Borsodi Vegyész, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-10 / 22. szám

2 Párt-vb előtt az anyaggazdálkodás A Borsodi Vegyikombinát párt-végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a kombinát anyaggazdálkodá­sának helyzetét. A vb-ülést megelőzően széles körű vizs­gálatot végzett a pártbizott­ság mellett működő gazda­ságpolitikai bizottság, amely jelentést terjesztett a vb tag­jai elé az anyaggazdálkodás, a szállítás, raktározás, a bel­ső anyagmozgatás helyzeté­ről. A jelentés megállapít­ja: az elmúlt évben és eb­ben az esztendőben is, a gaz­dasági feladatok végrehajtá­sával párhuzamosan javult a kombinát anyag­­gazdálkodásának helyzete. Ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy a kombinát vezetői megfelelő, és hasznos intézkedéseket tettek. Ja­vult a szervezettség, korsze­rűbb módszereket alkalmaz­tak, de ezen túl — bár még nem minden területen — megváltozott a vezetők szem­lélete is. Olyan racionális, gazdasági és politikai intéz­kedések, határozatok szület­tek, amelyek messzemenően figyelembe vették a gazda­sági életben történt változá­sokat, a kombinát lehetősé­geit, a dolgozók érdekeit. Javult tehát az anyaggaz­dálkodás helyzete, de a jó úton nem szabad megállni — állapítja meg állásfogla­lásában a végrehajtó bizott­ság. Mindenekelőtt: olyan szemléletet kell kialakítani, amely erősíti az üzemek, üzemcsoportok lokálpatrio­tizmusát, de ugyanakkor messzemenően elsődlegesnek tekinti a vállalat érdekeit. A közös cél, az azonos érdekek minden kommunistától, pár­­tonkívüli vezetőtől, a kombi­nát valamennyi dolgozójától megköveteli a párt gazda­ságpolitikájából eredő fel­adatok valóra váltását. Az objektív és szubjektív fel­tételek további biztosításá­val, helyes gazdaságpolitika ki­alakításával, korszerű mód­szerek alkalmazásával tovább kell javítani az anyaggazdálkodást a kombi­nátban. A feladatokat összegzi a végrehajtó bizottság határo­zata is, így többek között: gyorsabb ütemben kell be­fejezni a központi raktár gépesítését, s az új gépi nyilvántartási rendszert az üzemi raktárakra is fokoza­tosan ki kell terjeszteni. Meg kell vizsgálni, hogy a beruházásból visszamaradt anyagok felhasználhatók-e, s ha nem, akkor gondoskodni kell azok értékesítéséről. Az anyaggazdálkodás egészét, az áttekinthetőbb nyilvántartást segíti a rak­tár gépesítése, de ezzel egyidőben elő kell készíteni a módo­sított raktárgazdálkodási szabályzatot is. Ebben az évben hozzáve­tőlegesen 61 millió forintos készletnövekedést mutat a nyilvántartás. Sürgető feladat tehát megvizsgálni: miből tevődik ez össze? Hatéko­nyabbá kell tenni a kész­letnövekedést megelőző tevé­kenységet. Vagyis: a válla­lat termékeinek piaci elhe­­­lyezéséről, értékesítéséről gondoskodva, javítani az ez­zel kapcsolatos munkát. A szállításban, az anyag­­mozgatásban dolgozókat messzemenően érinti a vb határozatának az a része, amely kimondja: az anyag­­mozgatással foglalkozó dol­gozókat — a vállalati anyag­­gazdálkodás további javítá­sának érdekében — az át­lagnál magasabb bérfejlesz­tésben kell részesíteni. (Sz) Arcok a gyárból A mérnökházaspár Szilágyi Gábor és felesége, a TVK ösztöndíjasaként szer­zett diplomát a Debreceni Tudományegyetem mérnöki karán. A fiatal mérnökházas­pár három éve dolgozik a Lakkfesték- és Műgyanta-, gyárban. Mindketten vegyé­szek. A feleség a gyártmány­fejlesztési osztályon kutató, férje pedig műszaki csoport­­vezető a gyáregységben. Három év nem nagy idő egy pályakezdő fiatal életé­ben. Arra azonban minden­képpen elegendő, hogy véle­ményt alkossanak munkájá­ról. Szilágyi Gáborék eseté­ben a mérleg igen kedvező. A feleség, mint kutatómér­nök, a Gemini nevű parkett­lakk kidolgozásában szerzett nagy érdemeket, férje vi­szont a ragasztóf­éleségek fej­lesztésében tűnt ki szakér­telmével. Szilágyi Gábor nem cse­rélne senkivel. Boldog em­ber, hiszen felesége a közel­múltban egy egészséges leánygyermeknek adott éle­tet. Az újságíró ezúttal a laká­sán kereste fel a házaspárt. Mint ilyenkor szokás, elő­ször az újszülött egészségére ürítettük poharunkat. És még valamire: az ifjú családapa sikerére, amelyet a vitrinben levő aranyplakett és díszok­levél jelképez. A napokban kapta meg ugyanis az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság különdíját és a ve­le járó négyezer forint pénz­jutalmat, melyet a mozaik­ragasztók továbbfejlesztése című munkájával nyert el a szakdolgozatok idei országos pályázatán. Miközben e két esemény­ről beszélgetünk, tekintetünk a szoba szegletében levő gyermekágyra szegeződik. Halkra fogjuk a szót, ne­hogy felzavarjuk álmából az ünnepeltet. A fehér asztal mellett rö­vid számvetés készül a meg­tett útról. — Elégedett vagyok hely­zetemmel — mondja a házi­gazda. — Erkölcsileg és anyagilag egyaránt elismerik munkámat. Annak meg kü­lön örülök, hogy eddig még nem kellett rutinmunkát vé­geznem. Mert nagyon rossz lehet, ha valakit beskatu­lyáznak egy szűk munkate­rületre. Bár kutatásra kevés idő jut, de mint műszaki cso­portvezető szerteágazó mun­kát végzek az új technoló­giák kidolgozása, a termelés közgazdasági elemzése során. Azután arról beszél, hogy szeretné bővíteni műszaki és közgazdasági ismereteit. El­végre huszonhat éves fiatal­ember, aki előtt nyitva áll az érvényesülés útja, csak él­ni kell a lehetőségekkel. V. L. BORSODI VEGYÉSZ 1971. JÚNIUS 10. A fejlődés útján Goór Nagy Sándor előadása a BVK-ban A közelmúltban nagy sike­rű előadást tartott Goór Nagy Sándor, a Magyar Vegyipari Egyesülés elnöke Kazincbar­cikán. Előadásában részlete­sen szólt a magyar vegyipar történetének húsz esztende­jéről. A szakemberek nagy érdeklődéssel hallgatták az előadót, amikor a fejlődés további útjáról, lehetőségei­ről beszélt. Lapunkban a tel­jesség igénye nélkül ismer­tetjük az előadás néhány részletét.­­ Húsz esztendővel ezelőtt az egész magyar vegyipar termelési értéke mindössze 2 milliárd forint volt. Az el­múlt évben, csupán a három borsodi nagyvállalat terme­lési értéke megközelítette az 5 milliárd forintot — mon­dotta. Borsod megye hazánk vegyiparának egyik kulcs­­fontosságú része, s emögött hallatlanul odaadó, lelkes munka húzódik meg. A fejlő­dés rendkívül nagy. Csupán a Borsodi Vegyikombinát­ban az elmúlt 20 esztendő alatt történt változások le­hetővé tették nemcsak a bor­sodi, hanem az egész magyar vegyipar magasabb műszaki szinten történő fejlesztését is. Úttörő munkát vállalt ma­gára a Tiszai Vegyikombi­nát is, ahol az elmúlt évben a benzinnek műanyag alap­anyaggyártás céljaira történő felhasználását kezdték meg. 1970-ben kezdett termelni a TVK etiléngyára, ahol ben­zinből gyártott etilénből nagy nyomású polietilént állítanak elő. Ismerve az eredménye­ket, elmondhatjuk: Borsod megye a műszaki színvonal és a termelés területén a vegyipar legfontosabb bázi­sává vált. Természetes tehát, hogy 15 éves távlati fejlesz­tési tervünkben a borsodi vegyipar kiemelkedő helyet foglal el. — A vegyipar fejlesztésé­nek indokolásakor hangsú­lyozni kell — mondotta Goór Nagy elvtárs — hogy a petrolkémiai gyártások roha­mos fejlődése kedvező lehe­tőséget teremtett Magyaror­szágon a vegyipar nagymér­tékű fejlesztéséhez. Hazánk most már rendelkezik olyan olcsó nyersanyaggal, — föld­gázzal és kőolajjal — amely a nyersanyagellátást biztosít­ja, s emellett nemzetközi együttműködésre is lehető­séget nyújt. A fejlesztés ered­ményeképpen a vegyiparon belül korszerűbb iparszerke­zet alakul ki, jelentősen meg­nő a petrolkémiai szerves alapanyagok, műanyag alap­anyagok és a feldolgozott műanyag termékek aránya. A fejlesztést tekintve a követ­kező hőszakban a legfonto­sabb ágazat a petrolkémia lesz. A petrolkémia terüle­tén a IV. ötéves tervben és az V. ötéves terv elején meg­valósuló Olefin I. és Olefin II. program a hazai petrol­kémia fejlesztésének az első lépcsőjét jelenti csak. Azok a feladatok, amelyek a borsodi vegyipar részére az elkövet­kező 10—15 évben körvona­laiban már megvannak, hal­latlanul nagy erőfeszítést kí­vánnak a TVK és a BVK dolgozóitól. S ha az eddigi tapasztalatokat vesszük ala­pul, akkor ezeket a felada­to­t majd a két vegyipari létesítmény dolgozói mara­déktalanul megoldják. Vállalati szinten gondolkodnak JÚNIUS 13-ÁN LEÁLL a TVK nitrogénműtrágya-gyá­ra, hogy a karbantartók el­végezhessék a szokásos évi nagyjavítást. Az idei nagy­leállás azonban eltér a ko­rábbi évek gyakorlatától. Makó László, a műtrágya­gyári TMK megbízott veze­tője erről a következőket mondta: “ Hetedik éve termel a műtrágyagyár, ezért legfőbb ideje, hogy minden eddigi­nél alaposabb revíziót, kar­bantartást végezzünk csak­nem valamennyi gépen, be­rendezésen. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan munká­ra is sor kerül az idén, ami­lyen még nem fordult elő a gyárban végzett nagyjavítás alkalmával. — A melegüzemben egy sor szerelvényt meg kell bontani, felülvizsgálni, közü­lük többet teljesen fel kell újítani — tájékoztatott Feny­vesi Árpád, az üzem TMK- vezetője. — így például, a II-es vizes mosótoronyban — a nagy elhasználódás miatt — rögzíteni kell a fabélést. Ez szintén újszerű feladat lesz. A melegüzemben körül­belül száz karbantartó dol­gozik majd, hogy határidőre és jó minőségben elvégezze a gépek, berendezések javí­tását, revízióját. — Akad majd bőven ten­nivaló a savüzemben is — folytatja Makó elvtárs. — Itt, a IV-es számú abszorp­ciós torony javítása jelenti a legnagyobb feladatot. Az idén például olyan temérdek hegesztési munka vár ránk csaknem minden üzemben, hogy képtelenek vagyunk eleget tenni az igényeknek. Ezért a kivitelező vállalatok is bekapcsolódnak a nagyja­vításba. AZ EGÉSZ GYÁRBAN az ammónnitrát-üzem van a leg­nehezebb helyzetben. Az el­múlt évek során ugyanis a műtrágyagyár szinte vala­mennyi termelőegységében nagyarányú bővítésre került sor, egyedül az ammónnitrát­­üzem maradt ki a beruhá­zásból. A termelés szünte­len emelése következtében, a nagy igénybevétel miatt törvényszerűen következett be a gépek, berendezések át­lagosnál nagyobb elhaszná­lódása, így most kifogásta­lan, minden eddiginél rész­letesebb karbantartással kell az üzem előtt álló nagy ter­melési feladatok végrehajtá­sára felkészülni. A gyárindítást követő években általában minden karbantartó abban az üzem­ben végezte a nagyjavítást, ahová szervezetileg tarto­zott. Igaz, azóta több új gyárral, üzemmel bővült a vállalat.­­ Nagy változás történt a karbantartó gyáregység fizi­kai dolgozóinak gondolko­dásmódjában — újságolta Makó László. — Ma már nemcsak egy-egy üzem ér­dekeit tartják szem előtt, egyre inkább vállalati szin­ten gondolkodnak. Karban­tartóink megértik: ott kell dolgozniuk, ahol a legna­gyobb szükség van munká­jukra. Jó példa erre a kö­zelmúltban lezajlott etilén­gyári nagyjavítás, amikor is számtalan üzemből összese­­reglett karbantartók dol­goztak együtt, egymást se­gítve. ÍGY LESZ EZ a műtrá­gyagyár közelgő nagyjavítá­sakor is, hiszen mindenki­nek egyaránt érdeke, hogy minél több és jobb termé­ket állítson elő a gyár. Ez viszont csak kifogástalanul rendben tartott, üzembiztos gépekkel érhető el. ••Üzemi pártmunka hatás gondos mérlegelése, s értékelése során kap konk­rét tartalmat az üzemi párt­munka, a termelési agitáció. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Bottkó Dezső elvtárssal, a TVK gyárfenn­tartási üzeme pártalapszer­­vezetének titkárával. Arra a kérdésre, hogyan segíti a pártszervezet a gazdasági feladatok végrehajtását — Bottkó elvtárs a következő­ket válaszolta: — Taggyűlésünk a közel­múltban intézkedési tervet fogadott el a gazdasági fel­adatokról, a pártszervezet termelést segítő tevékenysé­gével kapcsolatos­ tenniva­lókról, így például célkitűzéseink között sze­repel a termelés gazdasá­gosságának fokozása. A minőségi munkának ugyan­is egyre nagyobb szerepe van az üzemi és a vállalati ered­mények alakulásában.­­ Az első lépéseket, az üzem gazdasági vezetőivel közösen már megtettük. Mintegy 30-cal csökkentettük a gyárfenntartás létszámát, éppen annak érdekében, hogy javuljanak gazdasági mutatóink. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a fizikai munkának nálunk még igen nagy jelentősége van, hiszen a gépesítésben még nem állunk a legjob­ban. A IV. ötéves tervben ezen a területen is szeret­nénk előrelépni.­­ Pártszervezetünk fon­tos feladatnak tekinti a po­litikai nevelő és felvilágosí­tó munka javítását. Arra tö­rekszünk, hogy üzemünk valamennyi dolgozója, és el­sősorban a párttagok­, legyenek igényesebbek ön­magukkal, saját munká­jukkal szemben.­­ A tennivalók között központi helyet foglal el az üzem munkaerő-helyzetének elemzése, a törzsgárdával va­ló törődés, az emberek ügyes­bajos dolgainak intézése. Az emberek elsősorban a meg­felelő erkölcsi és anyagi el­ismerésen keresztül mérik le a róluk való gondoskodást.­­ Azt­­ valljuk, hogy a végzett munka alapján tör­ténő bérezés döntőről előse­gíti a a gazdálkodás hatékony­ságának növelését, amely az új gazdasági mechanizmus viszonyai között igen nagy jelentőségű. Alapos elemző munka nyomán, minden részletre ki­terjedő vizsgálódás, a terme­lési folyamatok által a dol­gozók tudatára, cselekvésé­nek alakulására gyakorolt Új növényvédő szerek AZ ÉSZAKMAGYAROR­SZÁGI Vegyiművek ma még elsősorban olyan vállalat, amely főleg gyógyszeripari alapanyagokat, műanyagokat gyárt. Egyre szélesebb kör­ben válik azonban ismeretes­sé az ÉMV azon törekvése is, hogy a meglevő termékskálát egészen új gyártmányokkal, a a növényvédőszer hatóanya­gokkal bővíti. Az új profil kialakítása a mezőgazdaság kemizálási programjához kapcsolódik, bevezetése az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Azt jelenti, hogy az elkövetkező esztendőkben az ÉMV minden eddiginél na­gyobb részt vállal a magyar vegyipar fejlesztési program­jából, korszerű növényvédő és rovarirtó szerekkel segíti a mezőgazdaságot. A vállalat szakemberei vi­szonylag rövid idő alatt egész sor növényvédőszer-ható­­anyag receptúráját dolgozták ki, néhány termék nagyüze­mi előállítását már 1969—70- ben megkezdték. Közülük mindenekelőtt a Safidon, Sa­­zol és a Satrin érdemel fi­gyelmet, ezek ugyanis már bizonyították: méltó verseny­társai az importból származó hasonló típusú szereknek, sőt több vonatkozásban túl is szárnyalják azokat. A növényvédő és rovarirtó szerek választéka a IV. öt­éves terv során tovább bő­vül. Ebben az évben például több foszforsavészter típusú szer gyártását valósítják meg, s ezzel a dienere emelkedik az új profilt képviselő termékek száma. Közös tulajdonságait, hogy egy vegetációs időszak alatt lebomlanak, a talajban és a hasznos növényzetben nem halmozódnak fel, ennél­fogva az emberi szervezetre sem károsak. Legnagyobb előnyük természetesen az, hogy importszereket helyet­tesítenek, s így jelentős de­viza-megtakarítást eredmé­nyeznek. Az idén gyártásra, kerülő termékek minden te­kintetben megfelelnek a kö­vetelményeknek, egyszóval: a jelenleg ismert legkorsze­rűbb és legeredményesebben alkalmazható növényvédő anyagok közé tartoznak. A Satecid—65 WP márkanevű permetező szer például tel­jes mértékben biztosítja a kukorica gyommentes fejlő­dését. Hasonló tulajdonsá­gokkal rendelkezik a Profén és Prokofén nevű porozószer, amelyek elsősorban a kerti növény-zöldségfélék gyomta­lanítására szolgálnak. Új ter­mék a CTP—80 elnevezésű csávázószer is, amely hatá­sában felülmúlja a korábbi, ilyen célra készült terméke­ket, ennek ellenére kevésbé mérgező a szervezetre. AZ ÉMV SZAKEMBEREI jelenleg is dolgoznak a vá­laszték bővítésén, s máris számos új gyártmány kísér­leti munkáját fejezték be. Ezek előállítását a következő években valósítják meg. Az intermedier-csarnok felépíté­sével ugyanis lehetővé válik, hogy a foszgén bázisú nö­vényvédő-rovarirtó szerek termelését a IV. ötéves terv­ben, a jelenleginek közel 300- szorosára növeljék.

Next