteremtésére. Esti kivilágítás a TVK polietilén gyárában. (Fotó: Szabó Istvánnál