Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-10-07 / 41. szám
BL A terménynek raktárban a helye! Estre. Egyhangúan, sörön — ez máskor áldás. Most nem az. De a kedvezőtlen időjárás ellenére, emberek százai-ezrei dolgoznak a mezőn, így van ez Szentpéter községben is. A termelőszövetkezet tagjai mellett a mezőn vannak a brassói ipari líceum, a brassói Rulmentul szakiskola és a helyi általános iskola tanulói is — számszerint hétszázam. Ássák, válogatják, zsákokba rakják a burgonyát. A termelőszövetkezet elnöke, Gheorghe Munteanu mondotta a következőket. — A szentpéteriek az idén 250 hektáron termesztettek burgonyát, 100 hektáron zöldséget (markot, petrezselymet, hagymát), 160 hektáron cukorrépát és 70 hektáron cikóriát. A betakarításnál az elsőség a burgonyáé és a zöldségé. Szerdáig 155 hektár területről takarították be a burgonyát, s mintegy 40 hektárról a zöldséget, főleg hagymát. A termelőszövetkezet elnöke azt is elmondotta, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére gyorsíthatnák a betakarítást, ha . . . Ha például az elmúlt napokban néhány tehergépkocsi burgonyát nem küldenek vissza a zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat, valamint az Agrosem képviselői, azzal az indoklással, hogy a burgonya piszkos és nedves. Marian Hell, a zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalat, valamint Nicolae Mereuţă, az Agrosem raktárosa az utasítások szerint járt el. A termelőszövetkezetnek viszont nincs raktározási, szárítási, tisztítási lehetősége, így nyilván feltevődik a kérdés : nem sínyli-e meg a termés ezt a huzavonát ? A termelőszövetkezet tagjai — azok, akiknek erre lehetőségük van — vállalták a burgonya szárítását, tisztítását. A falu tíz-egynéhány házának padlásán ki is terítettek húsz-harminc mázsányi burgonyát, de ezzel még távolról sem oldották meg a kérdést. Pedig az idei termés egyike az utóbbi évek legjobbjainak. A tavaly a szentpéteri termelőszövetkezetet a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntették ki, elsősorban a burgonyatermesztésben elért (hektáronkénti 25 270 kiló) eredményéért. S a szentpéteriek tisztelik a hagyományt. Tisztelik, kezdve az általános iskola tanulóival, akik az idén, a maguk létesítette mini-termelőszövetkezet tagjaiként (vezető tanácsuk,elnökük van !) 33 hektár burgonya termesztését vállalták és becsülettel el is végezték, folytatva azokkal, akik globális akkordban dolgozva hektáronként 32 000 (!!) kiló burgonyát takarítottak be (Mezei Zsuzsanna, Georgeta Blega, Etelea Luca és mások, minden termelőszövetkezeti tag kivette részét a munkából), így a jó termés mindnyájuk érdeme. Ezért idézzük ismét Gheorghe Munteanu ehkiket ! „Ha szót érthetnénk az átvevőkkel, minden a legnagyobb rendben volna.“ Egyébként az elnök a tagság nevében vállalta, hogy október 15-ig Szentpéter községben végeznek a betakarítási munkálatokkal. „ Mi a helyzet Keresztényfalván ? Az eső itt sem zavar a betakarításban, a mezőn emberek százait találjuk. A keresztényfalviaknak a betakarításban a brassói kereskedelmi szakiskola tanulói segítenek, szám szerint kétszázan. A betakarítás nagyjából — a mostoha időjárás ellenére — jól halad, de itt is sok panaszt hallottunk az átverést illetően. Francisc Armeanca, a zöldségfarm agronómusa mondotta: „Az illetékesek az évek során tanulhattak volna az átadást-átvételt megnehezítő, állandóan ismétlődő nehézségekből.“ Fogadjuk el — részben ! — ezt az érvelést és nézzünk körül alaposabban a keresztényfalviak házatáján. Éppen ottjártunkkor szállították be Brassóba az utolsó rakomány (11 hektáron termesztett) puskapor-száraz hagymát. A hagyma néhány napig a székház padlásán száradt, ez idő alatt egy ember foglalkozott vele. Az agronómus szerint ez pazarlás, mert „azt az embert másutt jobban fel tudták volna használni.“ Ez azonban nem lehet szempont akkor, amikor a cél nemcsak a termés gyors betakarítása, hanem annak gyors átadása is. És Keresztényfalván van lehetőség — egy ember árán is — arra, hogy a terményeket az átvevőközpontok részére elfogadhatóvá tegyék. Ugyancsak Francisc Armeanca agronómus mondotta: „A murkot és a petrezselymet nem takaríthatjuk be, mert nincs rá lehetőség. Ilyen időben csak villával lehet dolgozni.“ Régi, de bevált módszer viszont a murofe és petrezselyem villával való kiszedése. Ismeri az agronómus is, csak hát: „Ahhoz legalább kétszáz villára lenne szükség, míg a faluban hetet-nyolcat ha össze tudnék szedni.. Ez lenne tehát a magyarázata annak, hogy 31 hektárnyi murok és petrezselyem még a földben van, és villák hiányában „várjuk a szép időt, hogy betakaríthassuk.“ Enyhén szólva felelőtlenségnek neveznék az agronómus magatartását. Tény : a kedvezőtlen időjárás ellenére a megye minden termelőszövetkezetében folynak a betakarítási munkálatok. Viszont eredményről igazán csak akkor lehet beszélni, amikor a termény már a raktárakban van Ennek tudatában — bár vitathatatlanul erőfeszítéstöbbletet igényel — kell tevékenykednie minden termelőszövetkezetnek, minden szövetkezeti tagnak. Tordai Sándor sikerek fórumai Újabb (Folytatás az első oldalról) réséből a cselekvés újabb és hatékonyabb lehetőségeit kell hogy kikristályosítsuk. Az ország dolgozó népe sok esztendeje ereje javát arra fordítja, hogy a gyors iparfejlesztéssel egész nemzetgazdaságunkat korszerűsítsük, az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásával megteremtsük az igények jobb kielégítésének anyagi alapjait. Különösen az elmúlt években olyan mélyreható intézkedések bevezetésére került sor, amelyek minden vonatkozásban magasabb szintre emelték egész gazdasági és társadalmi tevékenységünket. Minden szinten tökéletesítettük a szervezési és vezetési módszereket, széleskörűen alkalmazzuk a modern technikát és a korszerű gyártási eljárásokat, amelyek kevesebb emberi erőfeszítéssel több eredményt hoznak, s ahol csak lehetett, kiküszöböltük a nehéz fizikai munkát. Úgy tűnhetne, hogy mindez csak gazdaságfejlesztési, sőt szűk technikai kérdés. Valójában azonban az kelletthozzá, hogy egy fejjel megnőjön az egész munkásosztály és a szövetkezeti parasztság ; régi, megszokott munkafolyamatok végzői az új technika tudatos uraivá váljanak. S persze mindehhez nemcsak több anyagi ráfordítás, több új gép és több technikai tudás kellett, hanem több szocialista öntudat, műveltség, szellemi kultúra is. Az összefüggések és kölcsönhatások tehát ismételten szembetűnőek. Éppen ezért, úgy véljük, hogy a pártszervezetek beszámoló és választási közgyűlései akkor érik el céljukat, ha a sokágú politikai tevékenység gazdasági, társadalmi, tudati tényezőivel és hatásaival egyaránt érdemben foglalkoznak, s főleg, nem merevítik sablonná az ügyrendi kérdéseket, hanem szorgalmazzák az igazán alkotó jellegű vitát. Példaként állhat előttünk az a mélyrehatóan tudományos igényű, konkrét és bátor problémafelvetés, amellyel Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkára elemzi a mindenkori társadalmi eseményeket. A kommunista erőssége éppen abban áll, hogy bátran szembenéz munkakollektívája és önmaga hibáival, kritikai és önkritikai magatartásával utat-módot talál a hiányosságok gyors kiküszöbölésére. Jó, ha a beszámolók elkészítésénél minél több párttagot, nagy tapasztalattal rendelkező szakembert és vezetőkádert konzultálnak, hiszen a kollektív gondolkodás egyszersmind nagyobb illetékességet is jelent. Az ok-okozat összefüggéseit feltáró beszámoló minden bizonnyal termékenyítő hatással lesz a vitákra. Ugyancsak pártunk főtitkárának példájára hivatkozunk, amikor a kommunista következetességet hozzuk szóba. Évek óta meggyőződhettünk, hogy nem szóbeli fogadkozásokra, hanem tettekre, hatékony intézkedésekre van szükség. Akárcsak az ország többi megyéiben, Brassó megye dolgozói is fogadalmat tettek, hogy határidő előtt teljesítik az ötéves terv előirányzatait. Ebben a küzdelemben természetesen a kommunisták haladnak az élen. Módot kell találni rá, hogy minden közösségben a választási gyűlések és konferenciák vitáinak középpontjába a termelés és a politikai tevékenység fő problémái kerüljenek. Gondoskodni kell róla, hogy az élenjáró tapasztalatok és értékes kezdeményezések ne maradjanak helyi jellegűek, újabb lehetőségeket kell keresni a helyi erőforrások és a termelési tartalékok magasrendű értékesítésére, a munkatermelékenység növelésére, a termelési költségek csökkentésére, a munkafegyelem erősítésére, egyszóval: az adott termelési potenciál optimális kihasználására. A falvakon akkor köszöntik legméltóbban a soron levő fontos politikai eseményt, ha mielőbb végeznek a betakarítással és az őszi vetéssel. Ez az elsődleges feladat, amellyel a párttagok — személyes példaadással — a mezőgazdasági termelés állandó fokozására mozgósíthatják a szövetkezeti parasztságot. Úgy a jó, ha a közgyűlések és konferenciák vitaanyaga itt is a gazdasági élet problémái köré csoportosul, de nem szabad megfeledkezni a falufejlesztés ügyéről sem. Ebben a vonatkozásban értékes segítséget jelentenek azok az irányelvek és útmutatások, amelyeket a falusi párttitkkárok és községi néptanácsi elnökök kaptak a tavaly decemberben tartott országos tanácskozáson. S akárcsak más társadalmi rétegek esetében is, gondoskodni kell azokról az intézkedésekről és a sajátosságoknak megfelelő módszerekről, amelyek a szövetkezeti parasztság, s általában a mezőgazdasági dolgozók ideológiai-politikai, szakmai és kulturális színvonalának emeléséhez, öntudatuk fokozásához vezetnek Az utóbbi években a szocialista demokrácia mind átfogóbb kiszélesítésének voltunk szemtanúi és részesei. A most soron levő választási gyűlések újabb lépést jelentenek ezen az úton. A párttagok több jelölt közül választhatják meg a vezetőszervek tagjait, ami a pártdemokrácia megerősítéséhez vezet. Ugyanis ki ítélhetné meg jobban a jelöltek képességeit, mint éppen az a közösség, amelyben tevékenykednek így lehetőség nyílik rá, hogy a vezetőszervekbe a legrátermettebbek kerüljenek, a jók közül is a legjobbak, akik politikai, szakmai és morális szempontból a legnagyobb tekintélynek örvendenek. Az a tény pedig, hogy a községi, városi, municípiumi és megyei pártbizottságokba 15—20 taggal többet választanak be, mint eddig, a kollektív vezetés elvének és gyakorlatának megszilárdítását jelenti. Mindent egybevetve : a beszámoló és választási közgyűléseket minden pártszervezetben, az Országos Pártkonferencián megjelölt feladatok szellemében, a többre és jobbra törekvés alkotó munkaüléseivé kell alakítani. Gyorsabban, jobban, hatékonyabban — ez lehetne a viták jelszava, épp úgy, mint a Köztársaság negyedszázados kikiáltásának tiszteletére folyó szocialista versenynek. 41. SZÁM 2. oldal PROPAGANDISTÁK FIGYELMÉBE Július-augusztus folyamán újból két magyar nyelvű kötettel gyarapodott az ízléses kivitelezésű, népszerű A Román Kommunista Pán dokumentumai című, a Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelenő sorozat. Az egyes kötetek — mint ismeretes — különböző témák szerint csoportosítják a párt ideológiájának tüzetes tanulmányozásához szükséges ismereteket, könnyebbé téve az egész politikai irodalomban való tájékozódást. A két új kötet is ennek megfelelően állt össze. A munkásosztály szerepe a szocialista társadalomban. Erősödő szövetsége a parasztsággal és az értelmiséggel címet viseli az egyik, és világos képet ad pártunknak e kérdésben képviselt marxista-leninista álláspontjáról. A másik kötet, A Román Kommunista Párt internacionalista politikája, az e kérdésre vonatkozó dokumentumokat foglalja magába. A két kötetet főként a propagandisták, de minden más érdeklődő is nagy haszonnal forgathatja. KORUNK 9. száma A tartalmából : Herédi Gusztáv : Korszerű közművelődés • Both Endre : Kultúra és „tömegkultúra“ • Balogh Edgár : Itt és most a közművelődésben • Cseke Péter : Erős várunk, az ének • Beke György : Beszélgetés Domokos Gézával • Fiatal költők versei • Kiss János: Fonó (novella) • Kovách Géza : Avram Iancu és 1848 tanulságai • Aradi József: ítélet nincs • Ion Irimie : Az elidegenedés kérdése Fichtétől Marxig • Román-magyar történész kollokvium • László Gyula: Utolsó beszélgetés Nagy Alberttel II. • Szekernyés János : Mit szemléz a Könyvtári Szemle ? • Csákány Béla: Új közgazdasági nézetek az Egyesült Államokban • Kisgyörgy Zoltán : A százéves köpeci bánya • Murádin Jenő : Művészeti monográfiák magyar nyelven. TÉKA, LÁTÓHATÁR, LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ. Megjelent a