Borsodi Vegyész, 1970. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 5. szám

2 Munkahely és esztétika Szemelvény a Dusló Hangja című csehszlovák testvérlapból Frantisek Belzár mérnök, a salai (sellyei) Dusló Vegyi Kombinát dolgozója az elmúlt évben egy delegáció tagjaként a Tiszai Vegyi Kombinátba látogatott. Az itt szerzett tapasztalatokról a vállalat Dusló Hangja című hetilapjában számolt be az olvasóknak. Ebből kitűnt, hogy a Cikk írójára rendkívül jó hatást gyakorolt a Tiszai Vegyi Kombinát esztétikai képe. Bevezetőjében többek között megállapította, hogy a tervező — a TVK létrehozásával — nagyon szép művet alkotott. Rendkívül praktikusan helyezték el az épületeket a füvesített területek és a virágágyak között. Ugyanez vonatkozik az irodaépületekre, étkezdékre, egészségügyi intézményekre. „Az egész kombinátot övezetekre bontva alakították ki, külön övezetben találhatók a termelőegységek, energiaszolgáltató és segédüzemek objektumai. Ez az első tényező, amely jó esztétikai hatást vált ki” — olvashatjuk a cikkből. Az írás további részében az alábbi megállapítás szerepel: „Jól hatnak a szerelvényekre és berendezésekre felhordott különböző festékek színei. Például a szintézisnél levő nagy daru világos sárgára, az egymás mellé épített gáztárolók pedig halványkékre vannak festve. Az objektumok között létesített füves területeket gondosan ápolják, más helyeken zúzott kő borítja a terepet.” Egy másik helyen így ír:... „Különösen figyelmet érdemel a termelőberendezések állapota és azok kezelése." A továbbiakban elmondja, hogy a gyárlátogatás céljából munkaruhát is hoztak magukkal, gondolva arra, hogy az ő gyárukhoz hasonló környezet fogadja majd őket a TVK-ban is. Egyszóval meg akarták kímélni ruházatukat. De felettébb meglepődtek, amikor kísérőik elegánsan felöltözve invitálták üzemlátogatásra a delegáció tagjait. Mint ahogyan írja: „... Aggályaink teljesen alaptalanok voltak. A termelőüzemekben kifogástalan rendet és tisztaságot tapasztaltunk. A gyáron keresztül haladva, lényegében észre sem vettük, hogy vegyiüzemben vagyunk. Az ammonnitrát-üzem felett — a mi karbamid granuláló tornyunkhoz hasonló — kör alakú kivitelezésben beépített koblerekből csak a gőz távozik el, ez azonban a levegőben szétoszlik, így semmilyen vegyi szennyeződés sem hullik a környező épületekre és berendezésekre. A termelőüzemben nem találkoztunk olyan kezelővel, akinek a kezében ne lett volna egy ruhadarab, és ne tisztította volna üzemelés közben is a vezénylő, illetve termelőberendezéseket.” A cikk befejező sorai arról szólnak: a látottak meggyőzték a küldöttség tagjait, hogy jó munkaszervezéssel el lehet érni, hogy a vegyipari üzemekben is tisztán, rendben tartsák a munkahelyet, termelőberendezéseket, az egész környezetet. Végső konklúzióként Frantisek Bejzár megállapítja: ezáltal kifogástalan esztétikai hatást lehet elérni. A Munkafegyelem és vállalati demokrácia üzemek, vállalatok egy-egy termelési, gazdálkodási évet értékelő tanácskozásán soha nem hiányzik a szöveges beszámolóból a munkához való hozzáállás, a munkafegyelem elemezgetése. Sok esetben azonban még mindig valóban csak elemezgetésről van szó, s ez nem támaszkodik — a szükséges hozzáértés, erő hiányában nem is támaszkodhat — precíz, tudományos felmérésekre. Olyan kis „mérlegre” a gazdálkodás nagy éves mérlegén belül, amely egyenleggel illusztrálná, hogy a munkaidő ki nem használása, a gépek kapacitásának egy-egy műszak alatti nem optimális kihasználása milyen veszteséget jelent a vállalat, a dolgozók keresete és a kifizethető nyereség szempontjából. Egyegy ilyen precíz felmérés bizony számos üzemben 1969- re vonatkoztatva is, mindenki szempontjából igen tanulságos mérleget szolgáltatna. A termelési tanácskozásokon azonban általában csak a néhány kirívó fegyelmezetlenség, a büntetett fegyelemsértések kerülnek szóba, megvitatásra. S a gazdasági vezetés részéről olyasféle megállapítás, hogy: ha a munkaidőt mindenki alaposabban kihasználta volna, hét a fegyelmezettebb néi következtében intenzívebb a kapacitás hasznosítása, akkor jobbak lehetnének az eredmények. Az esetek többségében azután válaszként, a vezetésnek célozva, szintén elhangzik néhány olyan megjegyzés, hogy: „ez igaz, viszont ha a vezetés figyelembe veszi a javaslatokat, akkor szintén több lehetett volna a kereset is, a nyereség is...” És ilyenkor előfordul, hogy élesedik a vita, élesednek a megjegyzések. Akad néhány olyan ember, aki azt mondja: ez jó dolog, hiszen a munkafegyelem és a vállalati demokrácia „beszél, vitázik” itt. A valóságban azonban arról van szó, hogy igen sokan nem értik, de ami a nagyobb baj, nem „érzik meg” helyesen, hol kezdődik a fegyelmezetlenség, a fegyelemsértés és adott dolgozó hol nem értelmezi helvesen a vállalati demokrácia fogalmát. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése számos olyan központi — a Munka Törvénykönyvben szabályozott — és számos olyan sajátos helyi — a vállalatok működési szabályaiban és a kollektív szerződésekben meghatározott — új intézkedést „léptetett” életbe, amelyek határozottan serkentettek, és serkentenek cgerészt a műn részt a vállalati, üzemi demokrácia fejlesztésére. Erről sokat beszélünk, s igazat is mondunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy mindkét vonatkozásban, a korábbi állapothoz viszonyítva, új lehetőségek „nyíltak” bizonyos kibúvókra, kiskapuk keresésére és megtalálására is. Több jó szakmunkás, törzsgárdatag azért távozott el adott üzemből, mert fegyelmezettebb munkát követeltek tőle. Más oldalról: a jó helyzetben levő, jó kereseti lehetőségeket nyújtó üzemek vezetői „beszabályozták” a vállalati demokrácia érvényesítésének lehetőségeit. S itt a legtöbb esetben arról van szó, hogy nem helyesen értelmezik és nem jól alkalmazzák egyesek a munkafegyelmet, mások az önállóságot, az egyszemélyi felelősséget. Ahhoz, hogy több vállalat, üzem az elmúlt évben — 1969-ben — nem javított, hanem rontott a termelékenységi mutatókon, hogy nem sikerült nagyobb nyereséget realizálni bizonyos gazdasági szabályozók mellett, feltétlenül szerepe volt a munkafegyelem területén tapasztalható lazaságoknak, de van olyan vállalat, ahol közrejátszott a vállalati, üzemi demokrácia érve:''’' i' ••»nek, me'Vlnzése is. Természetesen nem valami olyan általános veszélyről, jelenségről Van itt szó, amely esetleg fenyegetné vállalataink, üzemeink folyamatos és eredményes munkáját, tevékenységét. Azonban tény, hogy számos üzemi, vállalati dolgozó még mindig valami személyes sértést, demokratikus jogainak megsértését, emberi mivoltának lebecsülését véli abban, ha figyelmeztetik, hogy: a gép, a gépsor megy, de üresen — ennek nem szabad előfordulnia többet. Avagy ha szóvá teszik, hogy még jó néhány perc hátra van a műszak befejezéséig, tehát korai lenne a munka befejezése. A gazdasági vezetésnek, a pártszervezeteknek, a szakszervezeti bizottságoknak feltétlenül nagyobb gondot kell fordítaniuk olyan eszmecserék, beszélgetések szervezésére, ahol a munkafegyelem személyesen is „zsebbevágó” vonatkozásait vitatják meg. Ahol egyre inkább sikerül érzelmileg is „megérteni”, hogy a gazdasági, műszaki vezetés nem emberi, demokratikus jogaiban akarja, kívánja megsérteni a munkást, a beosztottat, ha megköveteli a munkafegyelmet, ha számon kéri a kalkulált teljesítményt. Ez kötelesség. Enélkül elképzelhetetlen az a több, amelyre viszont kivétel nélkül mindenki igényt tart, amely mindenki előtt határozott cél. S tisztázni megértetni azt is, hogy a váldemokrácia nemhogy nem azonos az egyénieskedéssel, az, „amit akarok, azt teszek” elképzeléssel, hanem ehhez semmi köze sincs. A vállalati demokrácia azt jelenti, hogy mindenkinek joga van a fejlődést, a gazdaságosabb termelést segítő javaslatot tenni, ezzel segíteni a vezetést, hogy minden becsületes dolgozónak joga van követelni az észlelt hanyagságok megszüntetését, a vétkesek megbüntetését. Az is természetes tehát, ha így mérlegbeszámolók, egy gazdasági évet értékelő termelési tanácskozások idején a jutalmak odaítélésénél, a nyereség elosztásának meghatározásánál azok kapják a többet, akik fegyelmezett munkájukkal, teljesítményükkel azt elsősorban megérdemlik. S ennek meghatározása — amint azt a jelenlegi gyakorlat, a napjainkban zajló ilyen jellegű megbeszélések bizonyítják — minden vállalatnál kollektív munka, demokratikus alapon és formában történik. Nem fölösleges dolog azonban hangsúlyozni, hogy a munkafegyelem és vállalati, üzemi demokrácia gyakorlása korántsem az éves értékelésekre, a mérlegbeszámolókra időzített kampánybeszéd- és vitatéma. Sőt: baj az, ha itt és csak itt kerül szóba! Barcsa Tímeós BORSODI VEGYESEK A magyar néphadsereg kiváló katonája A Borsodi Vegyi Kombinát műszerészüzeméből vonult be tényleges katonai szolgálat teljesítésére Novák Lajos. Mint arról az egységétől kapott levél beszámol, az eltelt kiképzési időszakban állampolgári és katonai kötelességét teljesítve, elnyerte a Kiváló katona megtisztelő címet. „Kérjük — szól a levél — velünk együtt legyenek büszkék rá, és a továbbiakban is arra tanítsák, hogy pártunk politikájának tettre kész harcosa legyen.” mo. JANUÁR 29. Eredményeiben gazdag év után a városi pártvb ülése Kazincbarcikán A kazincbarcikai városi pártbizottság legutóbbi ülése elé terjesztett beszámoló, amit Sztancsik Károly elvtárs, a pártbizottság első titkára mondott el, sokrétűen és kritikusan, a távlatok jegyében összegezte és értékelte a múlt esztendőben végzett munkát, azt a gazdasági és politikai gyakorlatot, amely az élet bármely területét is vizsgálva, gazdag eredményeket hozott. Az új mechanizmus második évében, a korábbi időszakhoz képest lényegesen magasabb volt a mérce és nagyobbak a követelmények. Ez szabta meg a feladatokat, a munka stílusát és hatékonyságát, s hozta meg az eredményeket is. A beszámoló joggal állapította meg, hogy a város területén, az üzemekben és hivatalokban, minden területen a feladatok megoldása sikerrel járt. A választott testületek az adott terület politikai vezetőivé váltak. A párt belső életét, az üzemek munkáját, az általános politikai és gazdasági tevékenységet illetően mindenütt a lenini normákérvényesültek. Az egész esztendőben végzett munka elismerését hangsúlyozza a beszámoló, amikor leszögezi: " A választott testületek tagjainak felelősségérzete az év folyamán tovább javult, többségükben lelkiismeretesen, hozzáértőbben dolgoztak a határozatok gyakorlati megvalósítása, az adott területek segítése érdekében. Ehhez kapcsolódik egy másik, nem kevésbé fontos megállapítás, amely szerint ,,... alapszervezeteinknél bevált módszer, hogy taggyűléseken egyre inkább számot adnak a határidős határozatok végrehajtásáról, a folyamatban levőknél pedig az elvégzett munkáról”. Pártépítés — kádermunka A városban működő pártalapszervezetek betöltik hivatásukat, ami olyan aprónak tűnő vonásokban is lemérhető, hogy a titkári értekezletek — amellett, hogy tervszerűbbek és minőségileg is többet nyújtanak — aktívak, ami érezhető a taggyűlések, pártcsoport-értekezletek munkájában is. Jó és mindinkább jobb a tömegszervezetekkel való kapcsolat, hatékonyabb és alaposabb a véleménycsere, ami a pártépítő munkában is kellően érzékelhető. Mindenekelőtt abban, hogy e fontos feladat végrehajtásában előrelépés tapasztalható. Kétesztendős távlatra figyelve elmondható, hogy a pártépítő munkában nemcsak a számszerűségben van lényeges változás, hanem a különféle rétegek arányát illetően is. Amíg 1967-ben a pártba felvett tagok száma a város területén (természetesen az üzemek adatait is ide számolva) 62 volt, addig 1969- ben már 142 ez a szám. Kedvezően alakult az új tagoknál a nők arányszáma is. Mintegy 2,6 százalékkal növekedett a számuk a múlt év végéig a két évvel korábbi adatokhoz képest. A fizikai dolgozók arányát tekintve már nem ilyen nagy a felfutás — kereken 3 tized százalék —, ami elvben arra is utal, hogy e tekintetben nagyobb gazdaságosságra, körültekintőbb figyelemre van szükség, főként az ipari dolgozókat foglalkoztató üzemekben. A pártépítő munkában sok új vonás kezd meghonosodni. Mindenekelőtt az, hogy e feladattal elsősorban a pártcsoportok foglalkoznak, ugyanakkor mindinkább gyakorlattá válik, sőt bevált gyakorlat, hogy a vb-re meghívják a felvételre kerülő tagokat. Az ajánlásoknál is lényegesen kevesebb az általános jellegű megfogalmazás, az ajánlások konkrétak, lényegre törőek, tartalmasak. E problémakörhöz tartozik, alkotóeleme a pártmunkának a káderekkel való törődés, a velük való foglalkozás, a nevelés. Az eredmények e tekintetben is számottevőek, de feltétlenül megszívlelendők a beszámolóban elhangzott útmutatások, amelyek szerint mindenekelőtt „... nagyobb gondot kell fordítani a káderutánpótlásra”, miután e feladat végrehajtásában, mint azt a beszámoló leszögezi: „... bizonytalanság tapasztalható”. E megállapítás elsősorban a szakszervezeteket érinti, ahol sokkal több határozottságra, nagyobb körültekintésre figyelmeztet a gyakorlati élet. Mindezek kapcsán a beszámoló felhívja a figyelmet arra, hogy a kádermunka „... bizonyos mértékben leszűkül, még nem eléggé tervszerű és rendszeres a káderekkel való menetközbeni foglalkozás”. Az agitációs munka feladatai A beszámoló részletesen elemezte az agitációs és propagandamunka helyzetét és feladatait. Kazincbarcikán jelenleg 152-en tanulnak az esti egyetemen, 147-en az esti középiskolán, a munkásmozgalom története szemináriumra 15-en járnak, míg az elméleti konferencián 25-en vesznek részt. Tömegtanfolyamokon 1239-en, a pártoktatásban tehát összesen 1578- an és a tömegszervezeti oktatásban (KISZ, szakszervezet) pedig 5370-en tanulnak. A százalékok nyelvén Kazincbarcika ipari és szolgáltató üzemei, a tanács és egyéb intézmények, illetve vállalatok eredményekben gazdag évet zártak. Sok volt a helyi kezdeményezés, ami a százalékok nyelvén is kifejezésre jutott. De a megnövekedett százalékok azt is elárulták, hogy a mozgalmi és gazdasági vezetők kapcsolata és együttműködése is jó irányban fejlődött. Mint a beszámolóból kitűnik, a városhoz telepített üzemek termelési tervüket 4,3 százalékkal teljesítették túl. Az előző (1968-as) évhez viszonyítva a fejlődés 10 százalékos, ami több mint 200 millió forint termelési értéket jelent. Megnövekedett az iparban foglalkoztatottak száma is mintegy 17 százalékkal. Amíg a szakképzett férfi munkaerőben hiány van, addig a női munkaerőt illetően csak a szakképzetleneknél volt probléma az elhelyezkedésben. A város vállalatainál az előző évi 200 millió forint helyett — várhatóan — 300 millió forint lesz a nyereség, ami megfelel 25 százalékos növekedésnek. Probléma viszont még mindig a sok túlóra és a munkásvándorlás, ami egyben feladatokat is szab az üzemeknek és a vállalatoknak. A verseny sodrában Dicséretre méltóak az eredmények a szocialista munkaversenyben is, amelynyi sodrában olyan kimagasló eredmények születtek, amelyekre méltán lehet büszke a városi és üzemei. A szocialista brigádmozgalomban a számszerű növekedés mellett elsősorban a tartalmi munkán volt és van a hangsúly. Jelenleg 429 brigád működik Kazincbarcikán és üzemeiben összesen 6072 tagot számlálva. Az adatok tanúsága szerint 296-ra tehető azoknak a brigádoknak a száma, amelyek már megszerezték a szocialista címet. E brigádokban összesen 3694 dolgozó tömörül. Jelentős eredménye a brigádmozgalomnak, hogy 1969-ben 130 új brisfád is alakult, összesen 1250 tagot számlálva. A város arculata A múlt esztendőben a városfejlesztési feladatok végrehajtása is jelentős sikerekről tanúskodik. Külsőségeiben is megváltozott Kazincbarcika arculata, amit olyan objektumok is fémjeleznek mint a 450 ágyas kórház, az új művelődési ház, az új áruház átadása, a bőközcem üzembe helyezése, a távfűtés továbbfejlesztése stb. A 230 millió forintos pénzügyi tervét a város kereken 200 millió forintra teljesítette, amibe beletartozik az a 360 lakás is, aminek átadására folyamatosan kerül sor. A városi párt-végrehajtóbizottság ülése a beszámoló feletti vitát és hozzászólásokat követően megfelelő határozatokat hozott annak érdekében, hogy az év végén, ha újra számvetésre kerül sor, hasonló, vagy szebb eredményekről lehessen számot adni.