Borsszem Jankó, 1891 (24. évfolyam, 1-52. (1199-1250.) szám)
1891-01-04 / 1. (1199.) szám
Januar 4. 1891. — Karácsonyéji ballada. — Ki áll amott a mozdonyon Karácsony éjszakáján ? Körültekintve zordonon Torbágy és lia táján. A nagy Reklám-miniszter ö. Vasszörnyön szarvast ülde ön szent, nagy ünnepesten.’ Nem, ő most semmi mást nem fiz, Mint érdekét a honnak. Vasmozdony ő is, benne tnzsim ketten mint rohannak. Karácsonyéjen próba út, Ez jó, mert a lapokba jut S világgá kürtölödik. Roppant dolog! Karácsonyát A honnak áldozá fel! Egy mozdonyon rohant tovább E roppant ember-Eiffel ! Máskor, mint Jézus éjjelén, Nem mozdonyozhat ily legény. Szobrot neki, de rögtön ! Az új „3 király.“ Még egyszer a negyedik dunai Ilid. A fővárosi tanács nagyszerű újévi meglepetést készített a közönségnek. A minisztérium leírt, az újságok lármáztak, hogy mikor lesz már meg az a negyedik dunai híd? A fővárosi tanács nyugalmat tettetett, közönyösséget színlelt, látszólag semmit sem tett. Azonban titokban serényen dolgoztatott. Pallért, ácsot, kőmivest, lakatost hozatott, és a közönség híte tudta nélkül fölépítette a negyedik dunai hidat. Igen bizony, a negyedik dunai híd fölépült, Sylvester napján föl is szentelték, Újév napjára át is adták a forgalomnak. Aki nem hiszi, menjen el Pozsonyba. No, hát nem dunai hid az talán? Vagy igen. Nem lehet rajta a túlsó oldalra átmenni? De bizony. Egy kissé messze van? Hát nem tudjátok, hogy a fővárosi tanács mostanában decentralizál ? Hiszen a katonai ügyosztályt csak most helyezi át a várba. Holnap az adópénztárt teszi a Jánoshegyre. Hát nem lehet-e ilyen bölcs előrelátásból a negyedik dunai hidat Pozsonyba tenni? És olyan erélynek, következetes szilárd akaratnak, mint aminőt a fővárosi tanácsnál tapasztalunk, nincs lehetetlenség! Meglehet, hogy holnapután lehozatja azt a negyedik dunai hidat Pozsonyból ide Budapestre. Nos, akkor nevessetek azután, kishitű kételkedők!