Brassói Lapok, 1987 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-11 / 37. szám

LÁTÓHATÁR BRASSÓI MŰSZAKI ÚJDONSÁGOK tehergépkocsi-vállalat szerszámgépgyár­részlegén sorozatban készülnek a kor­­tra, speciális munkát végző fúró-fini­­száló gépegységek Hasznos kézikönyv Gyakran megtörténik, hogy a Brassói Egyetem eredeti­belső használatra szánt, s a főiskola keretében sok­­rosított és terjesztett kiadványai tartalmuk, szemlélet­­djuk átfogó jellege vagy újszerűsége miatt szélesebb fejlődést váltanak ki. így történt legújabban a gép­­írtástechnológiai kar által kiadott összefoglaló kézi­­lvvel is, amely eredetileg az üzemi gyakorlatot végző — ipali és esti tagozatos — mérnökhallgatók számára zárt.* A munka tudományos szakirányítóját, dr. Jakab e mérnököt, egyetemi előadótanárt először is az üze­­gyakorlat új sajátosságairól kérdeztük. — Köztudott, hogy megnövekedett az esti tagozatos igazaink száma. Az előírásoknak megfelelően a szak­jukban vagy ahhoz közeli területen kell dolgozniuk. 111. év folyamán egy hónap üzemi gyakorlatról adnak mot, amelyet egymaguk, minden tanári felügyelet, el­­őrzés nélkül végeznek el. Estis hallgatóink többsége szakember, gépe, műhelye vagy rajzasztala körül kány­án kiismeri magát, de talán hiányzik az átfogó rálátás melegmegmunkáló szektorok egészére, főként, ami az inszervezést, a technológiai lánc egészét illeti. Nos, ekönyvünkkel főként számukra kívántunk segítséget irtani. A nappali tagozatosoknak is, természetese­n, már a másodéves egyhónapos üzemi gyakorlaton vesz­­­ részt. De haszonnal forgathatják útmutatónak a mi­énk, tanszékünk tagjai is, akik saját, szőkébb szak­étetekbe mélyednek el, könnyen és gyorsan tájékozód­nak belőle az egész érintett tematikában. Felettébb­­séges ez, ha azt akarjuk, hogy az üzemi gyakorlaton ékenységük ne csak névsorolvasásban és más admi-­­ (K.N.K.) * Ghidul studentului practicant în sectoarele calde, 7. (Folytatása a 7. oldalon) A nemzetközi mértékegységrendszer (IV.) Élete fenntartásához az ősembernek is­mernie kellett az állatok vándorlásának időpontját, a növényi részek begyűjtésé­nek időszakát, a madarak vonulásainak i­­dejét. Az ember eleinte ezekből a periodi­kusan ismétlődő jelenségekből következ­tetett az idő múlására, s csak jóval ké­sőbb próbálta mérni is az időt. Az első próbálkozásoknál szintén az ismétlődő je­lenségekből indult ki. Így született meg a nap (a Föld saját tengelye körüli teljes fordulathoz szükséges idő) és az év (a Napnak Föld általi megkerüléséhez szük­séges idő). Míg ezeket az időegységeket a természet kínálja, az óra, perc és má­sodperc már emberi alkotás. Eszerint 1 nap = 24 óra; 1 óra = 60 perc; 1 perc = 60 másodperc, tehát 1 nap = 86 400 másodperc vagy szekundum (jele­­s). Azt mondhatjuk tehát, hogy az SI második alapegysége, a másodperc a nap 86 400- zad része. Igen ám, de a másodperc ilyen meghatározása után rögtön felvetődött: melyik napot kell választani? A nap két egymást követő delelés közötti időszak, de ezek az időtartamok nem egyformák az év folyamán (!), a Föld ugyanis ellip­tikus pályán változó sebességgel kering, napközelben gyorsabban, naptávolban lassabban. Ezért mihamar bevezették a középnap — a valódi napok, időtartamá­nak középértéke — fogalmát, az ebből leszármaztatott szekundum már nem vál­tozik a Föld Nap körüli keringése szerint. Később kiderült, hogy ez a meghatáro­zás sem a legjobb, mert a Földnek sa­ját tengelye körüli fordulása is változó a belsejében és a felszínén végbemenő tömegáthelyeződések miatt. Ezért a tu­dósok arra törekedtek, hogy az időegysé­get, akár a hosszúságot, természeti állan­dóhoz kössék. Az erőfeszítéseket végül is siker koronázta és 1969-ben a Nemzetkö­zi Súly- és Mértékügyi Hivatal soros gyű­lésén a másodpercet is atomi rezgéshez kötötték. Eszerint i­s­­ a 133-as tömeg­számú céziumatomból bizonyos körülmé­nyek között kibocsátott elektromágneses sugárzás periódusidejének a 9 192 631 770- szerese. Ez az atomi idő, illetve az atom­­másodperc. Összefoglaló: Noha az óra és a perc nem al­ egysé­­gek, továbbra is használhatjuk őket. A napoknak órákra, percekre és má­sodpercekre való felosztása babiloni örök­ség. A francia forradalom idején fel akar­ták számolni ezt a huszonnégyes, illetve hatvanas váltószámot és át akartak térni a decimális rendszerre, ahol 1 óra­­ 100 perc stb., de a tervet elvetették. Annak a kornak nem volt még szüksége másod­percnél kisebb időszakokra, ezt csupán századunk tudománya vezette be. Ezen a területen már decimális számrendszert használunk és gyakori az előtagos (pre­­fixumos) alak is, például: 1 milliszekun­­dum =10~3s; 1 mikroszekundum = 10_6s stb. A zavarokat, félreértéseket elkerülen­dő a tudósok javasolták, hogy az időegy­ségek felét a latinból kölcsönözzük, így a nap jele d, az óráé H, a percé min, a másodpercé s. A méterből és másodpercből leszármaz­tatott fizikai mennyiségek mértékegységei: • frekvencia, jele a Hz (hertz). 1 hertz frekvenciája az a periodikus mozgás (rez­gés), amelyben 1 másodperc alatt egy teljes periódus játszódik le, tehát amely­nek a periódus­ideje i­­. A hertz Hein­rich Hertz, német fizikus nevét viseli, aki bár hamburgi tősgyökeres jogászcsalád­ból származott, mégis a technika és a tu­dományok érdekelték; esztergályosként in­dult, de kiváló nyelvész is volt, így kis híján orientalistáit faragtak belőle. Mind­össze 37 évet élt. A tudománytörténetem jegyezte fel Hertzről, hogy midőn anyja elmondta a mesternek — akinél Hertz még gyermekkoraiban tanulta az eszter­­gályosságot —, Heinrichből egyetemi pro­fesszor lett, a mester lehangolva kiáltott fel: „Ó, milyen kár! Micsoda esztergályos lett volna belőle!..." • A sebesség (időegység alatt megtett út) és a gyorsulás (út/másodperc a négy­zeten). Összeállította: DUMITRU URSA metrológus MARTONOSI CSABA Jelenség Mérték­egység­­ időtartam frekvencia sebesség gyorsulás SI-egys­égeik másodperc s hertz Hz 1 Hz =_L= s-1 s méter/ másodperc m s méter/ másodperc a négyzeten m Nem az SI-, de használható egységek perc (min) óra (h) na­p (d) fcm/óra 1 ta _ 1 m­ h 3,6 s Nem csak látványosság A kérdésekre NAGY TIBOR, a brassói egyetem tanszékvezető tanára válaszol . Az idén Forma–1-es versenyeken néhány konstruk­tőr szenzációsnak mondott új megoldást, „aktív felfüg­gesztést" alkalmazott a versenykocsikon. Egy ilyen „aktív felfüggesztésű" kocsira szerelt kamera által (verseny köz­ben) közvetített kép azzal keltett feltűnést szakemberek és laikusok körében egyaránt, hogy a közvetített kép a nagy sebesség ellenére nem rezgett — a kocsi tehát valószínűtlenül simán gördült. Több olvasónk kérését tol­mácsolva kérdem tehát, valamilyen szélesebb körben (a sorozatgyártásban) is bevezethető műszaki újdonságról van-e szó vagy az autóversenyek-versenyistállók zárt vi­lágának egyik műszaki extravaganciájáról? — Azokat a műszaki megoldásokat, amelyeket ma a gépkocsigyártásban — a sorozatgyártásban — alkalmaz­nak, csaknem mind a versenykocsikon próbálták ki elő­ször: húsz, harminc, negyven évvel ezelőtt. Versenyautó­kon történt a motorok, jobb égéskamrák, új szeleprend­szerek első kikísérletezése... A többszelepes motorokat például, melyeket korábban kizárólag csak versenyautó­kon, sőt Forma 1-es kocsikon használtak, ma a Masse­­rotti cég sorozattermékeibe építi. Hasonló példa egyéb­ként nagyon sok van. Egy-egy versenyző mögött műszakiak, tervezők hada áll: új műszaki, konstrukciós megoldásokat alkalmaznak, változtatnak, javítanak az üzemmódon. Az „aktív felfüg­gesztés", vagyis a rugók-lengéscsillapítók helyett alkal­mazott számítógép-vezérlésű hidraulika is, ha beválik — miért ne? — alkalmazható lesz majd a sorozatgyár­tású gépkocsiknál is. — A Forma—1-es versenyeken tehát figyelemmel kö­vethető, felmérhető a gépkocsigyártás jövője, fejlődésé­nek iránya? — A járműiparban a kutatás-fejlesztés jelenleg öt te­rületre irányul; az útkeresés ezen irányai rendre kimutat­hatók a versenyeken is. De vegyük sorba. Az egyik cél az üzemanyag-fogyasztás csökkentése. Újabban a sza­bályok értelmében egy versenyt 135 liter benzinnel kell végigfutni. Az üzemanyagot jobban hasznosító és nagy teljesítményű motorokra van szükség a kocsi légellenál­lásának csökkentésére, ugyanakkor bizonyos elemekről nem mondhatnak le, a légterelőkre például szükség van, ha nem akarják, hogy a kocsi felszálljon. —■ Tehát vigyázni kell, el ne fogyjon a cél előtt az üzemanyag... — Arra azért vigyáznak. Másik cél a levegőszennyezés kizárása. Részben következik az elsőből: ha a motorban jobb az égés, kevesebb a légszennyezés. Másrészt a ver­senyeken magas oktánszámú, ám ólommentes benzint használnak. A vegyiparnak ilyen üzemanyagot kell elő­állítania. Egyelőre drágán, de aztán egyre olcsóbb lesz: ők is keresik az egyszerűbb megoldásokat. A harmadik irány a jármű dinamikai tényezőinek, a menettulajdon­ságoknak a javítása. Nagyobb sebességet, nagyobb gyor­sulást kell elérni. Áramvonalasítani — ahol még lehet — a karosszériát. És amint még mondtam, az üzemanyag­fogyasztás csökkentése mellett növelni kell a motor telje­sítményét. Egy következő célkitűzés a jármű biztonsági paramé­tereinek javítása. A versenykocsikon használtak első íz­ben biztonsági övet és a jobb látószög biztosítása­­érde­kében domború szélvédőt. ■— A legújabb típusú személygépkocsiknak is mintha egyre domborúbb lenne a szélvédője... — Nem csak a személygépkocsiknak. Az ötödik kutatási terület a kocsi megbízhatóságának, élettartamának a Lejegyezte: BÁLINT ZOLTÁN (Folytatása a 7. oldalon)­ ­ __________________________ Kőolaj-fúrótornyok védelme­ ­. Az eddigi vizsgálatok szerint a Föld még feltáratlan kőolaj- és földgáz-tarta­lékainak több mint a fele északi-sarkvi­déki területen található. E készletek egy részét sekély vizű selftengerek borítják, ezért kitermelésük korszerű módszerekkel megvalósítható. A legnagyobb nehézséget a sarkvidéki lelőhelyek esetében az időjá­rási viszonyok jelentik. Egyrészt a nagy hidegek (nem ritka a —60°C), másrészt — és főleg — a heves szélviharok által felkorbácsolt, zajló jéggel borított tenger okoz komoly gondot. Az erős hideg ellen megfelelő fűtő- és szigetelőmódszerekkel még sikeresen lehet küzdeni, de a gyak­ran heteken át tomboló viharok miatt a fúrótornyokat állandó és szinte kivédhe­tetlen veszély fenyegeti. A megoldásra — úgy tűnik — a Svens­­ka Skumslocktnings AB. svédországi válla­lat jött rá. Az Exxon koal­a­­vál­la­lattal A­­laszka északi-sarkvidéki övezetében, az igen viharos Beaufort-tengeren nagyon eredményes közös kísérleteket hajtottak végre. A svéd cég három úszó szigetet készített, amelyeket különleges vízágyúk­kal szereltek fel. A szigetek nagy teljesít­ményű vízágyúi percenként 40 000 liter vizet képesek 150 méterre lövellni. Segít­ségükkel jég­védőtöltést fagyasztottak a szárazföld közelében húzódó kontinens­­párkány földpadjaira telepített fúrótor­nyok köré. Ez a több emelet m­agas jég­töltés szilárdan támaszkodik a szárazföld­re, és gyűrűszerűen elhatárolja azt a ten­gerszakaszt, amelynek aljzatára fúrótor­nyot vagy -tornyokat telepítettek. A töltés egyrészt megtöri a székoba mókát, más­részt ellenáll a tenger heves hullámainak, s nem engedi be a védett területre a hullámzást. 2. A Sandisle Structures kanadai cég szintén új módszert szabadalmaztatott mesterséges tengeri szigetek építésére. El­járásukkal lényegesen olcsóbban és gyor­sabban lehet felépíteni a kitermelő­ bázist. Az újfajta mesterséges sziget felépítésé­nek kulcsa: a szükséges munkafedélzet átmérőjének megfelelő, tengeraljzatra le­érő, homokkal megtöltött, alul zárt, erős, gumiból készült zsákszoknya. A munkafe­dél­zetet a felszereléssel és a gumiszok­nyával együtt a parton építik meg. A gu­miszoknyát a fedélzet alá harmonikasze­­rűen felhúzva rögzítik, s ilyen állapotban vontatják el az egész szigetet a kiterme­lési helyre. A gumiszoknya teljesen vízzáró, négy­­réteges. Legkívül helyezkedik el a tenger­víznek jól ellenálló neoprénréteg. Nagy szilárdságú és rézzel bevont acélhásló ké­pezi a második réteget. Ez alá erős mű­anyagból szőtt, vastag textilréteg kerül, legbelül pedig kopásnak nagymértékben ellenálló neoprénréteg védi a kvarchomok erős koptató hatásától a szoknyát. A gu­miszoknya, illetve zsák lapos aljára elő­ször vízgyűjtő kavicsréteget terítenek, er­re ömlesztik a vizes homokot, és a ho­mokkal belekerült vizet csövön át addig szívják ki a szoknyából, amíg annak belsejében olyan hidrosztatikus nyomás alakul ki, amely fele akkora, mint a külső felületre ható hidrosztatikus nyomás. Ilyen módon a tenger vize maga szorítja ösz­­sze szilárd tömeggé a homokot. A ho­mok nyomószilárdsága ebben az állapot­ban olcsón áll rendelkezésre. A szerves anyagoktól megtisztított homok tartós é­­pítési anyagnak bizonyul. Az így kialakí­tott mesterséges sziget terhelhetősége je­lentős, a felhasznált homok tömegének mintegy 75 százaléka. Az ilyen homokra épített sziget a sarki vizeken is jól használható. A négyréteges gumifal képes kiállni a beleütköző jég­hegy pusztító hatását is. A homokkal töl­tött zsák rugalmasan deformálódik, ha kell, a homokszemsúrlódás erősen csök­kenti az ütés hatását. Energiaelnyelő ké­pessége eredményeként a homokra épült szigetet még a földrengések sem tudják tönkretenni. A mesterséges sziget prototípusát Nagy- Britannia déli partján 15 méteres vízmély­ségben üzemeltetik. A vele szerzett eddi­gi tapasztalatok nagyon kedvezőek. A ka­nadai gyár jelenleg egy 60 méter vízmély­ségre alkalmas szigetet készít, és azt re­méli,­ hogy tová­bbi fejlesztéssel a sziget 200 méteres vízmélységben is használható lesz, tehát az úgynevezett selftengerek e­­gész területén. BL 37. SZÁM 4-5. OLDAL

Next