Zaitz László: Budapest csatornázása (Budapesti Statisztikai Közlemények 82/3, 1937)
Budapest csatornázásának jelene
64 Lajos-utcán át vonuló Lajos utcai főgyűjtő a Szépvölgyi utcánál ömlött volna a Dunába. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezt a tervet nem fogadta el s hosszas tárgyalások és tervezgetések után Óbuda általános csatornázása tárgyában csak 1901. év elején jött létre kölcsönös megállapodás, melynek alapján 1912-ben az építési munkákat versenytárgyalásra bocsátották. Az így megépített óbudai főgyűjtőcsatorna a Miklós-téren kezdődik és a Miklós-utcán, Flórián-téren és Pacsirtamező-utcán, Bécsi-úton át a Zsigmond-téren a Duna felé fordul és a Dara-utca mellett levő szivattyútelep közvetítésével torkol a Dunába. A főgyűjtő összes hossza 2863 fm, esése végig 1h<m, keresztmetszete tojásalak, magassági mérete 255 cm és 165 cm között változik. Ha majd a budai Dunaparton a főgyűjtőcsatorna megépül, akkor az óbudai szivattyútelep arra fog szolgálni, hogy a szennyvizeket ne a Dunába, hanem a dunaparti főgyűjtőbe továbbítsa, amely azután a városon kívül az Andor utcánál torkolna a Dunába. Az óbudai városrész rendszeres csatornázási munkálatait a háborús években a Villányi-úti (ma Szt. Imre herceg útja) hegyivíz-Ievezető csatorna hadifoglyokkal végrehajtott építése követte, amelynek befejezése után a Lenke-úti árok által nagy záporok alkalmával gyakran bekövetkezett elöntések megszűntek s az árkot betemették. A háborút követő években, mint legsürgősebb szükséglet, a kelenföldi városrész csatornázása jelentkezett. A városrész csatornázásához természetesen elsősorban is a gyűjtőcsatornák megépítéséről kellett gondoskodni. A munkálatok az 1926-ban jóváhagyott tervek alapján még abban az évben megindultak. Elsősorban a Sárbogárdi-úti, majd a Horthy Miklós-úti gyűjtőcsatornák megépítéséről kellett gondoskodni, majd ezt követte a Budafoki-úti főgyűjtőcsatorna és az Andor-utcánál létesített Kelenföldi csatornaszivattyútelep megépítése, mely 1934-ben nyert befejezést. Kelenföld általános csatornázásának e nyolc év alatt végrehajtott gyüjtőcsatorna építési munkái 2.178.291 pengő költséggel jártak. Ezekkel a munkálatokkal, vagyis a kelenföldi és óbudai városrészek csatornázási szempontból való rendezésével azonban Buda rendszeres csatornázásának kérdése még távolról sem oldódott meg. Buda legrégibb belső városrészének csatornázásában ugyanis a múlt század közepe óta semmi lényeges változás nem történt, így azután az Erzsébet híd—Margit híd között a kiépített dunai rakodópart végig csatornakitorkolásokkal van átlyuggatva s a kiömlő szennyvíz a belső Dunaszakaszt fertőzi. Ehhez járul még, hogy magas dunavízállások alkalmával ezeket a kitorkolásokat le kell zárni s a kiépített Dunaparton szennyvízszivattyúkat kell ideiglenesen felállítani, hogy a Dunának a csatornába való behatolását